*
A laterális gondolkodás (lateral thinking) fogalmát dr. Edward de Bono alkotta meg, 1970-ben megjelent „Lateral Thinking” című könyvében.
A laterális gondolkodás egy ötletgeneráló és problémamegoldó technika, amelyben úgy hozunk létre ötleteket, hogy újszerűen tekintünk a meglévő dolgokra. Míg a logikus (vertikális) gondolkodás a kiválasztott ötletet előre viszi, addig az oldalirányú (laterális) gondolkodás új, friss ötleteket provokál vagy megváltoztatja a vonatkoztatási keretet.
A vertikális gondolkodás megpróbálja legyőzni a problémát, a laterális gondolkodás viszont megpróbálja kikerülni a problémát egy radikálisan más megközelítés segítségével.
Nézzünk egy klasszikus, a kreativitás szakirodalmában gyakran említett de bonoi valós példát. Sokan panaszkodnak, hogy az irodaházakban „lassú a lift”, „sokat kell várni” . A logikus (vertikális) gondolkodás megpróbálja a liftet valamilyen formában gyorsítani, a várakozást csökkenteni.
A laterális gondolkodás ezzel szemben megpróbál oldalirányban gondolkodni és például tükröket elhelyezni a liftben, a lift környékén, hogy az emberek tudják magukat, másokat nézegetni. Zenét sugározni a liftben, tájékoztatókat, díjtalan újságokat elhelyezni a várakozók közelében és ezzel „csökkenteni” a várakozási időt.