Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Európai Méhész hírei : A « Homloklukas » kaptárok ?
Beküldte imcsi Beküldve 2010.08.27. 12:08:29 (1903 olvas)



Bencsik József




A « Homloklukas » kaptárok ?

E tárgyban szerkesztett korábbi írásomban szó volt a « homloklukas » kaptárokban nevelkedő család, munka és időtakarékossági, valamint egészségügyi előnyeiről is. Ezek között, a szellőztetési előny, egyébként is tagadhatatlan valóság lett részemre, amióta az úgynevezett « kéménykaptár » berendezéssel dolgozok. Történik ez most már közel 20 éve.

Emlékeztetőül jelzem, hogy a « kéménykaptár » elnevezés nem véletlen. Abból adódott hogy a 40 éves gyakorlati tapasztalataim szerint, a kóbor rajok előszeretettel rendezkednek be a füstszagú, huzatos kéményekbe. Járnak el így természetesen önszántukból, nyilván az előnyükre és nem véletlenül. 40 éves méhészeti gyakorlat alatt sok esetben hívtak ilyenek befogása miatt Ezek gyakori esetek voltak, és arra késztettek, hogy keressek hatásos eljárást azok befogására. Végűlis, sikerült kidolgoznom egy olyan megoldást amelynek segítségével nincs szükség a tetőre kimászni. A leírása francia nyelven jelent meg, és ma is olvasható a www.rhone-apiculture.fr honlapján.

A méhek természetes eljárásának megfigyelése folytán került sor a « kéménykaptár » rendszer tanulmányozására és kidolgozására is. Ebben a rendszerben valójában nincs kaptáraljzat. Az ugyanis, csak egy egyszerű kaptárméretre szabott, keretre feszített hálóból áll. Ez utóbbi egyébként egyformán használható keretfedő hálónként is. (« Kicsiny kellék, nagy hatás » írásom). E kaptártípusban, közel olyan a szellőzési lehetőség mint egy valódi kéményben, mialatt azok és egyben « homloklukas »ok is.

20 éves gyakorlat bizonyítja e rendszer előnyeit. Egészségvédő, betegségmegelőző eljárás : egyes betegség teljes mértékben elkerülhető. Ilyen pl. a költésmeszesedés. 20 év óta ismeretlen a méhesemben ! Ugyanakkor azóta sem találkoztam a keretek téli, kora tavaszi penészedésével. Nem de mennyi idő, vesződés, gyógyszerezés, energia, pénzmegtakarítás jelent mindez. Igaz ugyan, a család téli élelemfogyasztása valamivel magasabb, a tapasztalataim szerint 1-2 kg-al. Ennek ára azonban más oldalról, igen hasznosan, és többszörösen megtérül. Különben is, az egészségnek nincs ára. Nem kell gyógyszereznem, annak alkalmazásával vesződnöm, a penészes kereteket lecserélnem, avagy azok tisztogatási munkáját, időt energiát a méhekre hárítanom. A méhek ezen munkájával penészgombákat terjesztek a kaptárban. Egyébként is, az aljzathálón keresztül kihullik a család csekély « háztartási » szemete. A « kukás » hangyák pedig azt szívesen elhordják a kaptár alól. Nem takargatok különféle hőszigetelővel, nem serkentek silány, mesterséges élelemmel…Különös módon (talán nem is olyan különös !) 20 év óta nem veszítettem családot (ritkán anyát)!

Ezen szokatlan módszer leírása után nem ajánlom eljárásom az olyan méhészek és kaptárgyártók részére, akik a berögződött hagyományaik hitében élnek és azokhoz hűségesen ragaszkodnak. Legyünk derűlátók és tegyük fel, sokan vannak nyitott szellemű, gondolkodó, fontolgató méhészek is. Nekik viszont egyenesen ajánlatos tovább olvasni, essenek gondolkodóba.

Lépjünk tovább ! Milyen lehetőségeket kínál, és milyen különleges és milyen hasznos jelenségeket vált ki a család életére a « homloklukas kéménykaptár». Vajon e tárgyban a már korábban is jelzett előnyökön túl, származnak e még más eddig ismeretlen előnyök?

A méhesem helyi viszonyai között, a cseresznyevirágzás közepén a család, a 10 keretes Dadant kaptárban már annyira kifejlődik, hogy helyhiány miatt rajzásra késztető feltételek keletkeznek. Ekkor már föl lehet tenni az anyaráccsal elválasztandó mézteret, és ki lehet nyitni a “homloklukat” is, lent is fönt is.

Ilyenkor, ésszerű eljárásnak bizonyul a költőtérből kiemelni 2-3 lehetőleg fedett fiasításos keretet, méhekkel együtt, de feltétlen, anya nélkül. Azokat fölhelyezni az anyarács fölé a méztér közepébe. No lám, természetesen, ilyen műveletet csakis egységes és nagy keretméretű rakodó kaptárokkal lehet megtenni. A vízszintes NB- vel sehogy. Nálam, a világszerte leginkább használt Dadant EU szabvány mintájú rakodó az egyetlen típus. Lehet azonban, akár Hunor kaptárt, és sok más nagy keretes rakodót “homloklukas kéménykaptárrá formálni.…

Alkalmasint olyan keretek kiemeléséről van szó, amelyek már kiöregedtek, nagyon feketék vagy hibásak, heresejtesek, de lehetőleg túlnyomó többségükben fedelezett fiasítást tartalmazzanak . Leváltásuk, egészségi okokból is ajánlatos.

Ugyanakkor a költőtérben, középre csoportosítjuk lent maradt kereteket. A fészek két oldalára a virágporos keret kerüljön. A többi helyet, műlépes keretekkel egészítjük ki. A család nagyszámú fiatal sejtépítő népessége szíves örömest építőmunkába áll. Ilyen tevékenység részükre természetes, egyben, szinte jó egészségi, tisztulási feltétel is. Általában mézelési idényben, rendelkezésre áll a szükséges építőanyag, bőségesen érkezik a nektár.

Az anya petézik az új sejtekbe. Ezeket fertőzésmentes, friss nektár alkalmazása folytán építettek a méhek. Természetesen, ügyeltünk arra, hogy a méhes megfelelő, vagyis mérgezésveszély mentes területen feküdjön. Ebben az esetben a fiasítás is tisztán, friss természetes tavaszi vitaminokat bőségesen tartalmazó nektár alkalmazásával történik. Következés képen, az így nevelkedett méhek is jó egészségnek örvendenek Nem így a leváltásra került, öreg kereteken gyakran mesterséges táplálékon nevelkedett egyedek esetében.

No persze lehet ezeket a tényezőket tudatosan elhanyagolni, akinek ez így jó. Elvégre is, ma mindenki szabadon ragaszkodhat a berögződött meggyőződéséhez, avagy igyekezhet azok igazát megkérdőjelezni.

A fölfüggesztett fiasításos kereteken természetesen jelen vannak a fiasítást gondozó méhek, hiszen azokkal együtt kerültek a méztérbe. Az anyarácson keresztül fönnáll a meleg kapcsolat is a költőtérrel. Az élettani feltételek pillanatnyi egyensúlya folytán nincs különösebb gond a formájában így átalakított családban.

Az érett fiasításos sejtekből azonban folyamatosan kelnek a fiatal méhek. Ezeknek élettani beosztása szerint a fiasítás gondozása a természetes feladata. Kis idő múltával a számuk egyre növekszik. Az így kialakult helyzet azonban nehézségek elé állítja őket. Nincs friss petézés, nincs kelendő lárva, a petéző anya mozgása ugyanis, a költőtérre korlátozott.

Miközben a méztérben a már kikelt fiasítás sejtjeiben érkezik a friss nektár. Beindult, majd egyre inkább megnövekszik a forgalom a méztér homloklukján keresztül is. A nektárral érkező újabb gyűjtőméhek most már azon keresztül közvetlenül jönnek mennek a méztérbe. Nem bolondok keresztülmászni a költőtéren, majd fölmászni az anyarácson keresztül. No lám a homlokluk újabb érdemleges és tagadhatatlan idő és energia takarékossági előnye! Ezen előnyök jelentőségét azonban nem lehet számokban kifejezve meghatározni. Nyilván nem jelentéktelenek. Akik ezt nem ismerik el azok, eleve lemondanak ilyen előnyökről.

A munkabeosztásban azonban nincs megfelelő egyensúly. Úgy is mondhatnánk, egy idő múltán a méztérben munkanélküliség áll be. Friss petézés hiányában nincs kelendő gondozásra váró fiasítás. Az anya munkaterülete ugyanis a költőtérre korlátozott. A fiatal méhek kissé elszigetelődve érzik magukat. A szükséges “bio-szabályozó” szer, az anyaferomon nem érkezik olyan bőségesen és olyan folyamatosan.

Ilyen esetekben évek szerint többé kevésbé gyakran előfordul, hogy a méztér népessége anyabölcsőt húz. Amikor azonban egyszerre több anyabölcsőt találunk, jobb, átvizsgálni a költőteret is. Előfordulhat ugyanis, hogy ott is anyabölcsőket, többet is lehet találni. A család tehát rajzásnak indult a megelőző műveletek végrehajtása ellenére. Hogyan eljárni ilyen esetekben? Egy újabb írás témája lehet. Ezúttal csak jegyezzük meg, hogy itt kínálkozik egy nagyszerű alkalom egyszerre több természetes kölyökcsalád alakítására. Történik mindez igen rövid időn belül szinte minden más többletművelet, és erőfeszítés nélkül. Hogyan? Majd egy távolabbi írásban.

De tegyük fel, hogy a méztérben egy anyabölcsőt találtunk egy keret közepén. Ilyenkor szükség szerint, ha akarunk kölyökcsaládot, akkor azt meghagyjuk, ha nem akkor eltávolítjuk. Ha megtartottuk, akkor az anya születése után, testi érettsége folytán, az könnyedén kirepül nászútra a homloklukon keresztül, no és persze vissza is. Majd néhány napon belül beindul a fiasítás a méztérben is az új anyával. Egy kölyökcsaládot kaptunk tehát, minden különösebb művelet nélkül. Ime többek között ilyen előnyre is képes a homlokluk.

Gyakorta, a körülmények függvényében nem történik anyabölcső építése. A fiatal méhek megtalálták a szükséges kapcsolatokat a költőtérrel. A méztérben kikelt újszülöttek helyébe máris érkezik a nektár, kedvező feltételek között június közepére megtelik a méztér. A fedelezett kereteket szüretelni lehet és a helyükbe üreseket tenni.

Ez idő alatt a költőtérben kiépültek a műlépes keretek, és azokat màr hamarosan be is petézte az anya, amennyiben azokat nem töltötték föl időközben nektárral a méhek. A méhészeti évad előre haladottsága valamint a mézelési körülmények függvényében, esetenként meg lehet ismételni a korábban végrehajtott fészekrendezési műveleteket, újabb keretek fölfüggesztését a méztérbe. Ez utóbbi könnyen leemelhető és hátrabillenthető a közismert drótnélküli akkumulátoros fúróval működő kaptáremelő kellék segítségével.



Különben is a méztérben akkor már fedett mézes kereteket lehet találni és így a mézteret alaposan megkönnyíteni. Esetenként egy újabb mézteret lehet föltenni, amelyet a közvetlenül a költőtérre helyezünk, míg a másikat, a már mézeset arra föl. Ezúttal tehát kétemeletes lesz a kaptárunk. Kezelése egyszerű és könnyű a föntebb jelzett gépesített kaptáremelő-kezelő kellék segítségével..

Az évszak előrehaladottsága folytán, vagyis egy második keretrendezés után már csak kivételes esetben fordul elő anyabölcső építése. Meglepetés azonban mindig előfordulhat Nem tudok ellent állni annak a csábításnak, amely arra ösztökél, hogy ilyen eseteket is megemlítsek. Ezek ugyanis a véleményem szerint rendkívül tanulságosak és egyben érdekfeszítők. Leírásuk ugyancsak újabb szerkesztést érdemel.

Már Július vége felé tart az évad amikor érdemes megnézni volt e újabb hordás, lehet e újra szüretelni. Kedvező időjárás folytán ugyanis is ez gyakran előfordulhat.

Jelzem, valójában már az első szüret alkalmával (általában június második fele) szoktam kiszedni a jól befedelezett mézes kereteket a méztérből. Több esetben 5-7 keretet (20-25 kg). A helyükbe természetesen üres keretek kerülnek. A nyitott mézes kereteket azonban a méztér közepébe rendezem különösebb vizsgálat nélkül. Nincs szükség fölöslegesen vizsgálódni.

A második szüret alkalmával azonban esetenként kellemes meglepetés is érhet A méztérben fiasítást találok, mialatt a költőtérben minden a legnagyobb rendben folyik. A kaptártérben egyszerre tehát két család működik minden nehézség nélkül, teljes békében dolgoznak és már mézszüret is volt.

A méztérben lakó új kölyök család tagjai kényelmesen jönnek mennek a homloklukon keresztül. Íme a már korábban említett közlekedési, időnyereséges ki-bejáró teljes működésben. No persze ez idő alatt kapcsolatban áll a két család egymás között, a költőtéren keresztül.

A megjegyzett előnyökkel azonban még közel sem merült ki azok sokasága. Ezekkel szemben mit lehet megfigyelni máris a magyarországi kaptár és méhegészségügyi viszonyok összefüggésében?

Nem “ferde” elképzelések alapján: A « Méhészet »ben számos alkalommal olvasható írások, többek között meszesedés, penészedési panaszokról. Feltehető hogy az ilyen hírek nem olyan “ferdék” mint az én megállapításaim. No persze nem is lehet azokat kétségbe vonni, miután nincs hol, a Méhészet ugyanis monopol szaklap, és még csak nem is a méhészeké, hiszen magántulajdon. A Magyar méhészek képtelenek saját szaklapot szerkeszteni. Nincs választás, el kell tehát ismerni, hogy a Méhészetben olvasható írások igazak, vitathatatlanok, tévedhetetlenek. Volt ez így már máskor is, a politikában is! Úgy látszik jó ez így még ma is!

Annyi bizonyos, hogy a Magyarországon alkalmazott kaptárok többsége, a ma is gyártott NB vízszintes. Ezek aljzatát nem lehet tetszés szerint könnyedén lecserélni miután össze van építve a kaptár testével. A bejáró nyíláson kívül nincs rajtuk semmiféle szellőzési lehetőség. Az aljzat belső felületére lehullott « háztartási » szemét, egyenesen a penészedés a betegségek melegágya. A meszesedés, a keretek penészedésének feltételei vastagon érvényesülnek. Sok esetben ezen kaptárfajták (magyar kaptárok 65 % -a NB) fölső kijáróval rendelkeznek amelyek ráadásul és egyben alaposan megnehezítik, megnövelik a család takarító személyzetének munkáját. No de úgy látszik a magyar méhészeknek ez nem gond, nem az ő munkájukról van szó. Különben is az ilyen megjegyzések, csak Francia Földről érkezett « ferde » meglátások eredménye. Márpedig ezektől hivatalosan el kell teljesen zárkózni, rendre, vissza kell azokat utasítani. Írásban is megerősítve!

Vegyünk példát a méheink eljárásából. Közöttük sokan vannak akik pl. nem haboznak megváltoztatni a berögződött kijáró nyílás használatát, és homloklukon keresztül, rövidebb, könnyebb utat választják. Úgy látszik sokan nem így a kétlábú emlősök között, képtelenek megszabadulni a berögződött szokásaiktól.

joseph.bencsik@free.fr 2010 augusztus.

nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek