Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Európai Méhész hírei : Bioméhészet
Beküldte Geddekas Beküldve 2009.02.16. 8:03:12 (4303 olvas)



Csuja László

Biológus

Méhészeti múltunk nélkül nincs se jelenünk, se jövőnk.
De most nem a méhészeti történelemről írok, hanem a bioméhészetről. A mai magyar szemlélet a bioméhészetről előítéletes és egysíkú.

A világban ma mit értenek a bioméhészeten?

1.
A méhészkedési módszerekben visszatérnek a keretes kaptár előtti méhtartási és termelési módszerekhez vagy ötvözik a régi és az új méhtartási és termelési módszereket.
2.
Olyan méhegészségügyi beavatkozást végez a bioméhész és olyan méhlegelőre jár, aminek révén az emberi fogyasztásra kerülő méhészeti termékekbe semmilyen általunk ismert egészségre káros mesterségesen előállított anyag nem kerül.

Megnevezés

Az angolszász nyelvterületen a "biobee" fogalom a legelismertebb a bioméhészetre, a német nyelvterületen az "öko", "organic", "bio" "natural" fogalma egyaránt használatos. A francia nyelvterületen is a "bio" és a "natural" szót használják a bioméhészetre, de a nem ismerem a spanyol nyelvterületen erre használt szavakat.

www.biobee.com

Figyelmetekbe ajánlom az egyik ilyen angol webújságot: http://www.biobees.com/
Ez a webújság nem öleli fel a bioméhészet teljes területét és ezt el is árulja alcímében "natural, chemical-free beekeeping in top bar hives". Ez a webújság főleg a "top bar hives" méhészkedésről szól, de a videó könyvtára nagyon korszerű, nagyon jó, pl. a mesterséges megtermékenyítésről kiváló film van.

"top bar hives"
A "top bar hives"-ről készült filmekből úgy sejtem, hogy elsősorban az angolszász nyelvterületen a trópusi, szubtrópusi körülmények közötti hobby méhészek és bioméhészek módszere. Lehet, hogy tévedek. Ha tudtok üzemi méretű "top bar hives" méhészetet, akkor javítsatok ki. Viszonylag új találmánynak látom, bár előképe a görög kas, amiben még a XIX. században több száz családos méhészetek voltak a mediterrán szigetvilágban.

Lüneburgi kasos méhészet, élő múzeum

Számomra viszont legérdekesebb az a 8 részből álló film, amit a lüneburgi hangaterületre járó több száz kasos méhészetről készítettek. Ez a film igazi méhészcsemege.
Egy élő múzeumot láthatunk. Így méhészkedtek a keretes kaptár előtti történelmi pillanatokban a lüneburgi vándorméhészek.
(A gyékénykasokat és a kicsi hatékonyságú munkát egyáltalán nem irigylem tőlük, de nagyon tetszik a füstölőjük. Egy ilyet szívesen vennék magamnak is.)
Persze a mai iparszerűen dolgozó méhész nevet az egészen, DE ne feledje el senki, hogy akkor azért az évi 3-10 kg/méhcsalád mézért annyi pénzt kapott a lüneburgi kasos méhész az 1800-as évek első felében, mint a mostani méhész a 30-100 kg/méhcsalád mézért.
Valószínűleg nagyon komoly állami támogatást kap ez a méhészcsalád az élő múzeum fenntartásáért, mert másképpen éhen halnának a kasok terméshozamából.

Magyar bioméhészet

Ma Magyarországon hivatalosan azt tekintik bioméhésznek, akit a Biokultúra Kht. a maga saját mércéje szerint annak elismer. A cég minősíti a méhészeteket és az általuk előállított termékeket. A mai magyar bioméhészek technológiájukban alig vagy szinte nem is térnek el a kommersz méhészeti módszerektől. Termékeiket laborban alaposan megvizsgálják és ez a vizsgálati eredmény adja az igazi különbséget.

A magyar bioméhészet még csak divatirányzat, ami 20-30 %-al magasabb értékesítési árat jelent a termelő méhész számára. Abból adódóan, hogy divatirányzat, olyan kötöttségeket is szerepeltetnek, aminek bio szempontból nincs igazán érthető indoka.

Idézet:





Rakodókas

A rakodókasos méhészet is egyértelműen a világ méhészetének bioméhész vonalába tartozik. Világszerte hiányzó teljesen egyedi technológia, úgy ötvözi a keretes kaptár előtti rakodós módszereket a legkorszerűbbekkel, hogy alkalmas az iparszerű termelésre.

Ma nincs hozzá hasonló sem, de erről bővebben lehet olvasni a rakodókas címnél.


Japán bioméhészet


Japán hagyományőrző méhész weblapja


Mivel japánul nem tudok még olvasni se, ezért teljesen véletlenül akadtam rá erre a weboldalra, ahol egy hagyományőrző és kísérletező kedvű japán méhész néhány éves ténykedése "olvasható" és látható.


Jártam Japánban. Valóban ilyen precíz türelemmel és örök optimista szorgalommal dolgoznak a japánok, mint ez az ember. Tiszteletre méltóak.


Organikus méhészet USA

Bush Farms organikus méhészet

Ennek a webújság egészen átfogó képet az a bioméhészet fejlődési irányairól, sőt linkek mutatnak más webújságokra is, ahol szintén sok érdekes dolgot láthatsz, olvashatsz. Maguk a képek is tanulságosak.

Engem a varroa atka elleni védekezésben felvetett gondolatok és vizsgálati adatok leptek meg. Feltételezésük és mérési tapasztalataik szerint a természetben a méhek kisebb sejtméretet alkalmaznak a munkásfiasításnál, mint a ma forgalmazott műlépek sejtmérete. Fel is sorolják, hogy milyen sejtméreteket alkalmaznak az egyes cégek. Méréseik szerint a vadon épített lépekben 4,6 és 5.1 mm a dolgozó sejtek átmérője. Azt is tapasztalták, hogy ezeket a természetes sejteket egy nappal előbb fedik le a méhek, mint a nagy sejtes műlépekre épített lépekben. Állítja egy méhész, amit azért nehezen hiszek el, hogy Ő az őszi oxálsavas kezelésen kívül semmi különösebb védekezést nem alkalmaz.

Egy gazdag információs oldal angol nyelven

Nézegessétek, barátkozzatok vele. Kiemelem belőle az alábbi cikket.

A Mézelő méh lépjével kapcsolatos tudományos leírások rövid története

Hasznos lenne az egész cikket ismertetni, de most csak a műlép kialakulásával kapcsolatos részt emelem ki.

Az első mesterséges lép, mai néven műlép Németországban készült, 1842-ben Gottlieb Kretchmer készítette. Hengerelte és keményítő oldatot használt választónak. Jean Mehring holland mester 1857-ben készített tiszta viaszból fémformába öntve. A.I.Root (USA) 1876-ban használt egy fémhengersajtót műlépkészítéshez. Őt sokan mások követték (olvassátok el a cikkben) és rohamosan terjedt a műlép használata.

Műlép használata nélkül nem tudott volna a méhészet olyan iparszerűvé válni, ahogy az a XX. században kialakult és ma is virágzik. A műlép használata azonban magával hozott nagyon sok egészségügyi problémát is.

A műlépeknél ma alkalmazott sejtméret kialakulása is érdekes történet. 1891-ben Belgiumban 4.6 és 4.7 mm átmérőjű műlépeket készítettek. Általánossá is vált ennek a méretnek az alkalmazása és előnyösnek is tartották. Hamarosan azonban problémák jelentkeztek, mert a méhészek sok éven keresztól használták ezeket a lépeket és végül nagyon csökevényesek lettek. Prof U. Baudoux Belgium 1893 júniusában kiadott egy cikket Progress Apicole-ban, amiben támogatta a nagyobb méhsejt méret használatát. Erre kísérleteket végzett és eredményeit is leírta. Véleménye szerint a nagyobb méhek repülési sugara is nagyobb és ezért több virágot tud meglátogatni. Különböző méretű műlépekkel dolgozott. A legnagyobb sejtméretű műlépben 675 sejt volt négyzetdeciméterenként. Prof U. Baudoux elméletét mi szerint a "a nagyobb a jobb" az 1920-as évekre dolgozta ki és publikált még 1940-ben is. Prof U. Baudoux véleményének hitelességét nem ellenőrizte le senki, de ez vált általánosan elfogadottá és így alakult ki a ma használt 5 mm feletti műlépsejtméretek.

Valójában tehát semmi egyébbel nem indokolható a mai sejtméret, csupán a méhészek lustaságával. Prof U. Baudoux csupáncsak azt bizonyította ország-világ számára, hogy a nagy sejtes műlépben is kifejlődik a dolgozó méh. A méhészek pedig kapva kaptak Prof U. Baudoux ideológiáján, hiszen így akár 8-10 évig is használhatták a műlépre épített lépeket.

A legújabb mérések szerint a ma közhasználatban levő nagy sejtméretű műlépekből nem kelnek ki nagyobb testű méhek, mint az elszállt rajok vadépítményeiből. A méhecske fejének és torának páncélja nem lapokból, hanem egyetlen "öntvényből" áll, aminek mérete élete során nem változik. Ezeken a testrészeken érdemes összehasonlításokat végezni.

A méréseket elvégezték a vadépítmények dolgozó fiasokat nevelő sejtjein és a műlépeken is. Az elszállt rajok és a tudatosan vadépítménnyel méhészkedők vadépítményeinek sejtmérete 4.4 mm és 5.1 mm között változik. A méretbeli változatosság oka, hogy a vadépítmény jobban ki van téve az időjárás változása miatt hőhatásnak és a mézteher miatti megnyúlásnak. A kisebb és frissen befiasított építmények sejtmérete kisebb. A műlépek sejtmérete 5.2 és 5.6 mm közötti.

A kikelő méhek tor átmérője 3.9 mm a vadépítményben méhészkedők esetében is és a műlépen méhészkedők esetében is.

A cikk további részében leírja, hogy milyen károkat okoz a nagy sejtméretű lépek alkalmazása a méheknek és a méhészeknek. A cikk írója a "Pandóra szelencéjének kinyitásához" hasonlítja a nagy sejtméret alkalmazását. A cikk írója szerint a méhek számos betegségének forrása lett a nagy sejtméret, mert a nagy sejtméretben lelassul a dolgozó méh fejlődése, később bújik ki és ezért jobban ki van téve a paraziták (pl. Varroa destructor) támadásának valamint a parazitákkal terjedő egyéb kórokozóknak (vírusok, nosema félék). Lehetségesnek véli, hogy a nagy sejtméret alkalmazása miatt tudott könnyen gazdát váltani a Varroa atka és tudta megfertőzni a mi méhünket.

Saját gondolataim
a normál vad lépsejtméret és a ma használatos nagy műlépsejtekről

Egy adalékot én is tennék a cikkhez. A méhek anatómiájáról kerestem adatokat és Schönfeld-nek az 1960-as években magyarra fordított szakkönyvében megnéztem a testméret adatokat. Ott is a 3.9 mm szerepel a kifejlett méh torának átmérőjére. De nyilván kell hely a sejtben a méhecske bábingeinek, a szárnynak, lábnak, csápoknak. Ami számomra a legszembetűnőbb adat volt, hogy a lárva testének legnagyobb átmérőjét 4.5 mm-ben határozza meg. A lárva testének akkor a legnagyobb az átmérője, amikor bábozódás előtt még nem ürítette ki magából az 5 napos táplálkozási időszaka alatt megevett táplálék salakanyagát. Az ürítkezés után kezdi el szőni a bábinget maga köré.

A XIX századi szakirodalomban - tehát az 1800-as években - még azt írják a szakemberek, hogy a dolgozó 19.5-21 nap alatt fejlődik ki. De a XX. századi szakirodalom már egyöntetűen 21 napot, sőt normálisnál alacsonyabb fészekhőmérséklet esetén, még ennél is hosszabb időt emleget.

Én azt feltételezem, de ez tényleg csak feltételezés, hogy a nagy sejtméretben az ürítkezést és a bábozódást késlelteti, mert egyfajta "székrekedése" alakul ki a méhlárvának a nagy sejtben. Éppen ugyanigy a báb fejlődése is lassúbb a fölöslegesen tágabb bábingben, mert azt meg nehezebben befűteni.

Több cikkben, sőt könyvekben is lehet látni fotókon olyan metszeteket, ahol a felegyenesedett, bábozódás előtti lárvát mutatják. Most már kicsit más szemmel nézem ezeket a fényképeket. Ezek a fényképek minimum 5.2 mm átmérőjű sejtek metszetei és a lárva soha nem tölti ki rendesen a sejtet, tehát mindig kicsit megdőlve áll benne, tehát nem támasztja testét rendesen a sejtfal. Számos olyan filmet, fényképet lehet látni, ahogy a tág térben a lárva testén a Varroa atka szaladgál. Vajon akkor is ilyen nagy szabadsága és sikeres szaporodási lehetősége lenne a Varroa destructor-nak, ha a lépsejt olyan kicsi lenne, hogy az Apis mellifera lárvája tökéletesen kitöltené a lépsejtet?

Vadépítményes méhészkedés

Amerikából az organikus méhészektől egy mozgalom indult el ami felkarolja a vadépítményes méhészkedést. A vadépítményes méhészek tapasztalata, hogy nemcsak kisebb a sejtek mérete, de a méhcsalád is ellenállóbb, kevesebb betegsége van és a Varroa destructor se tud úgy elhatalmasodni a méhcsaládban.

Tudományos kutatók figyeltek fel arra, hogy Dél Amerikában a méhészektől elszabadult afrikanizált méhrajok vidáman szaporodnak, holott ők is fertőzöttek a Varroa atkával. Számos tanulmány mutatja be, hogy a vad méhcsaládokban is jelen van a Varroa atka, de 50 %-kal kisebb a számuk, mint az azonos legelőn élő kaptáros méhészetekben. Amikor pedig betelepítik az elszabadult méhcsaládot a rendes kaptárba, akkor elveszíti a méhcsalád az addigi versenyelőnyét a varroa atkával szemben és éppen úgy elpusztul varroa fertőzésben, mint régen. Ezek szerint valami nagyon nem jó a mai kaptárunkban. Tehát van abban valami igazság, hogy a kaptáron belül is kell keresnünk a megoldást. Talán a műlépsejtek méretezését kéne megváltoztatni, amit 100 évvel ezelőtt Prof U. Baudoux elrontott?

A tudományos kutatások hatására a műlépgyártók is változtattak egy kicsit. Ma már lehet kapni méregdrága áron 4.9 mm-es sejtméretű műlépeket. Tudományos szakemberek több ezer méhcsaládon több éven keresztül végzett mérése szerint a 4.9 mm-es lépsejtben is már lényegesen kevesebb Varroa atka fejlődik.

Lehet, hogy a XIX. század második felében kialakult keretes kaptáras méhészkedés dogmatikus elvei ma már elvetendő dogmáknak minősülnek?
De hogyan tovább?
Vadépítményes méhészkedés?
Természetes sejtméretű műlépes méhészkedés?
Hogyan lehet ezeket nagyüzemesíteni, hiszen a piaci igények a hobby méhész többletmunkáját nem tudják figyelembe venni?
Vagy maradunk a XIX. sz-i dogmatikus módszerek mellett és egyre újabb és újabb gyógyszerekkel tartjuk életben a méhállományunkat?

nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek