Európai Méhész Új oldalon folytatódik www.europamehesze.atw.hu

Csuja László
Biológus

Tökéletes kaptár nincs, ahogy tökéletes méhész sincs. Minden esendőségünk mellett csak a méheket tekinthetjük tökéletesnek, hiszen ők már 80 millió éve bizonyítják életképességüket. Minden méhésznek gondja van a kaptáraival. De mik a tipikus hibák?

Nézzük az anyagválasztást.

A méhek nagyon sokféle körülmények közepette jól tudják érezni magukat. Nekik jó a sziklaüreg, faodú, templomtorony, kémény, gyékény kas, a nád- és fa-, sőt műanyagkaptár, de még bádogkaptárral is kísérleteztek már. Persze azért vannak szempontjai a méhésznek is. Tartós legyen, ne korhadjon könnyen, hőszigetelő, de ugyanakkor páraáteresztő is legyen. Mi méhészek körülményeink és céljaink, vagy épp kísérletező kedvünk szerint választunk. Aztán a méh, meg az élet megcáfolja vagy visszaigazolja előfeltevésünket.

A gyékény és nád alkalmazására, akinek van, méhész nem panaszkodik, viszont erre mestert találni nagyon nehéz. Írhatnék arról, hogy mennyire szerettem a gyékényes keretfedőt és válaszfalat, de ilyet most már nem tudok beszerezni, mert nincs aki megcsinálja. Szerettem a kaptárt 3-4 cm náddal borítani, de ma a jó minőségű nád kimegy exportra, a rossz minőségűre meg nem érdemes a pénzt pazarolni.

A ma elterjedt a kaptáraink fából készülnek. Itt a leggyakoribb hiba, hogy tavaly még fütyült a rigó a tetején és ezért az elkészített kaptárunkon itt-ott az illesztéseknél rés támad, akár egy tücsök ki-bemászhat rajta, vetemedik, sehol sincs egy derékszöghöz közeli állapot. Gátol a munkában, ha szorul a keret, ha elméretezzük itt-ott a kaptárt. De a rohammunka közé tartozik az átgondolatlan tervezés is. Nem elég a szellőzés, a menekülő tér vagy a kijáró méretezése, leér a keret a kaptár aljára, a válaszfal betétele esetén nem fér be elég keret, felnyitjuk a tetőt és hátrabukik kiszakad a sarka stb. Jön a pluszmunka, takaróléc, él védő, de még nagyobb baj is eshet. A fakaptáraink készítésére ma a rohammunka a jellemző.

Sokan mondják, hogy az a kaptár már jó, ami kibír 15 évet. De mi lesz utána? Kuka és jöhet az új kaptár? Nem jobb lenne úgy elkészíteni 30-40 % többletmunkával, hogy 40-50 évig használhassuk. Mi kell ehhez? Jól megválasztott anyagok, alapos tervezés, gondos kivitelezés. Megvalósíthatatlan? Egyáltalán nem, csak nem kellene mindent újra feltalálni, hanem a tapasztalatokat jobban figyelembe kellene venni.

A kaptárkészítők azoktól az ácsoktól, asztalosoktól tanulhatnak legtöbbet, akik nedvességnek és hőingadozásnak egyszerre kitett szerkezeteket terveznek és készítenek. Ugyanis a kaptár élettartamát e két jellegzetes károsító hatás éri. Kint van a szabadban a tűző nap és a téli fagy egyaránt éri, miközben a behordott nektárból és a méhek anyagcseréjéből óriási mennyiségű nedvesség szívódik be a kaptár belső felületébe elsősorban az alján és a könnyen lehűlő sarkokban.

A kaptárban levő nagy mennyiségű nedvesség egyszerre okoz korhadást a fában és korróziót a fémfelületeken. Sőt ahol a fém és a fa találkozik, ott a fémre lecsapódó és hosszan ott levő nedvesség, nemcsak hogy korrodál, de ugyanazon a helyen a környező fa korhadását is elősegíti. Hol vannak ilyen helyek a kaptárban? A fenéken a sarkoknál. Magyarországon szinte teljesen elfelejtődött az elmúlt ötven évben az a tudás, hogy éppen a leírt okok miatt a kaptárépítésben minél kevesebb fémet, nevezetesen vasszöget szabad használni, ezért még a tabi kaptárüzemben készült kaptár is tele van verve vasszögekkel. Ha egy ilyen 15 éves kaptárt szétszedünk, akkor a sarokban a farész szinte omlik szét a kezünk között és lötyögő lyukban teljesen elvékonyodott rozsdás szögeket találunk. Hogyan lehet ezt megelőzni?

Ne sajnáljuk legalább két évet száradni hagyni a fát a félszerünk alatt. Gondosan és önmagunkkal szemben is könyörtelen igényességgel tervezzük meg az asztalos barátunkkal a fából készült kaptárunkat úgy, hogy ahol lehet, csapoljunk, nútot, falcot, félfalcot, vendégcsapot használjunk legfőképpen a fenékrészeknél, sarkoknál és ahol a belső pára lecsapódik a lehető legkevesebb szeget használjunk. Tervezés során mindent ötször számoljunk át, modellezzünk le és gondoljuk végig a napi méhészmunkánkat. Inkább kicsit tágabb legyen a kaptárunk, mint szűkebb, mert a szűkebbel már nem tudunk mit csinálni, csak elviselni, de a tágabbat alakítani, igazítani is tudjuk. Nagyon értékesnek tartom a higiénikus kaptárfeneket, aki teheti, alkalmazza.

Azt szoktam mondani otthon, hogy olyan szegények soha nem lehetünk, hogy parizert együnk, épp így a méhészetre is azt mondom, hogy olyan szegények nem lehetünk, hogy rossz szerszámmal dolgozzunk, méheinket rossz kaptárban tartsuk.