Bencsik József
A jóból is meg árt a sok, áprilisi tréfák.
index.hu/ tudomány/2009/04/23 A méhek öngyilkossággal védik a családjaikat “ legalábbis a Frankfurt-I Egyetem kutatója Bernd Grunwald szerint. Az eset egy másik jó régi humoros történetre emlékeztet: Egy nemzetközi tudományos konferencián egy híres labor kutatója idomított békákat mutatott be. “Tessék megfigyelni, amikor egyet tapsolok és kiáltom:béka ugorj az ugrik. Most levágok egy lábát, tapsolok egyet és kiáltok:béka ugorj és a béka ugrik Majd így tovább. Amikor azonban levágta a betanított béka mind a négy lábát a béka nem ugrott. Tisztelt kollégák! Íme a tanulság! Amikor levágjuk mind a négy lábát a betanított békának akkor az megsüketül”. Valahogy így van ez a Frankfurt-I Egyetem kutatójával is: amikor a méhécske a betegsége folytán elveszíti a tájékozó képességét akkor, az nem öngyilkosságot követ el, hanem képtelen hazatérni, és ezzel persze közel sem védi szándékosan a családját. Áprilisi tréfa, a hiszékenyeknek elfogadható történet.
Ugyanígy a Wurzbourgi Egyetem kutatója Jurgen Tautz azt fedezte föl hogy a méhek zümmögése folytán a kártevő hernyók a földre dobják magukat miután a testükön található szőrök segítségével észlelt rezgések életveszélyt jeleztek. Az Abeille de France 2009/04 szerint ez a hír az American Bee Journal 2004/02 számában olvasható.
Ugyan itt olvasható egy másik jó vicc is. A Macquerie Egyetem kutatójának megfigyelése szerint a méhekre a cocain fogyasztása ugyan olyan hatást vált ki mint az emberekre. Ezidáig talán elég is jó viccekből.
Van azonban e francia szaklapban olyan vicc is amely már komolyan gondolkodásba ejthet legalábbis olyanokat akik gondolkodni is szoktak mielőtt valamit is tennének. Sajnos az ilyen kétlábúak egyre inkább fogytán vannak. A csordából kiválni veszélyes dolog. Kutyát küldenek az ilyen után, majd kígyót békát kiáltanak rá. Elégedjünk meg a vezetőink, úgy mint az “ámítógépeink” ámításaival. Minden úgy jó ahogy van! Nincs szükség se gondolkodásra, se becsületességre, se igazságra.
Ugyancsak az Abeille de France 2009/04 (271. oldal) Jery Hayes- nek az American Bee Journal -ban a PETA állatvédő társulat honlapján megjelent úgymond egy írása került napvilágra. A téma röviden :
mi a különbség a hangárokban nevelt vágó állatok, csirkék… disznók… helyzete és az egymás nyakára rakott kaptárban nevelt méhek helyzete között?
Na ez a kérdés bejárta a nagyvilágot hiszen Amerikából jött és az Abeille de France szaklapon keresztül eljut mint áprilisi tréfa néhány Magyar gondolkodni kívánkozó méhészhez is, pontosabban és hála a www.europaimehesz.atw.hu honlap jóvoltából. Nem tudni vajon viccnek szánta e az írás szerzője avagy valóban így gondolkodik. Ez utóbbi feltevés még valószínű is lehet, hiszen az írás úgymond egy amerikai állatvédő társulattól származik. Sokaknak, legalábbis a méhészek többségének is jó viccek közé tartozik különösen Magyarországon ahol nem félnek a túlzsúfoltságtól. No meg ott is itt is szokás szerint április bolondja is divatban van. Ilyenkor szokás szerint ugratják a jóhiszemű olvasókat.
Ebben az esetben azonban a valóság túlhalad a viccen. Ha jól megfigyeljük a Méhészet szaklapban a méheszetekről megjelent fényképeket (2008- ban megjelent számok címoldalán négyen is) azokon szorosan egymás mellett százával láthatunk kaptárokat. De az összehasonlítás a csirkékkel nem hangár és a kaptár közötti különbségben keresendő hanem abban a stresszes állapotban amelyben ezek az állatok kénytelenek élni a tenyésztő, a méhész jóvoltából. A méhészetben a túlzsúfoltság nem adódik csupán abból hogy a kaptárok szorosan egymás mellé vannak szorítva hanem elsősorban abból hogy a kaptárok száma egy- egy helyen könnyen eléri a nyolcvanat, a százat is, a kijáró méhek milliói keringenek alig néhány négyzet méteres területen.
Egy alkalommal ha jól emlékszem Szemerlén olyan méhest látogattam meg ahol 140 család volt egy helyen össze zsúfolva. A méhész panaszkodott; miért olyan erős és gyakori a kutatás, a rablás az ő méhesében. Az így össze zsúfolt családok annál erősebben kerülnek stressz állapotban minél nagyobb az egy helyre összpontosított családok száma. Történik ez így különösen amikor a méhész kifosztotta a család összes tartalékait, pl az akácvirágzás után és beáll egy hordástalan időszak. Éh ínség a méhesben, sok a fiasítás nincs mivel etetni. De előbb utóbb megoldódik a zsúfoltság azzal hogy elfogy a népesség. A kijáró méhek rabolnak egymásnak esnek, egymást halomra gyilkolják, mialatt a hordástalanság miatt csökken a petézés, csökken a születések száma, fogy a népesség. Könnyen előfordulhat ez így még a magukat profi méhésznek tartó több száz kaptáros méhészek körében is, például Szemerlén.
Történik ez így az országban hosszú évek során és talán nem véletlenül. Az egyetlen monopol szaklap a Méhészet fényképeken keresztül népszerűsíti a követendő példákat, teszi címoldalra túlzsúfolt méhészeteket. Aki pedig ilyen állapotokat kifogásol az a Magyar méhészet rosszakarója. Áprilisi tréfának se jó, de így jó a Magyar méhészeknek.
joseph.bencsik@free.fr
2009 Április
Idézet:
| küldő | Címek |
|---|