Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Európai Méhész hírei : Természetes törekvés (biodinamika), avagy mesterséges serkentés.
Beküldte imcsi Beküldve 2010.02.13. 22:51:35 (836 olvas)





Bencsik József

Természetes törekvés (biodinamika), avagy mesterséges serkentés.

Röviden állapodjunk meg abban, mit is értünk e címszavak mögött jelen esetben.

Természetes törekvésnek nevezhetnénk azt az eljárást, amelyet minden élőlény, legyen az növény vagy állat, kifejt ösztönszerűen, a kedvező életfeltételek és a természetes szaporodás biztosítása érdekében.

E meghatározással szembe állítható, nevezzük úgy, a mesterséges serkentés. Lényege: befolyásolni egy élőlény életének leforgását készakarva, mesterséges eljárással, mesterséges elemek, módszerek alkalmazásával. Az ilyen eljárás fő célja nem az élőlény, a méh életfeltétele, természetes szaporodásának biztosítása, hanem, főleg egy hathatósabb termelési szint, a terméshozam növelése. Ebben az eljárásban rejlik az összmezőgazdasági tevékenység elsődleges mozgatója.

Úgyszintén a méhészetben is. Minden termelő méhész a kaptártermékek növelésére, a hozamok fejlesztésére törekszik. Ezen igyekezet mint olyan, természetesen nem kifogásolható. Annál inkább az eszközök, a meggondolatlan emberi találmányok, kellékek, azokhoz tartozó eljárások alkalmazása, azok általánosítása. Ezen eszközöknek, és velejáró eljárásoknak sok esetben a méhek természetes életmódjához semmi köze. Pl. mesterséges anyagok minduntalan alkalmazása, kaptárok, kaptárkeretek, azokban a sejtek, mindez plasztikból. Mi több vannak méhészek, akik már az ilyen kereteket használat közben fejre is állítják, a méhekkel, a fiasítással együtt. Föl sem merül a kérdés jó ez így a méheknek? Fontos a teljesítmény, a magas termékhozam!

Mesterséges rajok, söprött rajok, összeröppentések, mesterséges méhcsaládok, mesterséges (plasztik) keretek, lépek, kémiai gyógyászat…. Mesterséges anyabölcső, mesterséges megtermékenyítés, mesterséges tápanyagpótlók használata a divatban. Talán a méh maga, mint egyed ugyan még nem mesterséges, de már mesterséges a család. Válogatott hibrid anyákról, azok teljesítményeiről már gyakran hallani az anyanevelők, különösen a profi méhészek között. Eljön az idő, talán már itt is van, amikor már genetikailag módosított anyák is rendelkezésre fognak állni az ipari méhészet számára. De talán azokra már nem is nagyon lesz szükség, hiszen mézet mesterségesen kémiai eljárásokkal is elő lehet állítani, ráadásul olcsóbban mint a méhekkel.

Különben is, alkalmazkodjanak a méhek a kellékekhez, találmányokhoz! és ne pedig a méhész a méhek természetes életmódjához! Ha pedig valami betegség áll elő, majd találunk rá kémiai gyógyszereket, antibiotikumokat, kezelési módszereket. A korszerű méhész előtt ilyen kérdések fől sem merülnek. Nem kismértékben és nem véletlenül avatkozik be a méhész a méhcsaládjai természetes életrendjébe. Például: összeröppentéssel, az egyik család elkerülhetetlenül éhínségbe kerül. A megbolygatott, fölforgatott életkörülmények pedig egyenesen a betegségek melegágya lehet. Mindenesetre az ilyen hozzáállás, kitalált mesterséges módszerek, fejreállított eljárások sokasága végül is, több mint komoly veszély a méhek egészségére, a család természetes törekvéseire, életmódjára. Sokak véleménye szerint pontosan ez az út vezetett a tömeges méhpusztuláshoz. Valójában e vélemény igazára nem állnak rendelkezésre csak vitatható bizonyítékok, de a feltevés közel sem alaptalan.

Ugyanakkor, és az ilyen korszerű méhészeti módszerek alkalmazásával egyidőben, olyan korszerű eljárások, mint tömeges műtrágyázás, kémiai gaztalanítás, szeres rovarirtás, mérgező GM növények alkalmazása került előtérbe a mezőgazdaságban. A két ágazati eljárás együttes alkalmazása pedig egyenesen megrendítően végzetes. Veszélyben a méh, veszélyben a méhészet. Legalábbis a nagyipari professzionális méhészet. Maradnak azok a műkedvelő méhészek, akik igyekeznek alkalmazkodni a méhek természetes életmódjához, a kiegyensúlyozott természeti környezethez.

Már ma is haboznia kellene minden méhésznek olyan repcetáblákra, kecsegtető napraforgó területekre járni, amelyeket korszerű kémiai elemekkel, avagy mérgező GM eljárással termesztenek. Sajnos ma még nem tudja a méhész milyen veszélynek teszi ki a méheit, amikor ily módon termesztett virágba borult táblákra vándorol. Természetesen semmi jelzés a helyszínen; mivel, hogyan, mikor kezelték a területet. Se gazdálkodónak, se az alkalmazott szer gyártójának nem érdeke ilyen értesüléseket nyilvánosságra hozni. Ugyanakkor a méhészeti érdekek súlya elenyésző a termék gazdasági érdekeihez képest. Nem véletlen ha a méhészet, ha a méh mint olyan lényegtelené válik.

De ugyancsak nem véletlen ha a harcias francia, német, olasz,…. méhészszervezetek állandó harcban állnak, bírósági pereket indítanak és sok esetben nyernek is a kémiai szerek gyártói és azok alkalmazóival szemben. Bezzeg nem így Magyarországon, ahol az egyetlen monopol méhészszervezet szoros közreműködésben áll az egyetlen monopol szaklap tulajdonosaival, és nem utolsó sorban szoros összefüggésben a méreggyártókkal. Ez utóbbiak oldalszámra menő sorozatos hirdetései olvashatók a gyártók kecsegtető ajánlataival az egyetlen monopol szaklapban. Ugyanakkor és természetesen szóba se kerül a nyugati méhészszervezetek harca. Ezen jelenségek figyelembe vételével úgy tűnik, szerencsés helyzetben élnek a magyar méhészek! Mintha az ő méheiket nem is mérgezné senki. Ebben az országban nem alkalmaznak rovarirtó szereket, kémiai gyomtalanítókat, se műtrágyát se nem termesztenek mérgező GM növényeket. Aki pedig a kedvezőtlen összefüggésekről, veszélyekről, károkról értesüléseket kiabálna be az ablakon az kérem a magyar méhészszervezet egységrombolója, és mint olyat a magyar méhészek ellenségének nyilvánítanak.

El kell azonban ismerni, hogy az ily módon történő küzdelem nem csak otthon, de nyugaton is reménytelennek bizonyul. Az ipari növényeket termesztő mezőgazdaság „elefánt”-nak nem okoz különösebb nehézséget egy méhecskére rálépni. Vastag a bőre, a méhszúrást is könnyedén túléli. Egyébként is ma már olyan ipari növényeket termesztenek, amelyeknek nincs is szüksége beporzásra, következésképpen nincs is szükség méhekre.

Kit érdekelnek ma Magyarországon a méhekre ható életveszélyek? Talán a méhészek érdekvédő szervezetét? De hiszen ennek sehol semmi jele. Milyen távolabbi jövő vár a méhészeti szakmára a ma alkalmazott módszerek, eljárások széleskörű elterjedésével? Vannak-e veszélyek, várhatók-e többletveszélyek a közeljövőben? Zsákutcába vezetnek-e a ma alkalmazott méhészeti módszerek, eljárások? Létezik-e egy másik út, egy kiút? Ki foglalkozik ilyen kérdésekkel? Az FVM illetéktelen, nem hozzáértő főtisztviselő serege, avagy a monopol méhészszervezet, avagy a kettő szoros együttműködésben? (lásd Méhészet 2010/01, 21. oldal, egymásnak dics-érmeket osztogatnak).

Az elsüllyeszthetetlen Titanic hajón is ettek, ittak, énekeltek, táncoltak az utasok. Senki nem kiabált: álljon meg a menet, veszélyes vizeken a hajó! Állítólag még kapitánynak sem ez volt a gondja. Így van ez ma is a méhészetben. Ma veszélyes vizeken úszik a méhészet hajója. Tömeges méhpusztulások jelzik és egyben igazolják a kialakult helyzet súlyosságát. De ki az aki ezzel törődik?

A méheknek Magyarországon ezidáig sikerült túlélni, jégkorszakot, hőemelkedést, földrengést, és mindenféle természeti katasztrófát, betegségeket, ragadozókat és mindezt 80 millió éven keresztül. Történhetett ez így pontosan a méhek természetes törekvése folytán. De hogyan fogják túlélni a méhész által kiagyalt, a természetestől elszakadt, mesterséges eljárások uralmát, az ipari mezőgazdaság termelési módszereit, a kettőt egyszerre? Szabad-e, van-e hol érvelni ilyen eljárások alkalmazásával szemben?

Szerencsére imitt-amott még létezni fognak Magyarországon, méhek is, méhészek is. Így például a nemzeti parkokban, védett területeken, biogazdálkodó, hagyományos megművelést alkalmazó területeken, eldugott helyeken, és ott, ahol az emberek tiszteletben tartják a természetet. Itt már nem korszerű ipari mezőgazdaságról van szó és természetesen nem is ipari profi méhészkedésről, hanem olyan hagyományos méhészetről, amely igyekszik igazodni a méhek 80 millió éves életmódjához, amely támaszkodik a méhek, a méhcsalád természetes törekvéseire.

Egy jelképes hasonlattal élve, amennyiben egy méhcsalád évi életének lefolyását egy óra ingájának mozgásával hasonlítanánk össze, akkor a méhész minden erejével arra kellene törekednie, hogy az inga járásának mozgásirányba, lendítéssel hasson. Ugyanakkor szigorúan felügyelnie kellene az oldalkilengések elkerülésére. Azok ugyanis megzavarják, esetleg meg is állítják az óra működését. Nemde ilyen oldalkilengések sokasága folytán következhetett volna be a tömeges méhpusztulás is?

Ma azért mégis jó volna tudni egy méhésznek, mielőtt vándorolna, melyek azok a virágba borult területek, amelyek veszélytelenek a méhekre, ugyanakkor jó a nektárhozamuk.

Ebbe az irányba korszerű méhészeti kutatások indultak be környezetemben a közelmúltban. A korábbi írásaimban már több alkalommal szóba került a méhcsalád zümmögéséből kiszűrhető speciális értesülések rögzítése, azok elemzéséből származó gyakorlati értesülések. A továbbiakban igyekezni fogok újabb hírekkel szolgálni ezen a téren is. A tapasztalatok szerint sajnos az ilyen és hasonló híreket még azok is vonakodnak továbbítani, akik az olvasottakkal egyetértenek.

Gondolkozzunk! Legyünk természetesen törekvők! Ne gaztalanítsunk kémiai szerekkel, hanem kapáljunk! Így munkát biztosíthatunk a milliókra menő munkanélkülieknek. Ilyen keserű sorsra kerültek ők, többek között és például a gaztalanító szerek alkalmazása folytán. Életben tartásuk ma mindenképpen pénzbe kerül. Kinek a pénzébe? A gaztalanító szerek gyártói pénzébe? (újabban Amerikában is elítélték a bíróságon a Bayer cégetA pdf link nem megfelelő! Hibát hamarosan orvosoljuk.( Admin) http://docs.nrdc.org/wildlife/files/wil-09122901a.pdf). Pedig ugyancsak bizonyos: a kapálással megkíméljük a környezetünk és saját magunk mérgezését. Cselekedjünk ésszerűen, terjesszünk ésszerű érvekkel alátámasztott nézeteket.

joseph.bencsik@free.fr

2010-02-09

nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek
zsolo74
elküldve:: 2010.03.1. 14:35  Feltöltve:: 2010.03.1. 14:36
Csak most jött
Regisztrált: 2009.01.20.
Lakhely:
Hozzászolások: 1
 Re: Természetes törekvés (biodinamika), avagy mesterséges...
Szerencsére vagy sem: Kicsiny hazánkban még igen kevés a nagyüzemi méhészetek száma.
Mint aki megfordul egy-egy méhész gyűlésen láthatja, hogy inkább méhész dinasztiák és műkedvelők zöme alkotja a méhész társadalmat. Ez persze nem aszt jelenti, hogy nem kellene ezekkel a bajokkal is foglalkoznunk, mert lassan elér minket minden szemét amit a tengerentúlról és egyéb helyekről is megkapunk. De a mi családjaink (főleg a hagyományos eljárásoknak köszönhetően) méhbarát kezelésben részesülnek... még az egységes kaptártípusban sem tudunk megegyezni!? A "magyar ugar" pedig sok-sok természetes és kevés méreggel ellátott legelőt biztosít számunkra. A hazai gondok mindig a "felvásárlókkal" kezdődött és a legnagyobb problémát ott látom, hogy az OMME soraiban ők nagy lobby erőjükkel ezt ki is használják.
Ha nem is mindenki, mi mindig lekérjük a repce és napraforgó típusát... nem, mint ha ezt nem lehetne kijátszani. DE a méhek, hordásukban és viselkedésükben jelzik melyik tábla a jó legelő!