Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Európai Méhész hírei :  Rajzási titkokról. II
Beküldte imcsi Beküldve 2010.06.6. 21:29:07 (1632 olvas)




Bencsik József






Ritkán ugyan, de többek között, és például az is előfordul, hogy a kirepült raj nem gyülekezik a kaptár közelében. Ilyenkor a méhfelhő képződése után, irányt vesz egyenesben a már előre kiválasztott szálláshely felé. Ebben az esetben, ugyancsak titokzatos kérdések merülhetnek föl a kíváncsi gondolkodó méhész előtt.

Vajon a raj minden egyes tagja ismerte az új lakhely címét, avagy kísérő személyzet vezette őket? Történik ez szinte úgy, mint egy előre megszervezett társasutazás alkalmával, emberi körülmények között? Aki már találkozott, aki már látott és megfigyelt ilyen rajt repülés közben, az könnyen elfogadhat egy ilyen összehasonlítást. Jól látható kísérő egyedek fonódnak a repülő raj körül. Minden bizonnyal szükséges volt így eljárni, hiszen a csoportban számosan vannak olyan fiatalok is, akik még soha kint nem jártak, hogyan ismerhették volna az útirányt?

Na jó, de kik voltak a vezetők, a megbízottak, a lakást keresők? Hogyan találtak megfelelő szállást már jóval a kirajzás előtt? Sokan, kevesen voltak, és miért éppen ők? Honnan vették a tudásukat a lakás minősége, nagysága, biztonsága megítélésére? Feltehetően nem az iskolában, és nem is az öregektől tanulták el, hiszen három nemzedék távozott el a legutóbbi rajzási idény óta.

Szerencsémre számos alkalom kínálkozott számomra, rajzási folyamaton részt venni, megfigyeléseket rögzíteni, sok-sok kérdésre választ keresni. Tudni szerettem volna, és sok esetben szeretném ma is, milyen körülmények között, és hogyan lehet valóban tudatosan méhészkedni? Ezen tudás érdekében készakarva rendbontó eljárásokat is alkalmaztam.

Egy alkalommal anyarácsot helyeztem egy erős, rajzásképes család alsó kijárós költőtere alá. Köztudott, hogy az anya, úgy mint a herék, testalkatuk folytán képtelenek áthatolni egy ilyen rácson. Ilyen módon megakadályoztam az anya és a herék kiszállását. Elismerem, erőszakos, természetellenes eljárás volt részemről. De ennek segítségével több fontos kérdésre kaptam pontos választ.

El is jött a rajzás ideje, órája is, jelen is voltam. 11 óra 30 perc tájt kiszállt egy kicsi, kb. 0.80-1 kg súlyú raj. Furcsa módon azonban, a kialakult méhfelhő hosszasan bolyongott, míg végül is letelepedett a cseresznyefa egy magas ágára. Alig maradt időm a létrát fölállítani, befogó hálót, ládát előkészíteni, kihordani, a raj szinte szakadozott, és visszaszállt a székházába. Természetesen ez az eset nem véletlen. De ilyen erőszakos „viccet” a természet soha nem csinál a méhekkel.

Márpedig, anya nélkül nincs raj. Nem véletlen tehát, ha a népesség kénytelen volt ugyancsak visszafordulni. Még jó, hogy megtehette. Először is megállapíthatjuk, hogy a kirohanó tömeg nem sejtette az anya, és vele együtt néhány here hiányát Következésképpen nem ez utóbbiak rohantak ki az első kivonulók között. Feltehető tehát, hogy nem az anya vezeti, irányítja a rajzási folyamatot, és még kevésbé magát a rajt. Különben ezen nélkülözhetetlenen szolgálati személyiség hiányában el se kezdődhetett volna a rajzási folyamat. Következésképpen nem is ő a kiszállás indítványozója, hanem, ő is egy a sok közül. Feltehetően neki is engedelmeskedni kellett a kiszállási „rendeletnek”, akár csak a többieknek, öregeknek, fiataloknak, újszülötteknek.

Akkor honnan a rendelet, a felszólítás a kivonulásra, ki annak a felelőse, ki a karmester? Egyáltalán van-e ilyen? Megannyi kérdés, amelyre nem találtam ésszerűnek mutatkozó magyarázatot. Annyi bizonyos, hogy a dolgok nem történhettek véletlenszerűen, még kevesebbé rendszertelenül, akárhogyan. A háttérben feltehetően, még inkább szükségszerűen, értesülések indították be a folyamatot. Valahonnan kiindult a kivándorlásra irányuló mozgalom. Így kerülhetett sor már napokkal, hetekkel korábban, legalábbis egyeseknek, már akkor, a kiszállási előkészületekre.

E csúnya kísérletből néhány tanulság. A természetes rajzást nem az anya vezérli. Minden bizonnyal nem ő az első, aki kiszáll. Következésképpen bármennyire is az ő szerepe döntő, de ő is egy felsőbb „rendeletnek”, szabálynak engedelmeskedik. Hogyan működik valójában a szervezkedés egy családon belül? Ki, vagy kik határozzák meg az eljárások nagyságrendjét, sürgősségét, hogyan történik a raj népesség összetételének meghatározása, az egyensúlyra törekedés…. milyen eszközökkel….?

A kutatók között elterjedt nézetek szerint az anyabölcső építését anyaferomon hiány, annak szűkössége okozza a népesség túlszaporodása folytán. Ugyanakkor méhpempő túltermelés áll be, aminek következtében anyabölcsők épülnek. Elfogadott feltevések szerint az anyaferomon a család minden viselkedésének szabályozója. Valójában, rajzási folyamat, a kiszállás, a letelepedés, a székhely választás, és sok más esemény körülményei ellentétben állnak egy ilyen általánosított felfogással.

A kiszállás pontos napját, óráját, mi több pillanatát, minden valószínűség szerint nem az anyaferomon szabályozza. Mint ahogy nem az volt meghatározója, ki marad otthon és ki távozik. A természetet felforgató eljárásommal igyekeztem választ, bizonyítékokat keresni, alapvető kérdésekre.

Jelen kísérleti esetben azonban a kiszállt raj még nem „tudta”, hogy az anya közöttük van, vagy nincs. Közel jó félóra kellet míg e hiány tudata bekövetkezett. No persze ugyancsak érdekes lenne azt is tudni, hogyan, és milyen módon terjedt el olyan gyorsan, avagy lassan, a rémhír: nincs anya a csapatban! Történhetett ez így valami természetes tömeghírközlő eszköz segítségével?

A visszavonulási folyamat beindulása, ugyancsak érdekes jelenség közepette történt. A függeszkedő rajból egyszer csak levált, szinte leesett egy csomóban egy köteg, amely ezúttal nem keringő repüléssel, hanem egyenesben visszaszállt a székhely röpdeszkájára, onnan a kaptárba. Négy nap múlva ugyanaz a rajzási és visszavonulási jelenet következett be, talán még egy harmadik alkalommal is, de nem voltam jelen. A család szépen dolgozott, a méztérbe is került. A rajzási láz elmúltával ugyanis kivettem a költőtér homlokfalán kivágott lyukból a dugót, a herék, és esetleg az anya kiszabadítására.

Ugyancsak nem tudtam kideríteni, mi történhetett az öreg anyával, aki bennszorult a kaptárban. Vajon megölték a fiatal újszülött anyák? Minden esetre eljárásom felháborítónak minősíthető. Beleszólni a természet rendjébe ily durva módon? Nem is csináltam többé ilyen kísérleteket.

Számos dolog azonban bizonyossá vált. A rajzás lezajlása tehát, belső értesülések alapján történik. Azok állandó változása, a család tagjai között állandóan folyik. Elemzésük pedig az érdekeltek között egyedenként történhet. Az értesülések eredete minden bizonnyal a külső és a belső viszonyok, és feltételek elemzésének következménye. A helyzetelemzés kifinomultsága azonban rendkívül meglepő. Hogyan lehet elképzelni egy olyan kis rovar méhecske elképesztő helyzetelemző képességeit, amelynek egyedi össztömege, súlya, alig egy gramm, azon belül pedig milyen pici a nyakán hordozható természetes számítógépének picinysége? Mindez több 10 ezres népesség kapcsolatai, életviszonyai között.

Más alkalommal többször is szemtanúja voltam egy-egy kiszállt raj első letelepedési helyének megválasztásában. Az előző írásomban részletesen is beszámoltam ilyen folyamatok hagyományos lezajlásáról. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az anyának valamilyen okból repülési nehézségei voltak. Öregség, vagy inkább a meghibásodott szárnyak miatt. De már régóta ismeretes olyan méhészeti gyakorlat is, amikor is maga a méhész csonkítja meg az anya szárnyát, pontosan a repülési képesség csökkentésére. Tehát, mások, profi méhészek sem riadnak vissza természetellenes eljárásoktól, de magam, csak kivételes megfigyelések érdekében tettem így.

Ilyenkor az anya a kaptár közelében a földre esik. Történik ez, amikor már a raj nagy része kiszállt és a levegőben köröz. Ugyancsak bizonyíték arra, hogy nem az anya száll ki elsőnek. Ezúttal azonban a raj leszállásának a helye meghatározódott azzal, hogy az anya képtelen volt hosszasan és a magasban messzebbre repülni. Nyilván képtelen lett volna a raj „vezérgárdája” által választott helyre szállni. Ezen gárda tehát kénytelen volt az anya leszállási helyéhez igazodni, és ahhoz ragaszkodni. Anya nélkül nincs raj! Az ilyen rajokat volt a legkönnyebb befogni, a rajbefogó ládámat rájuk borítani. Rövidesen mindenki fölvonult a padlástérbe.

Bevallom, több más rejtélyre nem találtam világos magyarázatot. Így például arra az esetre sem, miképpen, mikor felejtik el egy kiszállt raj egyedei a régi lakosztály helyét (postacímét?!), meddig tarják azt emlékezetbe? Legalábbis úgy tesznek mintha, és azt azonnal törlik abban az esetben, ha a raj végleges lakosztályra talált. Lehetséges lenne, hogy a természet alkotta nyakukon hordozható egyéni számítógépük betűskáláján beütötték a „törölni” gombot? Így az értesülés bekerülhetett egy, a félretett értesülések gyűjteményes ládájába. Valódi emlékező képességi bizonyítvány. Úgy látszik így lehetett visszakapni a „törölt” értesülést. E feltevést bizonyítaná, az anya nélkül kiszállt raj visszatérése. Meg is történt az, amikor is meggyőző értesülés érkezett annak hiányáról. Majd jött a vezényszó a visszavonulásra. Minden bizonnyal így járnak el pl. egy befogott raj kinn maradt egyedei is, sokszor napok múltával. Míg a végleges szálláshelyre betelepedett család tagjai soha nem térnek vissza a származási helyükre. A természetben az anyát senki és semmi nem tartja vissza anyaráccsal, se szárnycsonkításokkal. Így nem is fordulhat elő, hogy egy raj anya nélkül kerüljön az utcára.

Nos, lám ebbe a csodálatra méltó, 80 millió év óta tökéletesen működő rendszerbe avatkozik be egy magamfajta „korszerű” tudásra éhes, elismerem, tudatlan méhésztanonc.

joseph.bencsik@free.fr 2010. május

nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek