Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Európai Méhész hírei :  A válogatási irányelvekről .
Beküldte imcsi Beküldve 2007.08.26. 17:45:17 (1027 olvas)



Joseph Bencsik




Senki se titkolja, mindenki gyakorolja: a modern méhészet termelési módszere a legtöbb esetben elsősorban a maximális mézhozamra összpontosul. E cél érdekében a korszerű méhész szinte minden eljárást megenged magának, a serkentő etetéstől, a megelőző gyógyszerezésen keresztül, a hibrid fajták kitenyésztéséig, egészen a méhcsaládjai természetének megerőszakolásáig. (“A mostoha anya”) Valójàban azonban közel se bizonyul könnyűnek, az ilyen egyetlen cél teljes megvalósítása. Olyannyira, hogy a tájékozott műkedvelő szerint, az ilyen méhészek valójában nem ismerik föl a saját nehézségeiket.
Ezzel szemben a méhek természetéhez való alkalmazkodás, sokkal könnyebb és főleg ésszerűbb eljárásnak bizonyul. A gyakorlatban, e módszer ugyanis lehetővé teszi sokkal változatosabb termékek előállítását, azon keresztül megbízhatóbb jövedelmet biztosít. Lényege, a termelőképes családok célszerű összehangolásában rejlik, attól függ, melyik család mit termel.
Valójában és ideális körülmények között a méhcsaládok válogatása, először is a kitűzött termelési célok kiválasztásából kellene hogy álljon. A « célok » - szó nem ok nélkül íródott többes számban. Tudjuk, hogy családjaink többféle kaptárterméket képesek termelni és nem hiába. Az a méhész, aki egyetlen célt tűz ki magának, például: minél több hordós méz termelését és semmi mást, az eleve lemond, minden más termék előállításának lehetőségéről, holott nincs kizárva, hogy ez utóbbi termékek, esetenként, lehetnek sokkal jövedelmezők. Ugyanakkor az is előfordulhat például, hogy a mézhozam valamilyen oknál fogva nem vált be, vagy éppen tegyük fel, nagyon is bevált, de a hordós méz piaca összeomlott, s a hordós méz eladhatatlan. De ez esettel egy időben, a virágpor, vagy éppen a « propolisz », a méhgyanta viszont jó pénzért értékesíthető.
A « közönséges » hordós méz minél nagyobb mennyiségű termelése nem tűnik ésszerűnek más okokból is: Az ilyen termék ugyanis versenyben áll a piacon olyan termékekkel, amelyeket alacsony életnívójú, messze elmaradott országokban olcsó pénzért termeltek. Következtetésképpen a piacra tehát olyan termékeket kell ajánlani, amelyekre kereslet van, amelyeket mások nem tudnak előállítani. Az a méhész, aki nem veszi figyelembe e tényeket, a fentebb jelzett okok miatt következtetésképpen nagyobb gazdasági veszélynek, sikertelenségnek teszi ki magát, mint az, aki több irányban válogat, aki többféle válogatott kaptártermék előállítására törekszik.
A magam részéről is, így járok el, igaz ugyan nem vagyok professzionális méhész, a magam 24 kaptárjával (10 éves átlag 35kg/kaptár, vándorlás nélkül). A szaporítási idény alatt ugyan egyszerre 10-15 kölyökcsalád is nevelkedik a méhesemben). A termékeim nem is kerülnek piacra, a vásárlók jönnek hozzàm. Nálam olyan mézet is vásárolhatnak, amelyet sehol máshol a közelben nem találnak, olyan mézet, amelyet egyenesen a fogyasztó üvegébe hordtak a méhek. A közonséges, a szedett-vedett mézemet, az edények, a fedelezés kimosásábol származó mézmustomat remekül fölhasználom “hydromel– mézvíz” készítésére. Ez utóbbi kellemes itókának pl. nagy sikere van, és jó pénzért értékesíthető.
Most tegyük fel, hogy a fogyasztó által szűrhető üveges lépesméz termelése, egy, a bölcsen megválasztott célok egyike. Igyekezzünk e cél érdekében úgy eljárni, hogy annak megvalósítására kialakítsuk a lehető legkedvezőbb feltételeket. Mindezek mellett ne mondjunk le más változatosabbnál változatosabb kaptártermékek termelésérol sem. Válogassunk a családjaink jellegzetességei között, és állitsuk őket ki a maguk képességei szerint.
Először is hagyjuk el a káros hatású, modern méhészeti eljárások alkalmazását, probáljunk olyan utakon járni, amelyek kiprobáltak és beváltak, még akkor, is ha azok régiek, ha azon már apáink is jártak. Természetesen az ő méhtartási módszereik nagyrészt elavultak, de vannak közöttuk olyanok is, amelyeket ma is érdemes szem előtt tartan, mi tobb, közöttük többeket ma is érdemes gyakorolni.
Vegyük figyelembe azt a tényt is, amely szerint ők nem rendezgettek kereteket, teszegettek-veszegettek kereteket egyik kasból a másikba, (régebben nem is ismerték a kereteket) nem készítettek kereteken ülő mesterséges rajokat, nem gyógyszereztek (nem is ismerték a gyógyszerezést), természetes rajzás által szaporítottak. Vajon van-e valami összefüggés ezen eljárás, és azon tény között, hogy a téli kipusztulások sokkal alcsonyabb rendűek voltak, mint napjainkban, amikor is betegségek ellen télen-nyàron mindenféle gyógyszerezéssel védekezünk.
Az igaz ugyan, hogy nagyapáink a válogatás terén rosszul jártak el, mert következetesen kiirtottàk, kénezéssel befullasztották a legjobban mézelő kasokat. Tehát, hozzánk képest ellenkező irányban válogattak és tettek így évszázadokon keresztül. Érdemes azonban mégis megjegyezni egy tagadhatatlan tényt: mindezen hátrányos válogatás ellenére, évről-évre kitűnően mézelő családokat találtak a méhesükben, nem is egyesével. Mivel magyarázható ezen jelenség?
E jelenség megfordítottja, vagyis a következetesen “jó irányban” történő válogatás is igaznak bizonyul. Valójában közel sem eredményez minden esetben és kizárólag jól mézelő családokat. Az ilyen méhesben is találhatók lesznek, nem is kicsiny arányban, “közönségesen” vagy rosszul mézelő családok.
Minden esetre érdemlegesnek mutatkoznék ilyen tények fölött elgondolkodni.

Szükséges megfigyelésekre hivatkozva
Minden bizonnyal, hatásos válogatást, csakis alapos megfigyelések alapján lehet végrehajtani. Amennyiben egy ilyen gondolatmenet efogadható, akkor a méhésznek ismernie kell családjai minden lehető jellegzetes vonását, tulajdonságát. Csakis megfigyelések pontosságára lehet hatásos válogatást alapozni. A méhész megfigyelőképességén, tàrgyilagos meglátásán tehát nagyon sok múlik. Legyunk jó, gyakorlott megfigyelők !
Tegyük fel pl.: hogy van egy méhesünk, mondjuk 10–20, vagy akár 50 kaptárral, és figyeljuk meg, vegyük észre, hogy ebben a méhesben van, nagyban, vagy kicsiben, de valamiben egymástol eltérő jellegű család. A saját megfigyeléseim szerint nem is létezik két valóban egyforma jellegzetességgel rendelkező család, legyen a méhészet bármilyen magas létszám. Tökéletesen egyforma családokat csak akkor találhatunk, ha valami külonbség elkerülte volna a figyelmünket.
A megfigyeléseinket pontosan följegyezhetjük a kaptárfedél belső oldalára ragasztott, fényes plasztik lapra, amelyhez letörölhető ceruzát alkalmazunk. A pontos följegyzéseink alapján, most már osztályozni, csoportosítani lehet családjainkat. Ilyen alkalommal dől el azon családoknak sorsa is, amelyeket pl. le kell váltani valamilyen oknàl, legtöbbször elöregedés, törekedéshiàny, vagy egészségi okoknál fogva. A méhész ilyenkor már tudja, melyik családjának mi lesz a rendeltetése, a sorsa. Termelési szempontból meg kell figyelnünk, melyek azok a családok, akik összehasonlítható körülmények között, a legjobb eredményt mutatják fö,l az adott termék esetében, és miért. Melyek azok a családok, amelyeket érdemes rajzásra ösztökélni, szaporítani.
Így történik a válogatás mind a virágpor, mind az üveges lépesméz termelésére beállitott családok kiválasztásában is. De még ebben az esetben sem várhatjuk el azt, hogy minden család egyformán jól, szépen építsen lépeket a rendelkezésére bolcsátott üvegekbe ! Közöttuk is különbségek mutatkoznak, közöttuk is válogatni lehet, és a válogatott családok érik el a legjobb eredményt !
A megfigyelések fontossàga
A méhésznek tehát alapvető érdeke megismerni a családjai jellegzetességeit, már attól a pillanattól kezdve, hogy beöntötte a befogott raját a fertőtlenített kaptárjába. A válogatáshoz szükséges, bizonyos fontos ismertető jelek, már akkor mutatkoznak. Mire kiépültek a keretek, a család tulajdonságait följegyezhetjük. Így már azokat összehasonlíthatjuk a többiekkel. Ezzel egy időben elvégezhetjük a válogatást azzal, hogy könyörtelenül kiselejtezzük a beteges családokat, s a fentebb leírt módszer szerint egyesítjük a beteget a beteggel (avagy műlépre való kétszeres átsöpréssel) a vadat a vaddal, a meszeset a meszessel stb… Nem árt ilyen megjegyzésekre gyakran visszatérni ) Ilyen válogatást már egy 6-8 családos méhesben is eredményesen végezhetünk. Jegyezzük meg ugyancsak, hogy az ilyen eljárás kielégítőnek fog mutatkozni minden méhész számára, hiszen a válogatást minden méhész a saját igényei, szempontjai szerint hajtotta végre.
Nem így a vásárolt törzskönyves anyák esetében ! Az anyatenyésztő válogatási szempontjai nem egyeznek meg pontosan és minden esetben a termelő szemszögével. Erre példát tudok hozni:
Egy anyanevelő méhésznek elsődleges célja a minél magasabb számu anya nevelése. Minél több nevelt anyát tud értékesíteni, annál több lesz a jövedelme. E cél megvalósítàsa érdekében az anyanevelő olyan eljárásokat is alkalmazhat, amelyekről halvány fogalma sem lehet a vásárlóknak.
Egy alkalommal egy francia anyanevelő kérdezte tőlem ; hogyan lehetne Magyarországról « bánáti » anyákat beszerezni. Kérdés: miért éppen bánátit ? Válasz: mert ő úgy tudja, hogy az könnyen és főleg bőven és többszörösen rajzik. Másik kérdés: miért akar ön rajzóhajlamu anyákat szaporítani ? Azt nem, de egyszerre sok anyát szeretnék nevelni, mondta. A rajzóhajlamú család anyátlanítása után ugyanis más válogatott anyák nagyobb számu petéit ültetheti át, és fogadtathat el egy rajzáshajlamú családdal. Sokak véleménye szerint azonban a nevelő család hajlamaiból, jellegzetességeiből átöröklődhetnek a táplálékon keresztül az általuk nevelt anyára is. ( lásd a “mostoha anyá- ról írt vélekedéseimet).
Ugyancsak megjegyezhetjük, hogy egy anyanevelő részére a betegségmentes anyák nevelése nem azért fontos, hogy a vásárló családjaihoz egészséges anya kerüljön, hanem azért, mert beteg családokkal az anyanevelő sem tud nagyszámú anyákat nevelni. Viszont a nevelt anyák egészségének törékenysége nem az anyanevelő gondja.
Nagyon sokat lehetne még megjegyezni a Magyarországon is szokásba jött fajtiszta hibridek tenyésztésérol, azok vásárlásának pénzügyi támogatásárol. (Ments meg, Uram, a méhek betegségeitől, avagy vásároljunk betegséghajlamos törékeny anyákat , EU-s támogatással !)
Egy különleges eset, példaként
Egy külonleges és tanulsàgos eset minden valószínűség szerint megérdemli a legtöbb, legalábbis, kíváncsi méhészek figyelmét.
1998 tavaszán, az évad elején ismét egy szép természetes, ismeretlen eredetű raj telepedett be, önmagától, a kertemben erre célra berendezett és kállított kaptárba. Nem az én kaptáraimból származó méhekről volt szó, mert a méhesem több km távolságra helyezkedik el.
Evenként két három kóbor raj is meg szokott telepedni az erre a célra fölállított „kaptàrcsapdàba“, a rajzási időszakban. Ezeket a « csapda » kaptárokat néhány nappal a kihelyezésuk előtt forraszto lámpával alaposan kipörkölöm, néhány öreg, lehetőleg a méhek által jól agyongyantázott használt, és kiépített kerettel, körülvéve műlépes kerettekkel, szerelem föl. Az egészet lefedem egy ugyancsak gyantázott keretfedő hálóval, na és persze, a tetővel. Miután egy természetes raj önmagától betelepedett, néhány nap elteltével megnézem hogyan haladnak a munkák, elveszem az öreg kereteket (egészségügyi elővigyázatosságból !) és egyúttal kapnak egy atkaellenes kezelést is.
Az adott esetben a raj betelepedése után történt egy hétre, ismét belenézve a kaptárba, kellemes meglepetésemre találtam 6 db széltől-szélig kiépített keretet, a hetedik elkezdve. Ha az építkezés ilyen ütemben halad, akkor három nap múlva minden keret kiépül, majd megszorul a család, és újra kirajzik, gondoltam magamban. Hogy ezt megakadályozzam, gyorsan föltettem egy műlépes keretekkel fölszerelt mézteret, így legalább nem lesz rájuk gondom egy darabig. Epíthetnek bőven, fönt is, lent is. Majd amikor az évad előre haladt, belekukkantottam a méztérbe: 7 keret kiépitve, bemézelve, fedelezve függeszkedett a méztér közepén. Ez az eset egyébként bizonyiték arra is, hogy a véletlen is képes (és mennyire képes!) kivételesen magas mézelőképességű családokat tenyészteni. Két nap múlva levettem a mézteret és a legnagyobb csodálkozásomra a költőtérben is csak hét kiépített keretet találtam. Három műlépes keret ott függeszkedett a széleken, hozzá se nyúltak.
Ilyen jellegzetességeket megfigyelve nem nehéz kitalálni, milyen termelésre, mennyire alkalmas egy ilyen család, például az üveges lépesméz termelésére. A jelen esetben a költőtér fölé helyezett méztérbe ajánlatos a lépesméz termelésére szánt berendezést helyezni.
Természetesen végeztem vízszintes elrendezésű berendzésekkel is kísérleteket. Erre megint egy lefényképezett példa: egy kísérletezésre szánt családnál, vízszíntes helyzetű üvegrendszeres próbatermelést végeztem, ugyancsak az 1998-as évadban. Mint ahogyan az fényképen látható, a méhek inkább kihízlalták az üveg szájával szemben fekvő sejteket óriás méretűre, minthogy az üvegekbe építettek volna. Míg a 2-es számu fényképen egy olyan jellegű család munkája látszik, amely tökéletesen egyenletes sima felületű kereteket épített, ugyanolyan körülmények között.
Milyen szempontokra érdemes ügyelni?
Legyenek a családok először is egészségesek, kiegyensúlyozottak, törekvők, a népesség tömegéhez képest legyen magas a termékhozamuk, szépen, egyenletesen építsenek és építsék, majd fiasítsák a kereteket széltől szélig. Ne csináljanak lukakat, ne építsék össze a kereteket, ne ragasszanak, jól fiasítsanak, legyenek szelídek, teleljenek jól, keveset fogyasszanak, ne legyenek rajzósak, és ne legyenek izzadósak télen…
Minden esetben az első megfelelő alkalommal válogatunk. Az érdemlegeseket rajzásra késztetve szaporítjuk, míg a többieket szükség szerint egyesítjük, az egyforma jellegük szerint rajzókat a rajzókkal, a meszeseket a meszesekkel, (nálam húsz év óta semmi meszesedés, semmi penészedés, semmi betegség!) a vadakat a vadakkal a betegeket a betegekkel…).
Ugyanakkor megfigyelhetünk más különleges jellegzetességeket is, amelyeknek most már pontos jelentoőége less, legyen az a virágpor, a méhgyanta, az üveges lépesméz termelésében, amennyiben ilyen árut is szeretnénk termelni.
Ebben az esetben, két alapvető visekedési, eljárási mód jellemző a családjainkra:
1. Számos alkalommal megfigyelhető, hogy a méhek job szeretik a méz raktározását vízszintesen, vagyis a fiasításos keretek folytatásaként megvalósítani; Következtetésképpen, az ilyen jellegű családoknál például a lépesméz kiépítésre szánt üvegeket, a fiasításos keretek folytatásaként lenne ésszerű elhelyezni…
2. Míg mások, és ez az esetek többsége, a költőtér fölötti térben szeretnek raktározni. Ebből a megfigyelésből ésszerűen az következik, hogy az ilyen családnál a beépítésre szánt üvegeket, kellékeket, a költőtér fölé érdemes helyezni.
A gyakorlott méhészek tudják, hogy ezek a megfigyelések nem alaptalan állítások. Bárki meggyőződhet azok igazáról, amennyiben maga is így jár el. A legkönnyebben a 12 keretes rakodokaptár esetében lehet a dolgokról meggyőződni. Bizonyos esetekben az ilyen kaptárban lakó, gyengébb, 7-8 kereteken ülő család költőterére föltehetünk mézelés idején egy alacsony keretes mézteret. Amennyiben a család vízszintesen szeret raktározni, akkor nem megy föl a méztérbe mindaddig, míg lent talál helyet. Más család viszont megteszi azt, hogy üresen hagyja a költőtér szélső kereteit, viszont a fölhelyezett méztérbe hord.
Lyon 2007 àprilis
Bencsik József, 23, bd des Castors, F-69005 Lyon, Mail:joseph.bencsik@free.fr


nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek