Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Európai Méhész hírei :  Természetes rajok, avagy söprögetett rajok.
Beküldte imcsi Beküldve 2010.03.7. 14:59:26 (1061 olvas)



Bencsik József


Természetes rajok, avagy söprögetett rajok.

A méhészethez gyakran közelednek, a természettel, a környezet védelmével, a biogazdálkodással, rokonszenvező személyek, mint magam is. Nagy részük előbb csak hírből ismeri a méhészetet. Így voltam én is, 40 évvel ez előtt.

Másokat, haszonszomjúság hajt e mesterséghez. Mond meg hány családdal méhészkedel, abból pontosan tudni, milyen szaktudással, és mennyi méhész ismeretekkel rendelkezel. Tartja így a méhészeti közhiedelem.

Tartozzék is valaki akárhová, azért ajánlatos lenne a saját remélt haszon érdekében a méhek érdekeit is figyelembe venni. Sajnos a gyakorlat ezt nem igazolja. Nagy általánosságban divatossá vált képmutató módon, virágporpótlóval, cukorsziruppal „kedveskedni” az előzőleg kizsigerelt méheknek. Ezen „jóakarat” mértéke könnyen fölbecsülhető a szaklapban megjelent ajánlkozó hirdetések számával, sokszor oldalszámával. A hivatalosan is igényelhető pénzelési segítséggel vásárolható cukor is ezt az állítást igazolja. Történik ez így pontosan egy magasabb jövedelem reményében. Az ilyen becsületes „méhkímélő” eljárás katasztrofális következményei azonban előbb- utóbb jelentkeznek, máris jelen vannak, csak az nem látja, aki nem akarja, vagy akit ilyesmi nem is érdekel.

Ezúttal legyünk gyanakodók, vonjuk kétségbe a divatos eljárásokat. Vonjuk kétségbe a kapott elveket, magyarázatokat, különben pontosan azok áldozatai leszünk. A hiedelmeink felülvizsgálásával időnként rendkívül érdekes és érdemleges megállapításokra lukadhatunk. Egy ilyen gyakorlati eset olvasható például „A mostoha anya” címen a www.europaimehesz.atw.hu honlapon, (2007/06/18).

Negyven évvel ezelőtt, négy éven keresztül, négy kaptár kezelésével ismerkedtem a méhekkel, mielőtt szaporításra gondoltam. Az induláshoz kellett is sok idő, sok gyakorlati ismeretség. No persze közben ugyancsak sok szakkönyvet böngésztem, de mindig kétségbe vontam az olvasottakat. Olykor, egy-egy gyakorlati tanfolyamon is részt vettem. Elképzeltem, hogyan is zajlódhatott le a méhek élete 80 millió éven keresztül, mit tudunk arról ma, és mennyiben igazodtunk ahhoz. Ami pedig még sokkalta izgalmasabb, az a sok minden, amiről nem is tudunk. Vizsgálódjunk mondjuk például a méhcsaládok természetes szaporodása mentén.

A természetes rajzásról röviden.

Mikor eljön annak ideje, a fővirágzás kezdetén, a család megosztódik természetes rajzással. A népesség nagyobbik része hirtelen, percek alatt tömegesen elhagyja a székhelyét. A rajzos hajlamú családoknál néhány napon belül, többszörösen is. Már az elsődleges osztódás egy csodálatra méltó eljárás eredménye. Maga a rajzási előkészületek, fölkészülés ugyancsak egy természetes bonyolult folyamat, amely különleges feltételek eredménye. Jelen esetben mondjunk le a feltételek részletezéséről, hiszen azok nagyrészt már régóta ismeretesek. Csak annyit jegyezhetünk meg, hogy a természetes rajzás általában a fejlettség, egyben egészség jele.

Vegyünk mégis figyelembe néhány tagadhatatlan jellegzetességet. Pl. a kiszállt raj „személyzeti” összetétele kiegyensúlyozott az öreg anyával az élén. A népesség mennyiségével arányos összetételben, a megfelelő számú virágpor gyűjtővel, vízhordóval, takarítókkal, és nagy számú nektárgyűjtőkkel, és azzal arányos viaszgyártó sejtépítőkkel rendelkezik. Egy ilyen raj természetesen, teljesen és tökéletesen és azonnal működőkepés. A szervezettsége pontos, és teljes. Mindenkinek megvan a maga szerepe, a fiatalok, az öregek és mindenki a beosztása szerint, rendkívüli természetes törtetéssel munkába is áll, mihelyst a raj talált magának a környezetben megfelelő szálláshelyet, avagy elfogadta a méhész által ajánlott kaptárt. (lásd „Székhelyválasztások a méheknél” www.europaimehesz.atw.hu (2007/05/15). A természetes törtetési különbséget rendkívül hatásosan lehet megfigyelni, amikor az egy napon betelepített természetes rajt és ugyanolyan létszámú söprött rajt egymás mellé helyezünk. A természetes raj a teljesítményében minden esetben messzemenően túlszárnyalja a söprött raj képességeit. A korszerű méhész mégis jobb szereti a söprögetett rajokat.

Egyébként, a kiszálló népesség körülményei körül is, más, ugyancsak érdekfeszítő kérdések merülhetnek föl a kíváncsi megfigyelő előtt. Mint például: milyen eljárás folytán történik a válogatás, ki marad otthon és kinek kell elhagyni az otthont? Honnan ered az értesülés, ki kap „behívót” a kirendeltségre, és ki nem, és miért én miért nem más? A röpdeszkán időnként még virágporos egyedek is érkeznek, mások gyűjtőútra indulnak. Mintha csak őket hidegen hagyná a kaptáron belüli rajzási láz. Közülük egyesek mégis megtalálhatók virágporral a lábukon függeszkedve a letelepedett fürtön. Ők, éppen kint jártak virágport gyűjteni és csak éppen hazaérkezve kaptak értesülést a rajzásról?

Vajon a kiszállás ideje, napja, órája is föl van jegyezve a „behívón”? Avagy, mintha csak a kirohanásra szóló vezényszó parancs csak az utolsó pillanatban érkezne? Ki a parancsnok, ki a karmester? Vajon egyedül a rendező tudta, mikor fog kezdődni a rajzásra kedvező időszak, a mézelő idény, avagy mindenki tudta, sejtette a megosztódás napját, óráját, csak éppen a kint járt virágporgyűjtő és még sokan mások nem tudtak róla?.

A megosztozódásra való készülődés 14-15 nappal a rajzás előtt bekövetkezik. Mi több annak eljövetele, a tőmegrezgés felmérő „accelerométer” (földrengésérzékelő) segítségével kaptárnyitás nélkül tökéletesen, matematikailag kimutatható. Lásd Bencsik Márton (Nottingham-i Egyetem) tudományos előadását e témában az Apimondia2009-en. A családon belül állandó értesülések áramlatából ki lehet ugyanis szúrni azokat, amelyek pl. a rajzási előkészületekre vonatkoznak.

Számos kérdésre a válasz azonban továbbra is magyarázat nélkül marad. Említsünk meg belőlük egyet-egyet. Például: Miért kellet néhány perc leforgása alatt egyszerre tömegesen kirohanni a kaptárból, és miért nem fokozatosan? Hogyan terjednek a családon belül az értesülések?

Minden bizonnyal a család minden egyes tagja képes értesüléseket fölvenni, azokat elemezni, az eredmények szerint azokra visszahatni, ezzel egyben minden egyed, újabb értesülések forrása lenni. Nem nehéz elképzelni az információk bonyolultságát, tömegét egy olyan családon belül, ahol 40 ezer vevő-elemző-továbbító egyéni értesülések folynak keresztbe-hosszába és egyidőben. Történhet ez így harmonikusan és ámulatosan abban az esetben, amikor a család egészséges, és nem szenved szükségben.

De nyilván vannak, léteznek nem is kis számban zavaró és gátló akadályok is, úgy az értesülések áramlásában, mint azok elemzésében. Jó, jó, természet adta nehézségekből akadt bőven 80 millió év alatt, de azokat a méhek természetének sikerült is leküzdeni. De, mintha az ilyen természetes nehézségekre sikerült volna rátenni egy nagy lapáttal a korszerű méhészeti, a korszerű mezőgazdasági eljárások segítségével. Vajon a kétlábú emlősök, közöttük a méhészek, valóban okosan és ésszerűen járnak el, amikor erőszakosan beleavatkoznak a természet rendjébe a magasabb hozam érdekében?

A söprött rajokról röviden

Máris megjegyezhetjük: a természetben 80 millió éven keresztül ilyen eset nem fordulhatott elő. A méhész 4-5 különböző családból egy-egy keretre való népességet söpör le egy-egy gazdag családról. Ezzel igyekszik megakadályozni a természetes rajzást, ugyanakkor szaporít.

Ilyen esetben természetesen teljes káosz, szervezetlenség uralkodik a kaptárba zárt tömegben. Senki nem tud semmit, hová, mit kell tennie, ki milyen szerepben. A zűrzavart csak fokozza az a tény is, amely szerint egy ismeretlen „mostoha anya” zárkába szorítva vergődik a megzavarodott néptömeg tetején. Ő pedig ugyancsak senkivel nem áll rokonságban, senki nem tudja hogyan került oda. Annyi bizonyos, nem az összesöpört raj valamelyikének leszármazottja: valaki (korszerű méhész) ráerőszakolta a népességre, amely maga sem egységes, hanem egy ismeretlen meghatározhatatlan keverék. Az összesöpört nép-csoportok nem ismerik egymást. Fejetlenség uralkodik, hiszen a csoporton belül senkinek nincs petéző anyja. Nem is ugranak egymás torkának, nincs is miért, nincs fiasítás, nincs mit megvédeniök.

Amikor az így összesöpört néptömeg egy kissé magához tér, vagyis egy idő után tájékozódik, akkor veszi észre, hogy nincs más választása ha élni akar. El kell fogadni a mostoha anyát, meg kell szervezni a népesség ki-ki a maga beosztását. Nem kis gond, amikor is a népesség korosztálya teljesen aránytalan. A szervezkedés meg se indulhat addig, míg a mostoha anya nincs szolgálatképes petéző helyzetben. Addig nincs működési rend, fölborult, szétzilált a család egészségi egyensúlya, következésképpen a gondatlanság folytán betegségveszélyek is keletkezhetnek. Újra kell szervezni úgy a belső, mint a külső szolgáltatásokat, kialakítani az egyensúlyt a szükségletek szerint. Ki foglalkozik a szervezéssel, honnan származik, ki állapítja meg a tennivalók sürgősségi, nagyságbeli sorrendjét? Vajon mennyi energiával és időveszteséggel kell megbirkózni egy mesterséges családnak ilyen esetben.

Az ily módon eljáró méhésznek persze nem számítanak a család, idő, energia, szervezési, veszteségei, betegség veszélyei, az már nem az ő dolga, hiszen nem az ő egyéni veszteségei, és még kevésbé nem az ő egészségi egyensúlyáról van szó. Ráadásul, nincs gond a rajzásra, nem kell a kiszállt rajok után szaladgálni, fáradságot, időt ráfordítani.

Köztudott, hogy a kirepült természetes rajjal nem is törődnek a nagymenő ipari méhészetekben az USA-tól, Ausztrálián keresztül. Senki nem szaladgál utánuk, azokat ugyanis rajzosaknak, vagyis következésképpen értéktelennek nyilvánítanak. Márpedig mint olyanok nem érdemlik meg a rájuk fordítandó fáradságot, időveszteséget. Nem véletlen tehát ha az ipari méhészet eljárásai messze eltávolodtak a természetestől. Nem tesz semmit, fontos a haszon! Joseph.bencsik@free.fr

Lyon 2010. március

nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek