Csuja László
Biológus
A Kárpát medencei tájfajtáink jellegzetessége, hogy jól elvisel akár 4-6 hónapot petézés nélkül, sőt olyannyira ehhez alkalmazkodott évtízedek során, hogy akkor számíthatunk könnyű és robbanékony tavaszi fejlődésre, ha időben, tehát szeptemberben, amikor a fecskék elrepültek leáll az anya a petézéssel és majd csak a hó olvadásakor, februárban indítja el újra.
Aggodalmasan néz a méhész arra a méhcsaládjára, amelyiknél ilyenkor november közepén is sok savós és fedett fiasítást talál. Mi lehet az oka a kései fiasításnak? Én három fő okát látom a kései fiasításnak. Az egyik a tájidegen fajták genetikai hatása, a másik a tartástechnológiai hiba, a harmadik pedig valamilyen betegség jelenléte.
Vannak méhfajták, pl. ilyen a mediterrán olasz és az óceáni éghajlathoz szokott északi méh, amik olyan környezetben élnek, ahol nagyon rövid a tél vagy szinte nincs is, csak amolyan három hónapig tartó novemberi hangulat és ezeknél a méhcsaládoknál nagyon késő áll le a fiasítás, majd korán újra elindul. Persze ez a korai indulás nem jár együtt gyors tavaszi fejlődéssel, hiszen a népességi csúcsot egy hónappal később érik el mint a mi méheink.
A óceáni Golf áramlat éghajlatához szokott méhfajtánál még októberben csodálatos táblás fiasítás van több kereten és a család csak késő ősszel, novemberben hagyja abba a fiasítás gondozását, de a saját éghajlatukon ebből nincs probléma, mert február közepén a csigolyafűz barkáira járhatnak virágport gyűjteni.
Hogyan is mutassuk be az olasz méh környezetét. Egy kedves ismerősöm Velencében tanult. Februárban már nem fűtöttek a helybeliek. Szóval ilyen körülmények között él az olasz méh.Természetesen a hegyekben is olasz méhek élnek, de az ottani tél se hasonlítható a Kárpát medencei télhez, mert bár több a csapadék, mégis enyhébb és rövidebb tél. Az olasz csizmán ma a természetes vegetáció szinte csak a hegyekben létezik, de a természetes növénytakaró nyoma is arra utal, hogy a késő őszi és kora tavaszi virágtenger természetes az olasz méh számára.
Nagy bátorsággal, de elővigyázatlan rövidlátással rendelkező méhészek előszeretettel próbálkoznak időről-időre behozni az országunkba olasz és északi méhet, sőt a kettő keverékét, a buckfast hibridet is. Ezért aki szert tesz ilyen import árura vagy leszármazottaira, azok ne csodálkozzanak a késő őszi fiasításon.
De a tartástechnológia is okozhat kései fiasítást. Minden méhész abban bízik, hogyha népes a család tél előtt, akkor sikeres lesz a koratavaszi fejlődés, de nagyon kevesen hiszik el, hogy Kárpát medencében a téli méhcsalád nagyságát az augusztusi népesség nagysága határozza meg. Sok méhész a télre sajnos nem augusztus elsejétől kezdve készül, hanem amikor visszajön a nyaralásából és elkezdődik az iskolai tanév, akkor nézi meg ilyen szemmel a méheit. Így aztán ha szeptember elején döbben rá, hogy a méhcsaládok kicsik, megijed és folyamatosan etet egészen addig, amíg a méhek egyáltalán elhordják a szirupot az etetőből. Az ilyen méhcsalád enyhe november esetén még talán mikuláskor is fiasítást nevel szegény.
Enyhébb tartástechnológiai hiba az amikor a méhész felbolygatja ősszel a fészek rendjét és össze-vissza pakolgatja a fészeklépeket, tehát beljebb a fürt közepe felé teszi a szélső vastagon virágporos mézeslépet és kijjebb a tisztán mézkoszorús lépet. Teszi mindezt azzal a felkiáltással, hogy jaj a mézkoszorú vékony és a méhek télen éhezhetnek. Veszélyes játék a lépcsere, mert teljesen indokolatlan időpontban fiasításserkentő hatása van, miközben a tavaszi fejlődést veszélyezteti, mert télvégi virágporhiányt okoz a méhcsaládnál. Semmi értelme tehát a fészeklépek csereberéjének, hiszen a téli hidegben a méhcsalád néhány kg mézet fogyaszt, léputcánként 50-70 dkg-ot.
Tartástechnológia hibák közé sorolhatók a helytelenül vagy épp túlbuzgóan végzett méhegészségügyi beavatkozások, amikor maga a méhész mérgezi le a méheit. A mérgezett méhek is felbolydulnak és felemelik a testhőmérsékletüket, hogy a méreg hatásától megszabaduljanak. Ha felemelkedik a fészek hőmérséklete 35 C fokra és éppen friss pete is van a fészek közepén, akkor újraindulhat a fiasítás nevelése.
Nagyon keveset kell szólnunk arról, mert hisz majdnem mindenki számára nyilvánvaló, hogy betegségek is okozhatnak késő őszi fiasítást. A varroa atka és a nosema is ingerelheti a méheket, alakíthat ki olyan stresszes állapotot, amiben nem tudnak nyugodtan viselkedni, nem tudják a fészket lehűteni 29 C fokra és kis felületen ugyan, de folyamatosan fiasítást nevelnek.
Miért kell mindezekről beszélnünk? Mert tudjuk, hogy a késő őszi kiterjedt fiasítás a mi éghajlatunkon azzal jár, hogy a méheink nehezen vészelik át a telet, sok lesz a téli elhullás, kora tavasszal lassú lesz a méhcsaládunk fejlődése és kockáztatjuk a legfontosabb méhlegelőnknek, az akácnak a sikeres kihasználását.
| küldő | Címek |
|---|