Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Európai Méhész hírei :  Végletek országa, Argentína
Beküldte imcsi Beküldve 2011.11.2. 23:46:06 (3168 olvas)

Dr.Tóth György



A méhészeti világszervezet 42. kongresszusára és kiállítására ezúttal Dél-Amerikában, Buenos Airesben került sor 2011. szept. 21-25. között. Megszokhattuk, a tőlünk távoli kontinensek eltérő éghajlati zónái, az ottani méhlegelők és a mindehhez alkalmazkodott helyi méhészet nekünk inkább csak érdekességeket, mint a hétköznapi életben hasznosítható ötleteket nyújthatnak. Így volt ez európai piacainkon jelen lévő legfontosabb konkurensünk, Argentína esetében is:
Cikk folytatódik !Kattints ide ( read more)




akik vállalták a hosszú utazást, csoportosan, vagy mint jómagam, (amerikai utazási ügynökség segítségével) egyénileg, mindenek előtt turisztikai élményekre vágytak ebben a hazánknál huszonhétszer nagyobb kiterjedésű, 3800 km hosszú, egyes részein 1400 km széles, három éghajlati övezetben elterülő országban. Az inkább a Latin-Amerikában élő méhészeket érdeklő, fontos rendezvény kiállítási részének megtekintésével kb. azt kaptuk, amit vártunk: a megszokott színvonalú tudományos ülések, továbbképzések mellett a kiállítók főleg az ottani, tengerentúli cégek voltak, míg az általunk ismertebb európaiak közül csak néhány volt jelen teljes standdal. A poszter-szekcióban láthattuk Szalainé Mátray Enikő (Gödöllő) munkáját, amely méhészeteink Nosema apis és N. cerana-fertőzöttségével és annak gyakorlati jelentőségével foglalkozott. Tóth Péter lapunkban már ismertetett, igen részletes Varroa-monitoring vizsgálatát nagyon színvonalasnak és alapossága miatt egyedinek gondolom (hiszen hasonló, részletes, a Varroa elleni védekezés tényleges gyakorlatát tükröző felmérés, amelyhez hasonló másutt nem készült), amely nyugodtan helyet kaphatott volna az előadások között. A varroózis mindenütt változatlanul nagy probléma, nem beszélve arról, hogy a kezelésére alkalmazott szerek maradványai pontosan azonosíthatók a mézben és a viaszban. Márpedig a különböző kémiai szermaradványok akárcsak minimális szintje is az utóbbi években világszerte élelmiszerhigiéniai és fogyasztóvédelmi témává, azaz termelői oldalról értékesítési problémává lépett elő. Jól tükrözte ezt az a tény, hogy az Apiexpo-n tucatnyi cég kínálta mézminőség-vizsgálati tesztjeit, laboratóriumi berendezéseit. Nem egy közöttük 6 – 10 féle, a méhészek által használt. vegyület – főleg antibiotikum, egyéb kemoterápiás szer- maradványainak igen érzékeny, egyidejű meghatározására alkalmas. Ezért fordul a figyelem az eddigieknél hatékonyabb, természetes alapú vegyületek minél tökéletesebb alkalmazása felé. Egyik próbálkozás az olasz Chiamarello cég oxálsavas párologtató készüléke, amelyet a Dadant-Blatt–kaptárak belső fedőjének(magyar fogalmak szerint etető- menekülöterének) középső nyílásába illeszthető, így a szublimálás a kijárón keresztüli alkalmazáshoz képest valamelyest kényelmesebb. Mivel a főleg fiasításmentes időszakban atkamentesítésre alkalmazható oxálsavnak- mint természetes anyagnak-nincs MRL – legmagasabb megtűrt szermaradvány- értéke, nem csoda, hogy az előállítók különböző elnevezésű, eltérő formuláival rukkolnak elő. Így tett a nálunk is ismert Api-Life-Var (timol-és illóolaj-tartalmú) készítmény előállítója, az olasz Chemical Laif s.r.l. Api- Bioxal elnevezésű készítménye oldható por formájú (100 g termék 88,60 g oxálsav-dihidrátot tartalmaz), vagy megfelelő eszközzel szublimáltatható is (ebben az esetben a kijárónyíláson bedugott hevített fémkapszulába 2,3 g készítményt kell tenni). Feltételezhetően nálunk is bevezetésre kerül; alkalmazása csak helyeselhető, hiszen jó másfél évtizede ismerjük kiváló atkapusztító hatását.

Az ún. technikai kirándulások- amelyek során a kongresszusi részvevők jelentős számban –látogatják meg a szervező ország méhészeti létesítményeit- mindig lényeges részei a programnak. Annak alapján, amit 2 nap alatt egy igencsak színes nemzetközi látogató csoport egyetlen magyar tagjaként tapasztalhattam, mondhatom, nem ért csalódás: argentín kollégáink mindent megmutattak, hangsúlyozták, nincs titkolni valójuk. „Kifinomult”, munkaigényes technológiák bemutatását persze senki nem várta: az üzemi méhészetekbe ezek nem valók. Az ország 4 és fél millió méhcsaládját kb. 28 ezer méhész gondozza (vagyis 160 méhcsalád jut egy méhészre). Az ország a világon a 3. legjelentősebb méztermelője, Dél-Amerika mézexportjának 70 %-át adja, számszerűsítve évi 80 – 90.000 tonnát. A méhészet szempontjából még rengeteg szűz, kiaknázatlan területeken kívül (bárcsak nekünk lennének ilyenek) a méhészet főleg az ország északi és középső tartományában jelentős; Buenos Aires tartomány adja az éves termés 40 %-át. A termés 95 %-a exportra megy, a belföldi fogyasztás évi O,2 kg/fő. A méz átlagára: 2 USD; államtól juttatás, úgymint termelői-, gyógyszer-, stb. támogatás nincs, a termelők csupán a 17 % vámmal terhelt export után egy rotációs rendszerben (tehát nem rendszeresen) adott visszatérítésben reménykedhetnek. Így nem csoda a több ezer méhcsaládos üzemi méhészetek meghatározó jellege, hiszen az előbbiek miatt ahhoz, hogy a méhész, családjával, fő állásban az ottani átlagos életszínvonalon megéljen, legalább 900-1.000 családdal kell, hogy rendelkezzen. A kaptártípus végtelenül unalmas: csak a 10, helyesebben csak 9 keretes (23 cm magas) Langstroth-kaptárt ismerik( ui..egy keret helyét etető foglalja el). „Higiénikus”, azaz szellőző aljdeszka nincs, viszont a kijáró ott jártunkkor, azaz tavasszal teljes szélességében nyitva volt. Nincs fajtavita sem, csaknem mindenki olasz törzsekkel dolgozik; a Brazíliával határos területeken olykor-olykor afrikanizált törzsek felbukkannak. Menekülő teret nem használnak, csak a „vándor” tetőt- ez az általunk ismert külső kalaptetőtől abban különbözik, hogy csak rövid oldalai vannak. A külső „vándor” tető alá – nem mindig, mert gyakran az említett tető a keretfedő is!- olyan, a keretekre boruló rámát raknak, amelynek külső rövid oldalán, a külső perem közepén zárható nyílás van, a téli jobb szellőzés és a kondenzáció elkerülése miatt. Ezekkel a kaptárakkal a méhész telephelyeitől függően 800-1000 km-re vándorolnak, az ország középső részén folyó Rio Negro nedvesebb területeire (ez adja a január-februári főhordást). Természetesen a további, szükségessé váló, azonos méretű fiókokat a kívánt mennyiségben oda- ill. utánszállítják. Alacsony keretes fiókokat nem használnak. Az ország jelentős részét kitevő ún. Pampák mezőgazdasági termelésre intenzíven hasznosított, részben füves területei már októberben adnak némi hordást, ill. az állományokat még a Pampákat övező domb-és hegyvonulatokra (Sierrák) vándoroltatják, ami egy-néhány száz km-es utat jelent. Sokféle, nekünk, európaiaknak részben ismeretlen mézelő növényük van, pl. eukaliptusz, de termelnek napraforgómézet is. A repce – az ország középső, kontinentális éghajlatú területein- nem túl jelentős.

Az egyik 2 napos technikai kirándulás során először a fővárostól 300 km-re délre fekvő Azul városának környékén tekinthettem meg Juan Luluaga 2000 méhcsaládos méhészetének központi, jelentős részt gépesített telephelyét. Itt egyúttal. bemutatták számunkra, hogyan végeznek mintavételt Varroa-fertőzöttségre. Az állategészségügyi hatóság szakemberei végzik ezt, a méhész segítségével-aki egyúttal a kora tavaszi népesség szempontjából már osztályozta is családjait. Az eltérő erősségű 10 családtól, fiasításos lépekről 150-200 méhet sodortak egy rugalmas oldalú műanyag edénybe, amely 50 %-os alkoholt tartalmazott. Az edényt összerázták, tartalmát kettős szűrőn átszűrték. A fennakadt méheket megszámolták. Az alsó szűrőn fennakadnak a kimosott atkák. Az így mért fertőzöttséget úgy értékelik, hogy ha az atkák száma a megszámolt, alkoholos vízbe fúlt méhek 3 %-a, vagy kevesebb, még nem kell komoly beavatkozást végezni. Kb. ugyanazok az atkaellenes vegyületek vannak forgalomban, mint nálunk, de elmondásuk szerint főleg a hordozó műanyag szalagos formulákat használják, pl. az amitráz-tartalmú „Apivar” csíkokat. Párolgó-szublimáló készítmények nincsenek használatban, a Perizin-oldat igen. A város minden év őszén nagy méhészeti rendezvény gazdája, ahová már 20 éve összesereglenek nem csak Argentína, hanem a környező latin-amerikai országok méhészei..

Saladillo-ban betekintést nyerhettünk egy főleg pörgetőket, fedelezőket, ill. tartályokat gyártó cég mindennapjaiba. Az Inderco céget (www.inderco.com) a jelenlegi tulajdonosok nagyapja- aki 15 ezer családdal méhészkedett- alapította. A nagy kapacitású fedelező-pörgető gépsor lényeges elemét képezik azok a tartóvázak, amelyek automatikusan adagolódnak a pörgetőbe. A jóval távolabb lévő, franciák által alapított Pigüé városkában módunk volt megtekinteni a Cittadini-cég méhészeti védőöltözékekre specializálódott varrodáját. A legtöbb védőöltözék vagy abban a hibában szenved, hogy anyaga túl vékony, így nem sokat véd, vagy nagyon is sűrű szövésű, a dolgozó izzad benne. Nos, a cég természetes anyagú öltözékei, amellett, hogy kiváló kitekintést adó fejrésszel kombináltak, jól szellőzőek. Újításuk az, hogy ezek kétrétegűek- az egyik réteg hálós. Gyártanak még kesztyűket, arcvédőket, valamint – kifejezetten a méhészeti felügyelő-vizsgáló személyzetnek egyszer használatos, ill. rövid élettartamú- de kinézetre a többivel azonos- poliészter anyagú méhészdzsekiket is- ilyenbe öltöztették be a az előbb említett méhészet látogatóit, bennünket is.

A városban működő szövetkezet előcsarnokában érdekes ábra fogadott bennünket. Első lépés: két lovacska ellentétes irányba húz (nem mennek semmire).2.lépés: összedugják fejüket, végül: 3./ együttes erővel egy irányba húznak. (Nem tudtam hazai viszonyainkra nem gondolni!) A szövetkezet célja több mint 450 tagjának segítése, szakmai segítségnyújtás, kellék-ellátás, ill. közös pörgető- és tároló helyiségek és berendezések rendelkezésre bocsátása révén. Természetesen ehhez minden adott. Ha figyelembe vesszük a tetemes költségeket, amelyek pl. egy – évente csak néhányszor használt- Inderco-típusú fedelező-pörgető gépsor vásárlásával járnak, belátható a tagság előnye, még akkor is, ha a termést több száz km-ről kell idehozni. A pörgetendő fiókokat először le-, pörgetés után pedig visszamérik. A személyzet az említett típusú berendezéssel fedelez, pörget, tartályba szivattyúz; elvégzik a szükséges vizsgálatokat. Az akár csak véletlenül előforduló fertőzés veszélyét azzal küszöbölik ki, hogy a teljes rendszert minden egyes fedelezési-pörgetési műveletsor (tehát minden egyes tag által beadott fedelezendő-pörgetendő-tárolandó méz) után fertőtlenítik és átmossák. Mivel a Pampák egy része tavasszal nem ad elég virágport, sörélesztőből, cukorból és vitaminkeverékből virágporpótlót is előállítanak. Közös értékesítésre nincs kényszer. Példaértékű ez az anyagi forrásokat kímélő megoldást, amit ott többek között számos, a mi fogalmaink szerint nagyméhészet is igénybe vesz. (Ha őszinték akarunk lenni, méhészeti berendezéseink jó része alig kihasznált, holt tőkét jelentő beruházás- persze, a mi egyedi, üdvözítőnek gondolt technológiáinkhoz méretezve!).

Meglátogattuk még az ország legjelentősebb viaszfeldolgozó üzemét, a Ceras Argentinas s.r.l-t Arroyo-ban ( (www.cerasargentinas.com), ahová a méhészek az egész országból, sőt annak határain túlról is küldenek különböző tisztítottságú viaszt. Hőkezelés, egalizálás és tisztítás után ebből, Rietsche-gyártmányú gépsoron műlépet, ill. ipari, háztartási felhasználású viaszt állítanak elő. A hamisítást, esetleges szerterhelést jól felszerelt laboratóriumukban vizsgálják, amelynek feladata természetesen a beérkező nyers-, ill. a végtermékek meghatározott mennyiségű gyártási tételeinek ellenőrzése. A nyúlós költésrothadás spórájának jelenlétére, műlép-előállítás vonatkozásában, természetesen rutinszerűen tenyésztenek. Az üzem kiegészítő profilja a már említett műanyag keretetetők gyártása. Őszintén szólva, ritkán van/volt olyan érzésem, mint az említett két üzem vonatkozásában (pl. a viaszfeldolgozó szinte patika tisztaságú volt!), hogy na, itt mindent úgy csinálnak,- és nem az alkalmi látogatók kedvéért- ahogy az a „nagykönyvben” elő van írva!

Összefoglalva, egy nagy, jelentős természeti erőforrásokkal rendelkező, fejlett gazdaságú ország hétköznapjaiba nyerhettem betekintést, ahol a jellemzően üzemi méretű méhészetek felkészült termelőinek köszönhetően, annak mézexportjával fontos piacainkon a jövőben tartósan számolni kell!

nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek