Bencsik József 
“Homloklukas kéménykaptár”- további előnyök, eljárások
1. Bevezetőül
2. Emlékeztetőül
3. Önmaguktól alakult kölyökcsaládok hasznosítása
Folytassuk a „ Homloklukas kaptárok” című korábbi írásomban jelzett előnyök fölsorolását, magyarázatok szolgáltatását, újabb eljárások leírását. Ez utóbbiak közül egyesek könnyen megérthetők, mások hosszú fejtegetéseket érdemelnek. Ilyen pl. a kölyökcsaládok önműködő alakulása, azok helyzetének változása, fölhasználási eljárások...
2. Emlékeztetőül, röviden : A tavasz beálltával a (nagykeretes) homloklukas kéménykaptár mézterének fölhelyezése alkalmából kettő - három esetenként négy fiasításos keret fölfüggesztése a rajtaülő méhekkel együtt de anya nélkül történik. Ezen különleges keretrendezés eredeti célja a rajzási feltételek, feszültségének föllazítása. Ezen eljárás kiinduló pontja lehet számos várható és váratlan, hasznos következménynek. Egyik ilyen hasznos következmény lehet anyabölcső építése az anyaráccsal leválasztott méztérben. a fölfüggesztetett keretek népességének „határozata” szerint.
Ez alkalommal is érdekfeszítő elméleti kérdések merülnek föl, ha jól belegondolunk. Mint például: Ki egy ilyen életbevágó „történelmi” határozatnak a kezdeményezője? Hogyan és mért fogadta el, avagy utasította vissza a szóban forgó népesség a tervezett eljárást? Hogyan terjedt el a kezdeményezés híre? Milyen módszerekkel, milyen eszközökkel?...
Mi több, egy újabb esemény: az így született érett anya nászútra ki és visszarepülése a homloklukon keresztül. Akkor tehát új kölyökcsalád alakul és rendezkedik be. Történik ez folyamatosan minden más méhészeti többlet beavatkozás alkalmazása nélkül. A méhésznek valójában semmire gondja. A méztérben teljesen természetesen nevelkedik egy kölyökcsalád, miközben oda tömegesen érkezik a nektár. A kis független család pedig ez idő alatt önműködően és természetes módon, zavartalanul, folyamatosan alakul.
3. Ezúttal foglalkozzunk a további eseményekkel, az évad előrehaladása folyamán. A méhészek között köztudott: egy új anya berendezkedése, petézésének beindulásához a petézéstől számítva 21-26 nap szükséges. Ezen időtartam alatt, jelen esetben a tavaszi főmézelési időszakban vagyunk. Természetesen a törzscsaládon belül, a költőtérben is, most már föllazított feltételek között folyik a munka, mintha mi sem történt volna. A méztérbe ezennel már a homloklukon keresztül is érkezik nagy mennyiségben a friss nektár, majd az érlelődik a sejtekben. Történhet ez olyan ütemben, hogy 20 nap alatt a keretek többségében már be is érett a méz. Ezeket a kereteket szüretelni lehet és kell is különösen ha helyet akarunk biztosítani az új anya petézésének, a kölyökcsalád kiterjedésének.
Úgy is mondhatnánk, egy ilyen alkalommal olyasféle tökéletesen kiegyensúlyozott „csendes” rajzás zajlik le. Az így kialakult raj azonban nem repül ki, nem hagyja el a kaptárt. A méhésznek nem kell a raj után szaladgálni, azt befogni, majd kaptárba betessékelni... Ugyanakkor az új anya petézésének kezdetéig természetesen sokasodik a népesség. A fölfüggesztett kereteken folyamatosan kelnek ki a befedelezett fiasítás egyedei. A megfelelő környezet, a kedvező klimatikus körülmények, a főhordás idénye folytán, ugyanakkor omlik a nektár a kaptárba.
Az új kölyökcsaládot azonban mégsem lehet egy természetes rajjal egyen értékűnek venni, két ugyancsak jelentős okból is. Lehet e előnynek számítani azt a tényt, amely szerint az így alakult raj, kész kiépült keretekkel rendelkezik tehát nincs szükség lépek építésére, arra időt, energiát, fáradtságot fordítani. Mi több az ilyen kölyökcsalád valójában mézzel telített keretekkel van körülvéve. E helyzet mögött azonban hátrányok is bujkálnak.
A természetes rajok esetében, a francia méhész azokat „meztelennek” minősíti találóan. Az ilyen raj tehát kénytelen előbb sejteket, új lépeket kiépíteni a berendezkedése alkalmával. Ezen szaporodási eljárás tehát, egy bizonyos természetes megtisztulással jár (lásd a „Természetes rajzásról” írásom). Sajnos nem így a méztérben nevelkedett kölyökcsalád esetében. Itt a kiépített keretek ugyanis már eleve fertőzöttek lehetnek, hiszen az eredetük általában nem ismeretes. Kivéve a fölfüggesztett kereteket, amelyek már csak azért is feltehetően fertőzésmentesek, egészségesek, mert egy egészséges jól kifejlett család költőteréből származnak. A többi kiegészítő üres keretek eredete azonban nem biztosan ismeretes. Lehetnek tehát azok, akár betegségtől fertőzöttek.
Itt szabad legyen megjegyeznem, hogy az én méhészeti gyakorlatomban, minden évad végén, a kereteket, a téli tárolás alkalmával, fertőtlenítő, hígított hypos (klóros) vízzel porlasztó segítségével fecskendezem be. E folyadék fertőtlenítő hatása közismert. E kezelés esetleges káros, kémikus hatása, a tavaszig bőven megszűnik, a klór elpárolog. Valóban, a méhek azokat habozás nélkül ellepik, majd kitakarítják mielőtt a sejtek alkalmazásra kerülnének. Ilyen esetben, az új család tehát feltehetően fertőzésmentes kereteken nevelkedik.
Kérdés most már az, mi a szándékunk így kialakult kölyökcsaláddal. Mikor akarjuk, vagy egyáltalán akarjuk e leválasztani azt a törzscsaládról? Ez a kérdés az évad előrehaladtával szükségszerűen fölmerül. Ilyenkor nyílik alkalom különleges eljárások kipróbálására.
Valójában, kísérleti megfigyelések céljából többféle eljárást próbáltam ki. Jelen alkalommal tegyünk megjegyzéseket a törzs és a kölyökcsalád egy kaptártérben történő, együttes betelelése esetében.
Egy ésszerűnek mutatkozó elgondolás szerint, elvégre is közel fél éven keresztül már békében együtt élt a két család, hát akkor miért ne így tovább a tél folyamán? Különben is úgy tudom, esetenként a gyakorlatban történik ez így a vízszintesen az NB kaptárokban azzal a különbséggel hogy a két család egymástól vízszintesen elválasztva kap elhelyezést. Jelen esetben azonban azok egymás fölött helyezkednek és csak egy anyarács válassza el őket.
Egy másik elgondolás pedig abból indult ki, hogy ezzel az eljárással a kölyökcsaládot hőgazdálkodási előnybe helyezzük, a törzscsalád fölszálló melegét élvezheti, hasznosíthatja.
Igen váratlanul azonban, alapos meglepetések vártak rám kora tavasszal az első kaptárnyitás alkalmával. Szerettem volna megtalálni mind a két családot, egy és ugyanazon kaptártérben, a beteleléskor hagyott helyzetben. Nos ilyen eset csak igen rendkívül ritka alkalommal fordult elő. A két család szinte következetesen összeköltözködött, minden bizonnyal közös „határozat” szerint hiszen semmi nyomát nem láttam a két család között kialakuló esetleges viszálynak. Néhány év leforgásával újabb változatokon kísérleteztem.
A másik meglepetés pedig abból származott, hogy valójában szinte következetesen nem a méztérben, hanem a költőtérben találtam az egyesült családot. Érdekes módon a méztérben ugyanakkor fedett mézes kereteket lehetett találni. Kérdés: mért választották a költőteret és miért nem a melegebb mézteret, téli szállásul? Ugyanakkor mi történt az új anyával, hogyan hová és miért tűnt el? Ezen kérdésekre nem találtam választ, ha csak azt nem, hogy a törzscsalád népesebb, erősebb helyzeténél fogva, emberi megítélés szerint is igen ésszerűen a kisebbik család költözködött a nagyobbikhoz.. Így ez utóbbi még nagyobb még erősebb lett, tehát több szerencsével indulhatott a tél viszontagságai elé. Minden esetre bevallom: fájdalommal viseltem el, úgy a kölyökcsalád mint annak fiatal anyjának elvesztését.
Nos, ha már a két család minden áron összeakar költözködni a betelelés folytán, akkor legalább történjék az, az én elgondolásaim céljaim megvalósítására. Hát akkor költöztessük össze családokat a fiatal anya megmentésével, előre kiszámított tervek szerint. A homloklukas kaptár alkalmatossága ilyen és még számos más eljárás megvalósítására is alkalmatos. Egyes kísérletek nagyszerű gyakorlati eredményekkel jártak.
Folytatása következik
joseph.bencsik@free.fr
2010 szeptember
Szólj hozzá ! Bejelentkezett felhasználók láthatják az üzenet küldése ikont .
| küldő | Címek |
|---|