Európai Méhész Új oldalon folytatódik www.europamehesze.atw.hu

Csalàdalapitàs méhész nélkul.


Mindenek elott rendkivul fontos szemelott tartani egy minden gyakorlott méhész àltal elismert alapveto és rendkivul fontos tényt : egy természetes rajban csodàlatos modon arànyosan, vagyis kiegyensulyozottan jelen van a csalàdalapitàshoz szukséges minden korosztàly. Ezen csodàlatra mélto egyensuly természetes kialakulàsàra ezidàig nem volt alkamam magyaràzatot se keresni se olvasni, de el kell ismernem, hogy ez igy van !
Most tegyuk fel, hogy egy megszokott raj megtelepedett egy kivàlasztott természetes uregben. Itt most mellékesen megegyezhetjuk, hogy nem az egész raj keresete és vàlasztotta a helyet, hanem csak néhàny tized, erre a beosztàsra hivatott « kikuldott », akik pontosan « lakàspolitikai » érvelések alkalmazàsàval, tobbszoros ellenorzés utàn kialakult tobbségvélemény alapjàn « vàlasztjàk » az egész csalàd àltal elfogando helyet. (« Székhely-vàlasztàsok a méheknél » cimu 8 oldalas iràsom errol a témàrol két részben jelent meg valamikor még a 80 as évek végén a Revue Française d’Apiculture cimu szaklapban)
A kivàlasztott uregben a méhek màris nekilàtnak a takaritàsnak, majd bevonjàk a falakat fertotlenito hatàsu méhszurokkal. Ezekkel a munkàlatokkal egyidoben kezdik el a természetes lépek épitését is. Hihetetlen életerovel, dinamizmussal, gyorsasàggal, néhàny nap alatt kiépul, legalàbbis annyi lép, amelynek bepetézését, a fiasitàs gondozàsàt képes a csalàd ellàtni. Ha jo és kitartos a hordàs akkor màr tartalékok is kerulnek szélso lépekre. A kiépulés folyamata alatt a figyelmes méhész màris észreveheti az uj csalàd jo és rossz tulajdonsàgait.
Az elso napokban még a régi helyrol magukkal hozott nektàr folhasznàlàsàval indul be az épitkezés. Màris megjegyezhetjuk ; az ohazàbol hozott nektàr fertozéses, a méh egészségére kàros alapanyagokat, virusokat, baktériuomkat, gombàkat is tartalmazhat. Tudjuk, hogy ezen élolényeknek volt idejuk kifjelodni, elszaporodni még a régi otthonban, kulonosen a szukosebb nektàrhozamok idején. Amennyiben az éghajlati viszonyok rosszra fordulnànak a betelepedés idején, friss és bo mézelés hiànyàban, az természetes raj uregében is kedvezo feltételek alakulhatnak ki az ohazàbol hozott fertozodések kibontakozàsàra.
Ezen veszély elhàritàsa érdekében a betelepités estéjén egy kiados etetést érdemes végrehajtani. Ilyen eljàràssal nem csak a magàvalhozott fertozések ellen kuzdunk a rajjal egyutt de egyben egy beindulàsi lenduletet is adunk az uj csalàdnak. Ilyenkor a gyujto méhéknek nincs szukséguk kijàrni legalàbbis egy idore. Beuthet egy esos rossz hordàstalan ido is amikor is szukosség folytàn megtorpan az épitkezés és kifejlodhetnek az ohazàbol magàvalhozott betegségek is.
Ugyanakkor és minden esetre nagyon ajànlatos még az elso 6 nap letelte elott végrehajtani legalàbb egy hatàsos atkaellenes kezelést is.
A rajzàs ideje azonban àltalàban egybeesik a fohordàs idejével. Tegyuk fol hogy az idojàràs kedvezo és most vegyuk szemugyre hogyan is folytatodnak az események.
Az uj sejtek màr az uj, vagyis a hygénikus nektàr folhasznàlàsàval épulnek. Mi tobb az uj sejtekben kikelt làrvàk ezekutàn màr csak a frissen behordott fertozésmentes nektàr és viràgpor folhasznàlàsàval nevelkednek. A hordàs boséges, a betegség veszélye eltàvolodik, csalàd egészségi àllapota egyensulyban van. Erre az egyensulyra azutàn àllando és rendkivuli gondot kell forditani, amennyiben a méhek egészsége lenne az irànyado foszempontunk. Minden esetre legyen ez az elsodleges méhészeti feltétel !

Fontos méhegészségugyi tényezok
Egy természetes raj betelepitése alkalmàval nyerheto « megtisztulàsi » folyamat hiànya vagy annak mesterséges megakadàlyozàsa ( kereteken ulo murajok ! ! !) jelentos veszéllyel és belàthatatlan kovetkezményekkel jàrhat nem csak a szobanforgo csalàdra, hanem az egész méhesre ! a szomszéd méhesére, az egész orszàg méheseire !
Senki elott nem lehet kétes ; manapsàg, ujabb és ujabb fertozések folytàn az elpousztult csalàdok arànyszàma novekvoben van. Nagyon is lehetséges, hogy a pusztulàs okai nagyrészt a « modern » méhészeti eljàràsok kovetkezménye ként kerultek elotérbe .Vajon milyen jelzo illene azon méhészre legyen az francia vagy magyar, aki tudatlansàgbol, vagy kényelembol elhanyagolnà, figyelmen kivul hagynà a legfontosabb méhegészségugyi tényezoit, mint a csalàd népességének egyensulyàt, a csalàd « megtisztulàsi » lehetoségének biztositàsàt … ?
Most forditsuk figyelmunket az ujonan letelepult csalàd tovàbbi és legfobb tevékenységére, vagyis az épitkezésre, pontosabban annak anyagàra a méhviaszra. Ezen alapanyag gyàrtàsa ugyancsak alapveto jelentoségu a méh egészségi egyensulyàban .
Nyilvànvaloan az uj csalàdnak nagymenniségu sejtre, lépekre van égeto szuksége hiszen nincstelen, « meztelen » mondja a francia kifejezés. Az anya petézne és ugyanakkor a tomegesen érkezo nektàrt is raktàrolni kell. Szerencsére a mézelés tart a méhek joltàplàltak oly annyira, hogy a tultàplàltsàg miatt képzodott viaszpikkelyeiket a keretlécek felso peremére rakjàk. Ebbol a « fehéredésbol » a figyelmes méhész egyben arrol is értesul hogy jo a hordàs. Ez a jelenség azonban azt is bizonyitja hogy boség idején a viasz termelése a méhek részérol egy természetes normàlis folyamat. A méhek ilyenirànyu és természetes elfoglaltsàgànak nagy jelentosége van nem csak a csalàd egészségére hanem egyben az uveges lépesméz termelésében is

Csalàdalapitàs, szaporitàs « korszeru » eljàràssal
A természetes méhraj betelepitésével, annak sorsàval szemben mi torténik a « modern » méhészetben ?
A mai méhészek ugy Franciàban mint Magyarorszàgon nem szeretik a természetes rajzàst. Van rà okuk, ugytartjàk, nem ulhetnek a kaptàrjaik mogott a rajaikat lesni no meg ki szeret a rajok utàn szaladgàlni, ki vàllal szivesen ilyen fàradsàgot, (feltételezett) tobbletmunkàt ?
Ebben az esetben miben is àll a ma szokàsos eljàràs ? Mesterséges rajokat készitenek ! Ràadàsul teszik ezt a legtobb esetben a fohordàs utàn, pangàs, hordàstalan korszakban . Temészetesen, a fohordàs alatt, hasznosabbnak tartott , fontosabb, tennivalok jelentkeznek. A méz begyutésére, a kiporgetése forditott gondok miatt nincs ido holmiféle mesterséges raj készitésére. Mi tobb, joval ésszerubbnek tunik az « okosan » gazdàlkodo méhész szemében, a megosztàsra vàro csalàdot is elobb « megfejni ». Amikor pedig ez megtortént, akkor àltalàban màr be is utott egy pangàsi korszak. Ha ugyan nincs is valosàgos éhinség, de erosen megcsappant a hordàs. Ennek kovetkeztében a méh egészségére kàros baktériumoknak, virusoknak van alkalmuk és idejuk elszaporodni. Ekkor lép kozre a « modern » méhész és « okosan » jol megtoldja a méhcsalàd nehézségeit. Megosztja a fiasitàsos kereteket vagyis kereteken ulo mesterséges rajokat készit. Minden bizonnyal nincs tudatàban annak, hogy ezzel az eljàràssal milyen veszélybe hozza àllomànya egészségét, milyen kellemetlenséget, tobbletmunkàt, gyogyszerkoltségeket szerzhet onmagànak.
Mi torténik ugyanis ilyen esetben ? Tegyuk fol, hogy igen bolcsen elsosorban a jol jovedelmazo csalàdok gyarapitàsa cél . Ilyenkor az « okos » méhész a jo csalàdjai kereteit megfelezi, az elszedett kereteket egy ures kaptàrba (jobbik esetben forraszto làmpàval kiégetett, fertotlenitett kaptàrba) kissé tàvolabb helyre àllitja.
Milyen katasztrofàlis àllapotok àllnak be ugy a mesterséges raj, mint a torzscsalàd esetében. Teljesen és elkerulhetetlenul megvàltozik mindkét csalàd népesedési egyensulya. Màrpedig nem fér hozzà kétség, a népesedési egyensuly nem màs mint egy elkerulheteten és természetesen szukséges feltétel a csalàd, a méhek egészségének fontartàsàra. Màsképpen meghatàrozva, a népesség arànytalan megoszlàsa, egyensuly hiànya egyenlo az életveszéllyel.
A mesterségesen kialakitott kereteken ulo raj tehàt ilyenkor katasztrofàlis helyzetbe kerul. Pl elveszti az osszes kijàro méheit. Egeto szukséglet, friss nektàr, viràgpor hiàny …àll be, de még a « hàztartàsi » szemét és mindenféle « hulla »dékok is, folgyulemelve ott erjednek a kaptàr fenekén, hiszen a « kukàs », a « temetkezo » méhek is hiànyoznak. Mindezen nehézségeket még betetozheti az anyàtlansàg !
Ilyen eljàràssal a modern méhész tehàt megosztotta, megtorte, tokéletesen lerombolta a csalàd védekezési erejét, ugyanakkor és egyben megsokszorozta az expotenciàlisan novekvo fertozések lehetoségét.

Az « okos » eljàràs
Mindezen « okos » eljàràs utàn, ha nincs ideje a méhésznek, vagy csak éppen feluletes, akkor megelégedhet azzal hogy kivàrja az eredményeket vagyis azt a napot amikor az anyàtlanul maradt kaptàrban beindul a petézés az uj anyàval. Ez az ido 25 – 30 napig is eltarthat mi tobb az vàrt eredmény is elmaradhat ; az uj anya valamilyen oknàl fogva nem tér vissza (10%) Idokozben megjelenhetnek màris a nem vàrt « vendégek » a betegségek. Az eredmény tehàt nagyszeru, megérte a fàradsàgot !Nem kellett ugyan szaladni egy egészséges, természetesen kiegyensulyozott raj utàn, de majd kell szaladni gyogyszerek és fàradsàgos kezelések utàn. Ha ez a helyzet ezidàig mégis nem vàlt volna komollyà akkor a sulyosbodàsàra még csak ezek utàn szàmithatunk.
A megosztàs alkalmàval eloàllt arànytalan népesedés – elosztodàs, egyensulyhiàny ugyanis tovàbb tart, mi tobb az ossznépesedés csokken, hiszen ujabb 25 – 30 nap szukséges ahhoz hogy az anyàtlanul maradt csalàdnàl egy uj nemzedék szolgàlatba àlljon. Az ilyen raj sorsa, egyensulya ereje legalàbb 50 napon keresztul lefelé ivelo. Ezido alatt nehészégek még jobban betetozodnek, a mézelés egyre gyengébb és egyre bizonytalanabb. Az igy kialakult helyzet nem màs mint a betegségek melegàgya. Semmi esetre sem természetes helyzet. A természetben ilyen helyzet valojàban csak ugy képzelheto el ha valamilyen oknàl fogva lépek fele, legalàbbis egy része, fasistàssal egyutt leszakadt volna és messze, mélyen lehullott volna a torzscsalàdtol. Màrpedig ilyen eset minden valoszinuség szerint nagy ritkasàgok kozé szàmithato. A« modern » méhészet viszon az évad kozepén szinte szériàban gyàrt ilyen katasztrofàlis helyzeteket.
Kétség kivul megàllapithato, hogy a mesterséges rajoknak tehàt nincs lehetoséguk « kitisztulni ». Ilyen raj nem tud megszabulni a betegségek csiràitol miutàn a méhész kozbelépése jovoltàbol nincs alkalma még egy esetleges mézelést sem kihasznàlnia. A torzscsalàdnàl jelelévo fertozéses betegségek tehàt ha csak csiràban is de az àtrakott keretek lezàrt és nyitott sejtjeiben elkerulhetetlenul àtkerulnek a mesterségesen alakitott csalàdhoz és ott kedvezo korulmények kozott gàtlàs, ellenàllàs nélkul kibontakozhatnak.

Egy rovid tanulsàgos « mese »
Roviden tehàt hogyan is szol a mese : volt egyszer egy modern méhész akinek volt egy eros életképes egészséges csalàdja amely remekul mézelt.. Akkor jott egy jo otlete ; szaporitani kellene azt ! Gondolta, ugyesen, egyszeruen megfelezi a kereteit és megis tette. Csinàlt belole tehàt két gyengét, mindketto betegségveszélyest ! Ràadàsul az egyik csalàd a gyengénél is gyengébb lett, hiszen legkevesebb 50 napos fejlodàsi hàtrànyba kerult miutàn anyàt kellett nevelnie.
Annyi igaz, hogy ilyen eljàràs folytàn a méhésznek nem kellett szaladgàlnia a természtes rajok utàn, vagyis megszadult a rajzàs « veszélytol » amennyiben azt veszélynek tartotta. De ugyan akkor észre sem vette, hogy szerzett magànak annàl sokkal nagyobb sokkal sulyosabb veszélyt : a betegségek veszélyét.
Most képzeljuk el mennyi fàradsàgos munkàba, kezelésbe, gyogyszerkoltségekbe tenyésztési és egyéb idoveszteségbe keveredik az a méhész aki nem szereti a természetes rajzàst, aki kereten ulo rajok alakitàsàval probàlkozik a méhesét gyarapitani.
Természetesen szaporitanak Magyarorszàgon is « soprogetéssel » alakitott mesterséges rajokkal. Ilyen rajok népesedési osszetétele is teljesen bizonytalan, semmi esetres sem természetesen kiegyensulyozott. Ne felejtsuk el hogy a soprogetett raj kijàro méhei a torzscsalàdhoz térnek vissza amely viszont elvesztette a fiasitàst gondozo népességének egy részét mialatt a gondozàsra vàro lépek szàma nem vàltozott. Egy méhcsalàd « tudja » hogy mennyi fiasitàst tud etetni, gondozni, hogy mennyi a népesedése. Népesedéstobblet csak rajzàsi idoszak alatt adodik. Amikor tehàt le soprogetunk egy egyensulyban lévo csalàd népesedésébol akkor ezzel a fiasitàs gondozàsàban sulyos hiànyossàgok keletkeztek. A a torzscsalàd betegség veszélye alaposan tehàt elkerulhetetlenul megnovekedett. Mig a soprogetett raj népességének osszetétele, se nem természetes, se nem kiegyensulyzott. A kijàro, a kint dolgozo méheket ugyanis nem lehet osszesoprogretni ! a betegség veszélye tehàt itt sem és korànt sincs kikuszobolve ! Mi tobb, az ilyen rajokat àltalàban kész keretekre szoktàk soporni, beadnak hozzà egy dràga pénzen vàsàrolt torzskonyves petézo anyàt, jobbik setben még etetést is kapnak, a tobbit azutàn a szerencse dolga !
Legyen egy bàrmilyen modszerrel elnyert mesterséges raj, az nem lesz képes folvenni a versenyt egy természetes raj életképességével, dinamizmusàval, egészségével. Errol megbizonyosdni nagyon konnyu. Tegyunk egymàs mellé mesterséges és terészetes rajokat amelyek nagysàga sulya osszehasonlithato és figyeljuk meg, hasonlitsuk ossze az eredményeket.
Ezen megàllapitàsok utàn màris, talàn egy kicsit még koràn de foltehetjuk magunban a kérdést: melyik méhész jàrt el bolcsebben, a « modern » vagy a hagyomànyos ? A meterséges rajzàs hàtrànyai az igy leirtakkal azonban még kozel sem mertultek ki.

Egy kis osszehasonlitàs
Most hasonlitsuk egy kicsit ossze a természetes és mesterséges rajt a méhviasz termelése és a velejàro épitkezés terén. A természetes raj esetén megàllapitottuk tehàt az uj csalàd népének spontàn egyensulyàt a méhek korosztàlyànak arànyos elosztodàsàt és megjegyeztuk, hogy a betelepedés utàn azonnal elkezdodik a lépek épitése. Jo a mézhozam a méhek friss nektàrral joltàplàltak, és telejes gozzel « gyàrtjàk » az épitkezéshez szukséges alapanyagot. Miutàn kizàrolag fertozésmentes friss nektàrral tàplàlkoznak igy maguk is tisztulnak, az épitett sejtek is fertozésmentesek a nevelt làrvàk, egészségesek. Ezt a természetes folyamatot, « eljàràst » kovetik a méhek kb 80 millio év ota, mig a méhész még emberi osàllat formàjàban sem létezett a foldon ! A viasz nagymennyiségu « gyàrtàsa » kivàlasztodàsa tehàt egy teljesen természetes, mondhatnànk ugy is, szukséges folyamat amelyet nagyon is illo tiszteletben tartani. Azok a méhészek tehàt akik, megakadàlyozzàk valamilyen formàban is a méhek természetes betelepitésének ugy mint méhviaszkivàasztodàsi és a velejàro épitkezési vàgynak kielégitését azok minden bizonnyal természetellenesen jàrnak el minek kovetkeztében komoly hàtrànyokra, kàrokra, betegségekre szàmithatnak.
Màrpedig hogyan jàr el egy modern méhész ? Eloszor is kereteken ulo mesterséges rajokat készit amelyeknek se ideje se lehetosége se szuksége méhviasz « gyàrtàsàra » se épitkezésre. A fohordàs ideje lejàrt az uj anya nevelésében, petézés vàrakozàsàban, mig a torzscsalàd egy kis szerencsével alig alig, hogy làbraàllt, de semmit nem épitett se raktàrozott.
Azutàn eljon a kovetkezo évad és a modern méhész, 8-10 éve kiépitett és ez ido alatt tobbszorosen hasznàlt kész kereteket rak fol a koltotérre, okosan, hogy legyen miben tàrolni a hordàsi ido alatt gyujtott mézet. Minél nagyobb a betakaritott méztomeg annàl jobb a haszonaràny, annàl tobb kerul a zsebbe. Ilyen eljàràssal ellenszegul a méhek természetes és jogos épitkezési vàgyànak. Megintcsak folborult a természet rendje ! De végulis a modern méhész részére a magas mézhozam a donto. A méhek érdeke nem szàmit ! A méhek betegségei folott csak sopànkodni tud, legfeljebb gyogyszerek utàn, kezelések utàn szaladgàl
Ugy néz ki azonban hogy a modern méhész még màsképpen is fittyet hàny a méhei egészségére hiszen a méztérben alkalmazott fertozésveszélyes kereteit ossze vissza akàr melyik csalàdhoz hasznàlja akàr tiz éven keresztul is. Ugyanakkor fittyet hàny a fogyaszto égéségére is miutàn vàllalja azt a veszélyt is, hogy beszennyezi mézét az évek soràn a sejtekben és azok falàban folgyulemlett esetleges gyogyszermaradvànyokkal.
Vajon kell-e ezen megàllapitàsok utàn csodàlkozni azon ha csalàdjaink egészégi àllapota lerongyolodott és kell e csodàlkoznunk azon ha jegyzokonyvet kell vezetnunk a gyogyszerezéseinkrol ?
A hàtrànyok sorozata azonban még ezek utàn sem fejezodott be. A « modern » méhész egyszer csak észreveszi az àllomànya egészségének lerongyolodàsàt, betegségek megjelenését. Ekkor ismét ésszeruségre hivatkozik és elkezd gyogyszerezni. A betegségek azonban egy ido utàn ellentàllnak, mi tobb ujabb, ismeretlen fertozések, jelentkeznek. Hàt akkor ujra meg ujra gyogyszerez és ha szukséges akkor egyre erosebb gyogyszereket alkalmaz! Akkor gyogyszer tàmogatàst kér a politikusoktol, amit meg is kap annàl iskàbb mert ilyen tàmogatàs nem jelentos teher, viszont odaitélésére buszkélkedni is lehet. Kulonben is ez a « tàmogatàs » teher a méhészeken behajtott adokbol lessz fedezve. Az este eljottével a politikus is meg a méhész is megelégedve hajtja fejét a nyugalomra mint aki jolvégezte kotelességét . Elvégre is, az àllomànyt valamilyen modon meg kell menteni, kulonben is ki làtott màr méhészt méhek nélkul ?
De lehet a jovo méhészének vàrhato eljovendo szerencsétlensége is. A korszeru felszereléssel, technologiàval rendelkezo biologia kutato egy napon, foltalàlja a genetikailag modositott méheket. Ezek olyan méhek lesznek majd, amelyek ellenàllnak az ismert betegségeknek, atkàknak. A baj csak annyi, hogy ujabb hiànyossàgok, ismeretlen betegségek jelentkeznek. A tobbi hàràny pedig csak késobb derul ki : a genetikailag modositott méhek àltal termelt méz elore nem làthato kellemetlen mellékhatàsokat vàlthat ki a fogyaszto egészségére.

Legyunk mégis derulàtok !
Legyunk mégis derulàtok ! Vegyuk ugy, hogy ha elo is fordulna ilyen eset, az még nem jelenti azt hogy az kivétel nélkul mindenkire vonatkozik. Szerencsére lesznek ovatos, a elorelàto méhészek és még ovatosabb fogyasztok ! Lesznek olyan méhészek akik orulnek a természetes rajzàsnak, akik egyenesen a fogyaszto mézesuvegébe hordatjàk a szurheto lépesmézuket és lesznek egyre tobben olyan fogyasztok akik ilyen lépesméz fogyasztàsàra kényszerulnek, miutàn màs kaptàrtermékek megbizhatalanokkà vàltak.
Maga a méhészet terén, természetsen minden betegség, fertozés, atka,…veszély nem mulhat el egyszerre. El kell azonban ismernunk, hogy Europa méhegészségugyi àllapota, a modern méhészeti technologia és az atka osszefuggése, osszbehatàsa folytàn alaposan lerongyolodott szintre kerult. E helyzetet sulyosbodàsàt sajnos csak nagyon nehezen lehet megàllitani, még nehezebben visszaforditani pontosan a méhek ejtàjolodàsa, rablàs hajlama miatt. Az igy kialakult helyzeten most màr csak valahogy ugy lehetne segiteni, ha Europa szerete egyidoben àltalànositani lehetne olyan méhészeti eljàràsok alkalmazàsàt, amelyek a méhek egészségugyi egyensulyàt elosegitenék és nem rombolnàk ! Nem konnyu dolog de nem is megvalosithatatlan! A megvalosult Egyesult Europa keretein belul erre még letoség is nyilna, amennyiben maguk a méhészek is ràjonnének ennek szukségességére.
De Magyarorszàgon mint kis orszàgban méhegészségugyi àltalànos intézkedéseket konnyebben meg lehetne tenni, Europa nélkul is ! Tegyuk is meg minél elobb, legyunk Europa méhészei elott példamutatok ! Siker esetén ok fognak igazodni a magyar méhészeti eljàràsokhoz, méhegészségugyi feltételekhez. Mi tobb legyen a termelt magyar méz is oly annyira kifogàstalan, (mint pl a fogyaszto àltal szurheto uveges lépesméz) hogy annak minosége mérvadovà vàljék Europa fogyasztoi elott.
Alkossunk, alakitsunk ki magunknak egészséges méhészetet Magyarorszàgon. Hozzànk fognak jàrni méheket vàsàrolni Europa méhészei ! Ilyen méhészetre màris égeto szukség mutatkozik !
Ez utobbi àllitàs igazàt bizonyitjàk az Europàban az évezred zàrtàval megjeleno méhészeti szaklapok aprohirdetései : «Vàsàroljunk egészséges méhéket Uj-Zélandbol » . Nyilvàn ; kozelebb ilyen egészséges méh màr nem talàlhato ! Mennyivel felemelobb érzés lenne ezen aprohirdetést igy olvasni : »Vàsàroljunk egészséges méheket Magyarorszàgrol ! »
Itt most màris folmerul egy alapveto gyakorlati kérdés : hogyan lehetne folhivni a magyar méhészek figyelmét egyrészt a szokàsban lévo « modern » méhészeti eljàràsok alkalmazàsàbol szàrmazo sulyos veszélyekre, màsrészt arra, hogy létezik kiut, olyan ut amelyen érdemes jàrni, amely pontosan megfelel a méhészeti àgazat érdekeinek.
Ebbol a kozos érdekbol kerul ismét napirendre a fogyaszo àltal szurheto uveges lépesméz termeléséhez hasznàlt eljàràs népszerusitésének szuksége. Az idevonatkozo méhészeti technologia ugyanis szorosan beilleszkedik a méhek 80 millio év ota fonnàllo természetes szokàsaiba ! Egy alapveto feltétel az egészséges méhészet kialakitàsàhoz. Ugyanakkor az igy termelt méz teljesen megfelel az igényes fogyaszto vàrakozàsainak. Kell ezen érveknél bolcsebbeket nagyobbakat felmutatni a magyar méhészeti àgazat meggyozésére ?
Természetesen mit sem érnek ilyen érvelések ha azok nem jutnak el a termelo méhészek, kereskedok, a nemzetkozi piac, a belso fogyasztok tudtàra. Itt màris mutatkozik egy komoly akadàly. Az értesulések tomegének vilàgàban, jo bornak is kell cégér !

A méhbetegségek terjesztésének vagy gàtlàsànak szolgàlatàban.
Màrpedig ugy a francia mint a magyar méhészeti lapok apro hirdetései televannak elado, kereteken ulo méhrajok kinàlatàval. Ilyen eladàsra szànt rajokat minden bizonnyal a csalàdok megosztàsàval készitette elo az elado méhész, hiszen a hirdetésben nem jelezte hogy természetes vagy mesterséges rajokrol van szo. Azok a méhészek tehàt akik ilyen mesterséges rajokat vàsàrolnak egyben betegségeket, minden esetre legalàbbis betegségveszélyeket is vàsàrolnak, mig az eladok, tudva vagy tudatlanul ugyanakkor ha nem is betegségeket de legalàbbis betegséveszélyeket is àrusitanak ? Kell e csodàlkozni ezek utàn ha a méhbetegségek gyarapodnak, a téli kipusztulàsok szàma egyre magasabb. Kell e csodàlkozni azon ha a méhész kénytelen egyre tobbet kolteni a gyogyszerek vàsàrlàsàra, ràadàsul egyre tobb idot tolteni a betegségek kezelésére. Mennyivel kevesebb az ilyen fàradsàg, a koltség és idoveszteség egy természetes raj befogàsa és betelepitése esetében?
Ugyanakkor ugy Franciàban mint Magyarorszàgon nem csak a kereskedelem foglalkozik méhbetegségek terjesztésével hiszen a mesterséges rajzàst, iskolàkban szakkonyvekben, intézményesen is tanitjàk.
2000 december 3 àn tartott Rhône megyei méhészek (850 tag) kozgyulésére meghivott « profi » anyanevelo, aki kizàrolag anyanevelésbol él, eloadàst tartott az àltala alkalmazott anyanevelési modszereirol. Majd azon tul, nagylelkuen, jotanàcsokkal is ellàtta a Lyon-i méhésztàrsasàgot. Hogyan kell kereteken ulo mesterséges rajokat késziteni ? Természetesen szoba se kerult a megosztàssal kapott anyàtlan csalàd katasztrofàlis helyzete, de annàl inkàbb annak elonyei. Mint példàul: hogyan lehet a megosztàs utàn kapott anyàtlan csalàd anyabolcsoit megvàlogatni, majd azokat egyenként hasznositani.
Az eloado tanàcsai szerint az elso nègy nap alatt huzott anyabolcsoket le kell rombolni mert azok idos, tobbnapos làrvàk alkalmazàsàval készultek, tehàt nem tokéletesek, ràadàsul az igy nyert anyàk alkalmazàsàval elsosorban rajzo csalàdok szàrmaznak.
Gondolom, hogy a méhészeti ismeretek terjesztése Magyarorszàgon is tobbek kozott ilyen formàban is torténik. De folyik az nyilvàn màs modon is. Hogyan lehetne azokra kihatàssal lenni, hogyan lehetne az àrral szemben uszni ?
Maga a méhészérdekeket érinto értesulések terjesztése érdekében, elso lépés ként elkuldhetjuk érveléseinket magàba a Foldmuvelési és Vidékfejlesztési Minisztériumba, gondolhatja bolcsen a naiv magabiztos uj eljàràst ajànlo méhész. Elvégre is ennek a minisztériumnak létcélja a mezogazdasàg és a vidék-fejlesztése. Màrpedig itt pontosan uj méhészeti eljàràsrol, uj méhészeti àru termelésének meghonositàsàrol, még fontosabb, méhegészségrol van szo. A helyzet azonban kozel sem felel meg a vàrhato logikànak.
Az elkuldott érveléseinkre kapunk ugyanis egy « elkeno, nesze semmi fogd meg jol » vàlaszt az illetékes minisztérium fotisztviselo uraitol. Ugyanezt az eljàràst kovethetjuk Méhészeti Terméktanàcs felé is. A vàlasz is tokéletesen osszehasonlithato lessz ami egyàltalàn nem meglepo, hiszen ezen intézmények egymàs kozott fuggoviszonyban mukodnek
Marad az egyetlen fuggetlen becsuletes eszkoz és ez a Méhész Ujsàg amelyet szinte az onfelàldozo, adakozo méhészek tartanak fonn. Ezen eszkoz segitségével szerencsére el lehet érni legalàbb azokat az onfelàldozo méhészeket akik elsok kozott érdemlik meg a segitséget ! Szàmuk ugyan még kicsi az orszàg méhészeihez képest de elobb utobb észre fogja venni a tobbség is hogy az àltakuk vàlasztott ut becsuletesen jàrhato és nem vezeti a kàtyuba azt aki ezen az uton marad.

Az uveges lépesméz termelésének méhegészségugyi elonyeirol.
Mindezek jelzésével ezidàig kevés szo esett a fogyaszto àltal szurheto uveges lépesméz termelésével fellépo méhegészségiugyi elonyokrol. Kevés szo esett arrol is, hogy milyen modszerrel érdemes a méhàllomàny szaporitàsàban eljàrni. Kezdjunk ez utobbihoz fuzodo megjegyzésekkel, ajànlatokkal.
Mindenek elott temészetes rajok betelepitésével alakitjuk ki és tartjuk fol méhàllomànyunkat. A kivàlogatàs elso szempontja a méhek egészsége, betegség ellenàllo képessége legyen. Csalàdjaink egészségugyi egyensulyàra szigoruan ugyelunk. Kereteken ulo mesterséges rajokat soha nem vàsàrolunk annàl inkàbb nem alakitunk, csalàdokat soha nem osztunk meg . Ellenkezoleg amikor csak lehet inkàbb egyesitunk méghozzà ugy hogy a gyengéket a gyengékkel a meszeseket a meszesekkel, vadakat a vadakkal stb … az àllomànyukat àllandoan és konyortelenul szelektàljuk. A jo, a szaporitàsra érdemes csalàdjainkat tehàt inkàbb rajzàsra osztokéljuk és megvàrjuk, kiszàmitjuk, kifigyeljuk mig kirajzik, szerencsés esetben ez megtorténhet kétszer akàr hàromszor is. Az ily modon nyert csalàdok azutàn soha nem kapnak kész kiépitett kereteket, hiszen ezen keretek helyére kerulnek a bemézelésre szànt uvegek amelyeket a csalàd folyamatosan kiépit. Itt most eljutottunk az uveges lépesmés termelésének egyik fontos méghozzà nem egyetlen és nem utolso elonyéhez.
Az uvegek kiépitésével a csalàd mind egyes alkalommal uj sejteket épit ràadàsul olyan sejteket amelyek rendkivulien gazdasàgosak. Ezek a sejtek teljesen megfelelnek a méhek természetének, eroszak nélkul a méhek « szabad akarata » eljàràsa szerint készulhetnek. Minden esetben a csalàd az uj nektàrbol uj sejteket épit, a méhek természetes épitkezési vàgya kielégul, a csalàdnak alkalma van megtisztulni a fohordàs idején, a csalàd megszabadul a kész fertozésveszélyes keretek alkalmazàsàtol, az innen szàrmazo betegségek veszélyétol.
Mi tobb, mi fontosabb, ne felejtsuk el ugyanakkor az emberi egészgére oly fontos és hasznos kovetkezményekrol sem. Tudjuk ugyanis, hogy az éveken àt tarto és tobbszoros gyogyszerkezelés folytàn szermaradvànyok rakodhatnak le, ivodhatnak be a méztérben éveken àt hasznàlt keretek sejtjeibe, azok falàba amely azutàn onnan a begyujtott méz àltal konnyen a fogyaszto tànyérjàba is kerulhetnek. Az uveges lépesméz termeloit tehàt ilyen veszély nem fenyeget, hiszen az igy termelt méz minden estben uj és szennyezodés mentes friss nektàr alkalmazàsàval készult sejtekbe kerul elraktàrozàsra. Amennyiben tehàt a méhész alkalmazza az ajànlott eljàràsokat és àtàll az uveges lépesméz termelésére, egyben alkalmazkodik a méhek természetes életmodjàhoz ugyanakkor nagyban hozzàjàrul az àllomànya egészségi àllapotànak kiegyensulyozàsàhoz, megszabadul a termelt méz szennyezodési veszélyétol és nem utolso sorban hozzàjàrul az ember egészségének fonntartàsàhoz . Az a méhész aki tehàt a fogyaszto àltal szurheto uveges lépesméz termeléséhez ajànlott eljàràst elfogadja az nem « korszeruen », hanem bolcsen jàr el.