Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Európai Méhész hírei : Vélekedések a tömeges méhpusztulások körül
Beküldte imcsi Beküldve 2008.06.7. 18:55:39 (917 olvas)



Bencsik József

(Megjelent franciául is a www.rhone-apiculture.fr honlapon

A méhek jelenlétének nagy a jelentősége a természetben, a környezetünkben. Megtermékenyítik a virágokat, amelyekből gyümölcs lesz. Ugyanakkor a beporzás kereszteződésével megerősítik a növények ellenállóságát, a betegségekkel, a fertőzésekkel szemben, stabilizálják a klimatikus körülményeket, természetes módon megnövelik a természet élővilágának változatosságát.
A mezőgazdaság iparosítása folytan ezen értékes besegítők kipusztulási helyzetbe kerültek. Valójában sokszoros és állandó rovar irtó kémikus támadás áldozatai lettek, ugyanakkor a növények genetikailag módosításai is káros következményeit is viselik; Következmények: az egészségük legyengülése, betegségek… kipusztulás.
A méhészek mindezek tudatában vannak, nem így a nagyközönség. Valós ok ezekre emlékeztetni és ismételni a környezetünkben.
A helyzet súlyosbodása
A méhek veszélyes helyzetét súlyosbította a varoa atka megjelenése. Mi súlyosabb ezen élősködő támadása következtében számos fertőzés bontakozik ki, holott a szegény méhek, mar nyakig fürödnek egy agresszív kémiai környezetben. Ugyanakkor, e halálos élősködő atka ellen ma még nem létezik csakis kémikuskezelés.
Akkor, jön a méhész, a kezeiben tele gyógyszerekkel, amelyek alapanyaga ugyancsak kémiai eredetű. Jobb híján, nem habozik megterhelni közvetlenül méhcsaládjait gyógyászati kezeléseivel. Ilyen kémiai terhek alatt számos méhcsalád egészsége összeomlik.
2008 telének végén a Rhone-Alpes vidékén az első felmérések 50% -os veszteségeket mutattak. Miután az Franciaországban 1, 2 millió családot tartanak számon, így 600 ezer család pusztulhatott ki. Matematikai számítások szerint négy év múlva, 2012-ben mar csak 38 ezer család marad életben.
Márpedig ma közel sem vagyunk a helyzetjavulás útján, ami a méhcsaládjaink életét illeti, ellenkezőleg! Az ipari mezőgazdaság újabb kémiai kezelései folytan egymás után fognak újabb és újabb kémikus méregrétegek a régiek fölé kerülni.
Ez utóbbi termelési módszer bizonyara gyorsan ki fog fejlődni, annál is inkább, mert a kőolaj eredetű üzemanyag megdrágulása folytan jelentős bio üzemanyag kereslet áll be. Óriási agrárterületek kerülnek megművelés alá bio üzemanyag előállítása céljából. A kémiai kezelések, rovarirtók, gyomirtók, műtrágyák…tömeges alkalmazására fogsor kerülni. Ezen eljárás minden bizonnyal elkerüli a figyelmet, az ellenőrzést annál is inkább miután az így termelt bio tömeg nincs összefüggésben az élelmiszerekkel. Ilyen feltételek mellett elkerülhetetlenül be fog következni egy soha nem tapasztalt környezet rombolás. Az ilyen vidéken a méheknek megélni lehetetlen lesz. De nem csak egyedül a méheknek: minden vadon élő állat is, ami ugyancsak nem meglepő, hiszen a környezet teljesen lerombolódott. Az ilyen területen emberei élet is lehetetlen lesz, hat még akkor mennyire így a méhészeknek.
Más méheket érintő veszélyek
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a méhek életformája, módja, kialakult kb. 60 millió év óta. A kezdetben kialakult életforma folytan, azóta is túléltek mindenféle számtalan természeti katasztrófát, betegségeket…
Végülis , megjelent az ember is az ipari mezőgazdasággal és nem utolsó sorban a különféle rovarirtókkal, kémiai kezelésekkel. Mindez még nem volt elég, mert jött a méhész is a korszerű méhészet-ipari technológiával amelynek semmi köze a 60 millió év előtt kialakult életmódhoz. A korszerű méhész mit se törődik azzal mi volt a méhei természetes életmódja ez idő alatt és mi lesz a nem törödőmségének a következménye.
Például habozás nélkül földarabolja a méhcsaládjait. Mesterséges rajokat készít holott ilyen eset a természetben szinte soha nem fordul elő. Az ilyen eljárást azután megtetőzi másikkal is: most mar méhanyákat is tenyészt. Mi több azokat szelektálja elsősorban és szinte kizárólag termelékenységi képesség szerint. Akkor a termelékenység nagyobb biztosítása érdekében, mikroszkóp alatt mesterségesen termékenyíti meg az így nevelt méhanyákat. Ezzel egységesíti, egy nemüsíti szeretné a méhcsaládjait. Miután azonban szelektálásban a termelékenység a döntő tényező így az újonnan felszínre került különböző betegségek nagy szériában jelennek meg. A korszerű méhész pedig meglepve csodálkozik hogy az egy egyneműsítet méhcsaládjai megbetegszenek, hogy egyszerre olyan sok a vesztesége. Érdekes megjegyezni, hogy túlszelektált családok betegségérzékenysége mar egy idő óta ismeretes. Nem tesz semmit, a terméshozam a fontos! Mi több, most mar egy fokkal magasabb szelektálási eljárásra, a klónozásra is rövidesen sor fog kerülni. Klónozással szaporított ultraszelektált hibrid anyák tenyésztéséről van szó.
Minden bizonnyal a legnagyobb katasztrófák között, amit csak méhek átéltek 60 millió év alatt, a legsúlyosabb, a modern ember megérkezésével a mezőgazdaság iparosításával a korszerű méhészeti technológiával rendelkező méhész lett.
Az emberi nemtörődömség
Az emberi nemtörődömség nem merül ki abban, hogy nem veszi figyelembe a méhek 60 millió év alatt kialakult életmádjat. Vakságában, az ember már odáig jutott, hogy most mar lerombolja a saját környezetét is amiben és amely függőségében él. Pedig az a kétlábú állat amelynek mutatkozunk, nagyszerű utolérhetetlen és felsőrendű gondolkodási képességekkel rendelkezik. Mire szolgál akkor az ilyen képesség ha képtelen számításba venni, észrevenni a környezete katasztrifális rombolódását.
A méh, kis rovar is szervezett társadalmi életet él. Rendkívül érdekfeszítő megfigyelni hogy jár el hogy vágja ki magát az életben. Annyi bizonyos, hogy soha nem jár el a saját érdekei ellen. Legalábbis semmit a természetben le nem rombol meg nem rongál. Ellenkezőleg igyekszik javítani az életfeltételeit a virágok beporzásával, a beporzás kereszteződésével pedig a bio változatosság növelésével. Vajon ésszerűbben jár el mint az ember aki rombolja a saját környezetét, saját életfeltételeit.
Igaz ugyan, hogy az ember is egy bonyolult, összetett társadalomban él. A demokráciában, az emberi társadalom vezetői, szavazással kerülnek vezetőségi helyzetbe: Egy szavazat = egy felnőtt ember, bármilyen legyen is annak szellemi képessége, öntudata, foglalkozási képzettsége, annak szintje. Márpedig a választók túlnyomó tömege városban a természettől elszakadva él és így megy ez hosszú nemzedékek óta. Ez a választó tömeg pedig nincs teljesen tudatában mi történik a városon kívül. A választott vezetők többsége is közülük kerül ki. Ezen vezetők tehát jogosnak vélik, ha a többség nevében járnak el amikor nem veszik figyelembe az öntudatos környezetvédő kisebbség érveléseit. Vajon mennyire elfogadható azon érvelés amely szerint a demokratikus egyelőség, egy ember = egy szavazat alkalmatlan, hibás módszer, hiszen képtelen ésszerű politikát alkalmazni a környezet, a természet védelme, az emberi életfeltételek érdekében.
Hat akkor hogyan ? A méhektől vegyünk gyakorlati példát? : A rangra emelkedett ellenőrök választanak a specialisták által ajánlott megoldások között. Lásd “La democratie chez les abeilles” www.rhone-apiculture.fr avagy “Székhelyválasztások a méheknél” www.europaimehesz.atw.hu Ha nem így járunk el akkor a politikai vezetők, az öntudatlan tömegek követelései szerint fognak eljárni. Így kapnak alkalmazásra engedélyt újabb és újabb természetromboló mérgek, mint a “ cruiser”, a klón-szaporítás-termelés. Hogyan elkerülni ilyen veszélyes helyzetet?
Lyon 2008 Május
Bencsik József joseph.bencsik@free.fr

Francia nyelven

APROPOS DE LA DISPARITION MASSIVE DES ABEILLES.

Généralités

La présence des abeilles dans la nature et notamment dans l’environnement qu’occupe l’homme est essentielle. Elles fertilisent par pollinisation les fleurs, qui deviennent fruits. Mais aussi, par la pollinisation croisée, elles renforcent la résistance des végétaux contre les maladies, et les conditions climatiques de façon naturelle. Ainsi, elles créent des variétés sous espèces, et augmentent la biodiversité…
A la suite de l’industrialisation de la production agricole, ces valeureuses auxiliaires, nos abeilles, se retrouvent dans une situation de danger de disparition. En effet, elles subissent l’agression de nombreux insecticides et autres traitements chimiques, qu’ils soient dispersés où employés directement. Elles subissent aussi des effets néfastes dus aux modifications génétiques des végétaux (OGM) Conséquences : affaiblissement sanitaire, maladies…mort.
Les apiculteurs en sont conscients, ce qui n’est pas forcément le cas du grand public. Raison valable pour se le rappeler, et le répéter dans son entourage.

Aggravation de la situation

La situation sanitaire déjà bien inquiétante des abeilles s’est aggravée par l’arrivée du varroa destructeur. Il se trouve, que contre ces acariens mortels pour la colonie, aujourd’hui il n’existe que des traitements chimiques. De plus sous les charges de l’agression de ces parasites envahissants, se développent, nombreuses infections, alors que ces pauvres abeilles vivent, baignent déjà dans un environnement chimique agressif.
Arrive alors l’apiculteur avec les bras armés de médicaments à la base également chimique. Faute de mieux, il n’hésite pas alors à rajouter une charge supplémentaire sur ses colonies en appliquant directement ses médications. Sous de telles charges chimiques, la santé de nombreuses colonies s’effondre.
A la sortie de l’hiver 2008, dans la région Rhône- Alpes, les premiers relevés de pertes s’élèvent à 50%.. Comme on compte environ 1,2 million de colonies sur le territoire national, alors la France a perdu 600 mille colonies d’un coup. Au rythme de la perte 2008, perte réelle et incontestable, dans quatre ans, en 2012, mathématiquement, il ne restera plus que 38 mille ruches sur les 1,2 million en 2008.
Or il semblerait qu’aujourd’hui nous ne sommes pas sur le chemin de l’amélioration concernant les conditions de vie de nos abeilles, bien au contraire. De nouvelles attaques chimiques vont se superposer sur les anciennes par de nouveaux traitements appliqués par l’industrie agricols.
Cette dernière se développera certainement à grande vitesse, d’autant plus qu’une demande importante de biocarburant va se présenter, à la suite de l’enchérissement du carburant d’origine minérale. D’immenses territoires d’érables en jachère seront alors consacrés à la production industrielle de végétaux réservés à la fabrication du dit biocarburant. Les traitements chimiques, désherbants et insecticides de ce territoire échapperont alors aux contrôles de l’emploi des traitements chimiques. En effet, de telles productions ne seront pas en rapport avec les aliments destinés à la consommation humaine. Dans ces conditions arrive immanquablement une détérioration environnementale jamais constatée. Dans ces régions, pour nos abeilles la vie sera impossible. Mais elles ne seront pas les seules bannies! Tous les animaux sauvages ou pas seront exclus. Ce qui n’est nullement étonnant à la suite de la dégradation, puis la quasi disparition de leur environnement. Un tel territoire sera invivable pour les humaines aussi et encore plus pour les apiculteurs !

Autres menaces pour les abeilles ?

Rappelons- nous aussi que la façon de vivre des abeilles s’est formée au moins il y a quelque 60 millions d’années. Elles ont mené leur vie à leur manière naturelle et cela avec succès depuis lors et à travers tous les aléas de maladies et de catastrophes naturelles.
Alors arrive l’homme avec son industrie agricole, avec ses traitements insecticides systématiques. Mais comme cela ne suffisait pas, arrive aussi l’apiculteur avec sa technologie apicole moderne qui n’a rien de commun avec la vie que les abeilles ont menée depuis 60 millions d’années. L’homme de l’art ne se soucie guère des règles de vie d’autre-fois et il ne pense pas non plus aux conséquences de cette insouciance.
Par exemple, il fractionne ses colonies sans hésiter. Il fait des « essaims » artificiels, alors que dans la vie des colonies vivant dans la nature jamais de telles fractions ne se produisent pas. Alors, il se permet aussi de fabriquer des reines d’abeilles. Pour mieux faire il les sélectionne à outrance, et cela, essentiellement selon le critère de capacité de production. Alors pour plus de sécurité de sélection, ces reines seront fertilisées artificiellement, sous microscope. Mais, étant donné les critères de sélection basés principalement sur la capacité de rendement, les infections, les maladies nouvelles surviennent et frappent à la fois toute la série sélectionnée, homogénéisée. L’apiculteur moderne s’étonne alors que ses séries de colonies sélectionnées avec un tel soin ne résistent pas aux maladies. La fragilité sanitaire des colonies ultra sélectionnées est pourtant constatée, connue et reconnue pratiquement depuis dès le début de la sélection. Rien à faire, rendement oblige ! Maintenant l’homme veut passer à une échelle supérieure de la sélection. Il s’agit de pratiquer le clonage sur des reines déjà ultra-séléctionnées.
Il est fort probable que la plus grande catastrophe naturelle jamais vécue par l’abeille et cela depuis quelques 60 millions années, est arrivée avec l’homme et ses méthodes modernes de cultiver la terre, doublées de ses technologies apicoles modernes.

L’insouciance humaine

Mais l’insouciance humaine ne s’arrête pas au refus de prendre en compte la vie des abeilles vieille de 60 millions d’années. Dans son aveuglement, l’homme va jusqu’à démolir son propre milieu naturel, son propre environnement dans lequel il vit et duquel il dépend. Et pourtant cet animal bipède que nous paraissons être, est doté d’une capacité de réflexion supérieure et sans égale. A quoi servent alors ses capacités s’il ne tient pas compte de ce qui se passe autour de lui : la dégradation fulgurante de non environnement
L’abeille, petit insecte, vit aussi en société organisée. Il est passionnant de regarder comment elle s’organise, comment elle se débrouille dans la vie. En tout cas, elle ne travaille jamais en contresens de son propre intérêt. Elle ne détruit rien dans la nature, qui lui assure sa vie, bien au contraire. Elle cherche à améliorer sa condition de vie par la pollinisation croisée des végétaux, par l’enrichissement de la biodiversité. Serait-t-elle plus intelligente que l’homme dans son comportement lorsqu’il détruit son propre environnement?
Il est également vrai, que l’homme vit aussi dans une société complexe très organisée. Nos dirigeants politiques sont élus au suffrage universel. Un homme adulte = un vote, et cela quel que soit le niveau de sa formation professionnelle, quel que soit sa conscience. Il faut aussi remarquer, que la grande masse des votants vit en milieux urbains depuis plusieurs générations, comme leurs élus. Cette population est coupée de la réalité de la nature. De ce fait nos élus ont le droit de ne pas tenir compte des arguments alarmants développés par des minorités conscients. Faut-t-il alors admettre que la démocratie égalitaire : un homme = un vote, est défaillant, car elle n’aboutit pas obligatoirement à un choix politique judicieux respectueux de la nature, de l’environnement. Comment faire alors ? Seront encore ces abeilles qui montrent un exemple, un chemin praticable ? : Faire choisir seulement par les contrôleurs, parmi des solutions proposées des spécialistes ? Voir « La démocratie chez les abeilles ou le choix d’un gîte » www.rhone-apiculture.fr Sinon, nos chefs politiques continueront à ne satisfaire que l’exigence de la masse des votants ignorants. C’est ainsi que de nouveaux insecticides comme le « Crusier » vont avoir l’autorisation de continuer à empoisonner notre environnement. Comment sortir d’une telle situation ?

Lyon, avril 2008 Joseph Bencsik
joseph.bencsik@free.fr


nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek