Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Elfelejtett jelszó?

Regisztrálj most!
Hírek : A méhecske II.
Beküldte imcsi Beküldve 2007.03.29. 0:00:40 (813 olvas)

Vélekedések a méhek értelmessége körül II.



Egyes nézetek szerint az llatok, közöttük a rovarok, mint a méhek, eleve képtelenek helyzet megítélésre, cselekedeti hatrozatokra, hiszen ugyebàr még csak nem is llatok, hanem rovarok! Eljàràsaik tehàt semmi esetre se lehetnek holmiféle helyzet elemzések eredményei, hanem ösztönösek, önműködőek. Alaposabb vizsgàlat utàn ezen àllítàsok szegényesnek, igénytelennek, bizonyulnak.
Előszöris milyen cselekedetet nevezhetünk ösztönösnek? Konràd Lorenz híres Nobel díjas kutató, az àllatok viselkedésével kapcsolatos megfigyelései, kutatàsai szerint csakis olyan eljàràst lehet ösztönösnek mondani, amelyeket nem értesülések vàltanak ki, vagy befolyàsolnak, màs szavakkal az olyanokat, amelyeknek nincsenek különösebb okai. Példàul a "bukó galambok" repülés közben vàratlanul végrehajtott bukfencei. Amennyiben e nobeldijas magyaràzatot tàrgyilagosnak tartjuk akkor el kell fogadnunk azt is, hogy minden màsféle cselekedet mögött van tehàt valami okozó, valami értesülés, a legtöbb esetben nem is egy, hanem egy értesülési csomag, àramlat. Ezen àramlatból kerül előtérbe megfelelő analízis folytàn az az értesülés amelyik a legfontosabb, a legsürgősebb, amely cselekedetre késztet.
Tegyük föl, hogy a "Pavlovi reflexkutyànak", egyidőben nem csak kizàrólag hús kerül a szeme elé, hanem egy csomó màs értesülési tömeg àramlat, közöttük pl. közeli életveszély. Ilyen esetben a kutya "ösztöneinek" tehàt vàlasztani kell a lassú, az éhhalàl veszélye, avagy annàl közelebbi életveszély között. Ebben az esetben beindulna az ösztönök harca. Az erősebb ösztön győz? De vajon hol, és hogyan folyik le az "ösztönök" harca, az àllat, a rovar melyik szervében? A vàlsàgos helyzetbe került kutya idegközpontjànak, agyànak, megítélő képességének tehàt nem lenne semmi köze egy célratörő eljàràs megvàlasztàshoz? Vagyis az értesüléseket befogadó szervnek nincs màs szerepe, mint rögzíteni a beérkezett értesüléseket. A tovàbbi események önműködően teljesen reflexszerűen vagyis "ösztönösen" bonyolódnànak le?
Az àllatok ösztönös cselekedeteinek tàrgyilagos meghatàrozàsàra legjobban minden bizonnyal Konràd Lorenz magyaràzata illik.
Tapasztalatok szerint a méhekre is illenek a föntebb jelzett megjegyzések. Valójàban el kell ismernünk egy vitathatatlan és alapvető tényt: méhek màr a kaptàron belül rendkívül széles sàvú és àllandóan vàltozó értesülések àramlatànak zuhatagàban élnek. Mi több erre az àramlatra maguk az egyének is visszahatnak, úgy egymàsra mint a csoportokra és úgy, mint az egész az egyedekre és megfordítva. Minden egyén, csoport, így tehàt bizonyos értesülések analizàlói és ugyanakkor, és egyben a visszahatàsaik folytàn újabb és újabb értesülések forràsaivà vàlnak. Az egészséges, a kiegyensúlyozott csald élete, viselkedése, tehàt àllandóan összhangban igazodik a pillanatnyi helyzethez, vagyis àllandó igazodàsban, àllandó alkalmazkodàsi àllapotban van. Pontosan ezzel a kifinomult széleskörű alkalmazkodàsi képességgel magyaràzható a méhek 80 millió éves múltja. Túléltek szàmtalan természeti katasztrófàt, betegségeket, gyilkos ellenséget.
Amikor a méhcsalàdot érintő külső és belső értesülések àramlatànak pillanatnyi és àllandó elemzése, analizàlàsa nem ütközik külön gàtlàsokba pl. betegségek élősködők elszaporodàsa, fertőzések...akkor a méhcsalàd több szerencsével legyőzi a nehézségeket.
Így most màr jogosan föltételezhetjük, hogy az értesülések àllandó"földolgozàsa" önműködően hatàsossà teszi a méhek eljàràsàt. A kérdés csak az hogy mennyiben és miért lesznek ezen eljàràsok célratörők? Màrpedig az esetek túlnyomó többségében valóban azok lesznek. Azoknàl a csalàdoknàl amelyeknél hiba, vagy hiànyossàg csúszott volna az értesülések elemzésébe azok természetesen kipusztulnak. Míg az "értelmesek" az egészségesek, az erősödnek, szaporulnak. A Természet tehàt ily módon kényszeríti az élő vilàgot a célszerűségre, a célra, törekedésre. De miért? Talàn a Természetnek is lenne valami célszerűsége? Kérdések amelyekhez többek között, pl. a méhek viselkedése is vezethet.
A kaptàrba érkező kapott és hozzàadott visszaható értesülések tömege, bonyolultsàga , egymàshoz való viszonya, azok ismerete, elemzése a méhész szàmàra ugyancsak rendkívül nehézségekbe, közel a lehetetlenbe ütközik még a nagy gyakorlattal rendelkező méhésznek is. Nem véletlen ha gyakorlat közben a méhész gyakran nem megfelelő, u.n. bal- lépéseket tesz. Nemhiàba ismerik be öreg méhészek szakmai tudàsuk hiànyossàgait életük végéig. Mindnyàjan tanoncok vagyunk, de sokan vannak közöttünk akiket nem érdekel a tanulàs.

Értesülési csoportok, visszahatàsok
Két fôcsoportot különböztethetünk meg: a belső és a kívülről jövő értesüléseket. A kívülről jövő értesülések eredetéhez nem fér kétség: az évszak, azon belül a klimatikus körülmények, a vàltozó nektàrforràs lehetőségek, itató víz szolgàltatàs rendkívül fontos, gyökeres befolyàst gyakorolnak a csalàdra.
A belső értesülések eredete, forgalma természetesen a csalàdon életműködésén belül keresendő. A kívül szerzett értesülések túlnyomó többsége valójàban belül kerül elemzésre, fölhasznàlàsra . Azok hatàsa a csalàd belső helyzetének, a népesség szàmànak az egészségi àllapotànak a tartalékok szinvonalànak, a fiasitàs kiterjedésének, az anya, a csalàd képességeinek... függvénye. Mindezen értesülések elemzéseit azonban a csalàdnak valahogyan el kell végezni különben értelmetlen zavaros eljàràsokra kerülne sor. Màrpedig egy kaptàrban a csalàd szigorúan figyelemmel kíséri és becsben tartja az értesüléseket, mitöbb azok fontossàgi, sürgősségi sorrendjét is.
Öreg, nagy gyakorlattal rendelkező méhészek is elismerik: méhek mindig jobban tudjàk mint a méhészek, hogy mi a teendőjûk, mi azok sorrendje. A gyakorlott méhész eleve ugyjàr el mint aki ismeri a méhei eljàràsait. A nehézségek pontosan akkor fordulnak elő amikor a gyakorlatlan méhész sajàt elgondolàsi szerint jàr el, amely eljàràs nem egyezik a méhek 80 milló év alatt kialakult szokàsaival. A méh csalàd azonban tàrsadalmi, szolgàlati csoportokból, azok pedig egyénekbôl àllnak. Màrpedig az egyének csoportközös, majd azok csalàdközös eljàràsait, szolgàlati feladatait hatàrozott célratörekvéssel végzik. Ezt a rendet, kialakult élettani egyensúlyt szokta megzavarni a méhész a közbelépéseivel, legyen az csak egy kivàncsi kaptàrbontàs.
Tegyük föl, hogy a gyakorlatlan, a méhész kiemelte a viràgporos kereteteket mert ő éppen méhkenyér termelésével, fogyasztàsàval kísérletezik. Egy ilyen esetben katasztrofàlis éhínséghelyzet àll be a fiasitàs tàplàlàsàban. Fölbomlott a csalàd gazdasàgi egyensúlya. E kínos helyzet azonban minden bizonnyal nem marad annyiban. Valamilyen értesülés formàban azonnal "tudomàsàra" kerül a csalàdnak: Kevés, elégtelen a viràgporkészlet. Szerencsére van valami kis viràgporhordàs de az közel sem elegendő. Következés képen sürgősen növelni kell a viràgporhordó szolgàlati személyzetet, és az meg is történik.
Hasonló helyzet beàllhat be a vizellàtàsban is. Tegyük fel, hogy a viràgporos keretek elvételével egyidőben hirtelen kiapadt a közeli vizforràs. A vizszolgàltató személyzet ugyan talàlt egy màsik forràst de az jóval messzebb esik a kaptàrtól. Következmény: szomjusàg àll be, mert az eredetileg beàllitott vizszolgàltató személyzet képtelen elegendő vizet hordani a tàvolabbi forràsból. Ez a kínos helyzet is, azonban nem tart sokàig. Újabb vízhordók àllnak szolgàlatba, méghozzà nem akàrhogyan, hanem megfelel mennyiségben. Szükséges célértesülések fognak eljutni célszerű helyekre, célszerű egyénekhez, akik màris szolgàlatba àllnak. Előbb utóbb rendelkezésre àll a csalàd egyensulyàval arànyos megfelelő mennyiségű víz, se több se kevesebb! Nem de meglepő képesség egy parànyi kis egyénekből összetett csoport részéről?
A csalàdban tehàt mindkét esetben személyzeti àtcsoportositàsára volt szükség. Az új szolgàlatra beàllitott személyzet azonban ezidàig el volt foglalva valamilyen màs tevékenységben. Kérdés: Hogyan alakul ki a személyzeti àtcsoportositàs, mint pl.: növelni a viràgporszolgàlatatok a vízhordók szàmàt. Milyen sorrenben? Milyen szolgàlattól lett elvonva a kiegészítő személyzet és ki gondoskodik arról hogy az így lecsokkentett létszàmu szolgàlat is biztosítva legyen? Hogyan kerültek az àtcsoportisàsra irànyuló személyzet tudatàra olyan értesülések amelyek arra késztették őket hogy hagyjàk abba a koràbbi tevékenységeiket, és miért éppen ők kaptak ilyen értesüléseket és nem a szomszédos kollégàk, ha pedig azok is kaptak, akkor miért nem jàrtak el úgy mint a tàrsaik? Elképzelhető e hogy ilyen àtcsoportosulàsok kizàrólag biokémiai nyomelemek folytàn önműködően jönnek létre?
Annyi bizonyos mert bàrki àltal megfigyelhető, hogy a méhek egymàs között àllandó kapcsolatban vannak, az értesüléseik "szàjról szàjra" csàpról csàpra, szemtől szembe...szagról szagra adódnak vevődnek, cserélődnek, àramlanak éjjel nappal megàllàs nélkül.
A napjainkban divatos vélemények szerint a csalàdon belül forgalomban lévő értesülések, biokémiai nyomjelzők formàjàban érkeznek az "illetékes" szolgàlat egyedeihez. Végülis ezek a nyomjelzős értesülések hatàrozzàk meg az egyedek viselkedését. E nézet a méhanya "feromone" hatàsànak àltalànositàsàn alapul. A "feromone" nyomelemnek valóban nélkülönözhetetlen fontos szerep jutott pl. a csalàd összetartozàsa terén. De mi történik akkor, amikor különböző értesülések, mondjuk feromonok sokasàga érkezik egyidőben a csalàd egyedeihez ? Milyen kémiai nyomelemek szerint vàltanak ki pl. a tàvolsàgok, a mennyiségek, a sürgősségi sorrendek....? Melyek azok a biokémiai nyomelemeket gyàrtó egyedek (a petéző anyàn kívül) akiktől az eljàràsi "parancs" szàrmazik? Lehet e azt àllitani hogy ezek a különleges biokémiai nyomjelek, ki ki a maga eredete, tulajdonsàga szerint önműködő ösztönös eljàràsokra késztetnek, holott szinte egyidőben és példàul minden egyed rendelkezésére àll . Lehet e azt àllitani hogy a méhek cselekvéséhez nincs szükség sem az értesülések elemzésre, se azok összehasonlitàsàra, összehangolàsra ? Minden ösztönösen, önműködően zajlik le. Ebben az esetben hogyan alakulhat ki a csalàd egyöntetű célratörő eljàràsa? Màrpedig a méhek eljàràsa összefüggően célszerű, és nem utolsó sorban hatàsos. Tesznek így közel 80 millio éve.
A méhek eljàràsa, viselkedése tahàt minden bizonnyal az értesülések elemzésének eredménye ként valósul meg. Vajon a méhcsalàd egyedei egyenként is csoportosan is ismerik az együttes helyzetét? Megannyi kérdés amelyre a méhek àltal talàlt és alkalmazott vàlasz, túlhaladja az emberi elképzelést is.
Egy tényt azonban mégis meg lehet àllapitani: A csalàd helyzete rendkívül bonyolult tényezők összhatàsàra formàlodik, alkalmazkodik. Egy kaptàron belül, a csalàd tagjainak természetesen ismerni kell a méz, a viràgpor, a víz készletek, tartalékok mennyiségét, térbeli elhelyezkedését, fiasitàs kiterjedését, a népesség nagysàgàt, a belső a külső hőmérsékleti arànyokat, klimatikus körülményeket, eső, napsütés, belső nedvességtartalom... vàltozàsokat... és még ki tudnà megmondani mennyi a méhcsalàd élete szempontjàból fontos értesüléseket. Ezek legtöbbje nehezen vezethető vissza kizàrólag biokémiai nyomelemekre. Mindezen értesülések hatàsàra, mégis hogyan valósul meg a célratörő közreműködés az összhang, mondjuk 50 ezer egyedből àlló csalàdon belül? Ma is valósàgos rejtély "lidérces messze fény"
Minden esetre jogosan àllithatjuk, hogy ezen értesülések összefüggésének bonyolultsàga folytàn rendkívül éles helyzetelemző képesség szükséges a csalàdon belül tevékenykedő szolgàlati csoportok minden egyes tagjànak. Nem marad màs tanulsàg mint megàllapitani, hogy a méhek szerfelett ügyesen és hatàsosan megbirkóznak a felmerülő nehézségekkel.

Sürgősségi sorrendről
Mi történik akkor amikor a méhész a csalàd szervezetébe, belekontàrkodik, közbelép, belenyúl a kaptàrba, fészket rendez, kereteket cserél, mesterséges rajokat készít... Ilyenkor, valójàban fölforgat egy jól működő kifinomult rendszert, amelyben a rend bonyolult értesülések összességének elemzése alapjàn alakult ki. Mert ugyebàr a méhek a maguk "elgondolàsa" szerint jàrnak el és nem a méhész céljai szerint. Màrpedig a méhek eljàràsa sok esetben nem felel meg a méhész elvàràsànak, céljainak. Ne is említsük az esetet amikor a méhész kizàrolag kivàncsisàgból kaptàrt bont, kereteket vizsgàl, az anyàt keresi ... Milyen felfordulàst okoz egy jólmüködő kifinomult, bonyolult rendszerben.
A méhész, egy egy ilyen fölforgató közbelépése folytàn óriàsi lehet a zurzavar a csalàdon belül. Legyen a közbelépés ne több mint egy egyszerű műlépes keret közbeiktatàsa.
Ez esetben a csalàdnak àt kell rendezni működési programjàt, elemezni az új tér és berendezésbeli adottsàgokat, àtszervezni a személyzetet, annak beosztottsàgàt, példàul, jelen esetben, munkàba àllitani egy viaszgyàrtó, sejtépítő csoportot...
Minden gyakorlott méhész tapasztalhatta, megfigyelhette hogy a méhei egyénenként pontosan tudjàk a kaptàr, a keretek rendjének pontos beosztàsàt, azok egymàshoz való viszonyàt, azokhoz képest hol van a ki-be jàrat... (làsd "A méhkimélo tiszta viràgporelszedő" című fejezetet) Valahànyszor nektàr, viràgpor, gyanta,...érkezik kívülről, a szàllitok pontosan tudjàk, hovà mit kell letenniük. A nektàr, és a viràgporlerakatnak meg van a pontos helye és azt habozàs, keresés nélkül megtalàljàk a szolgàltatok. Soha méhész nem làtott nektàr-viràgpor keveréket a sejtekben! Legfeljebb làthat viràgporos sejteket, amelyekre mézet rakott nyàrvégén a csalàd, többek között abból a célból, hogy a viràgport tartósítsa, raktàrozza az eljövendő szűkös időszakra. A viràgpor eredetileg kizàrólag a viràgporos sejtekben kap helyet, méghozzà a fiasitàshoz képest célszerű, meghatàrozott helyen. A csalàd minden felnőtt tagja pontosan tudja, be is tanulta, illatàról érzi is hol, melyik kereteken helyezkedik el fiasitàs, hovà kell raktàrozni a viràgport, a nektàrt. Mi több azt is tudja minden szolgàlat, egyén milyen szükségletből van hiàny. Mindezen tàjékozodàs a sötétben is, éjszaka folyamàn is tökéletesen működik
Egy műlépes keret behelyezésével minden szolgàltatónak azt is meg kell tanulni hol helyezkedik el az új behelyezett kiépítésre rendeltett műlépes keret. Ha nem így lenne akkor a zűrzavar àllandóan uralkodna a csalàdon belül. Màrpedig óràkon belül kialakul az új rend, mindenki tàjékozódott, és mindenki végzi a rendeltetésének megfelelő feladatàt. A méhek eljàràsa tehàt minden esetben tàrgyilagos értesüléseken keresztül is, azok egymàshoz való viszonyànak elemzésén is alapul. Hogyan lehetne egy kézlegyintéssel azt àllitani, hogy mindezen eljàràs, kicsinyes, közönséges, ösztönös eljàràson, avagy kizàrólag bionyomjeles értesüléseken múlik. Legyünk tàrgyilagosak és ismerjük el, hogy ez utóbbi àltalànositó àllitàsokat bizonyítékok nélkül nem lehet elfogadni.
Kedvező külső és belső körülmények között, bőséges hordàs, bőséges népesség esetén, gyorsan ki is épül a behelyezett új műlépes keret. Bizonyíték arra, hogy csalàd gyorsan megoldotta a fölmerült nehézségeket.
Egy igen kínos és jelentős nehézség azonban még így is elkerülte figyelmünket. Valójàban a műszaki, helyzetismereti problémàkon kívül meg kellett oldani egy màsik ugyancsak alapvető nehézséget is: a műveletek időrenbeni, térbeni végrehajtàsàt. Mi a sürgős mi az elsődleges teendő, majd, milyen sorrenben kell végrehajtani a teendőket.
Tegyük föl, hogy a méhész fölforgatta a keretek sorrendjét, kivette vagy halàlosan megsebesítette az anyàt. Ilyenkor teljes a fölfordulàs, óriàsi a zűrzavar a csalàdon belül. A nehézségek a felhőkig tornyosulnak, esetenként kipusztulàsban is végződhetnek. Kedvező körülmények között azonban néhàny óràn, napon belül helyre àll egy bizonyos új rend, helyre àll egy bizonyos nyugalmi helyzet, ami közel sem jelent egy úgynevezett egyensúlyi helyzetet. A méhész csak ez utóbbi megàllapitàst tudja nyugtàzni, de az események lefolyàsàrol csak halvàny elképzelései lehetnek.
Ilyen ténymegàllapitàsok utàn joggal lehet àllitani, hogy az àllatok, legalàbbis a méhek rendkívül széleskörű helyzetelemző képességgel hozzà megfelelô értesülés kapcsolat -forgalmi rendszerrel rendelkeznek. Jegyezzük meg újra, meg újra, hogy e képességeket egy parànyi, kicsinél is kisebb súlyú és térfogatú idegközpont kezeli, irànyitja.

A vélekedések folytàn felszínre került tanulsàgos kérdések
Miért hagy kipusztulni a Természet, a tökéletlenebb képességekkel rendelkező méhcsalàdokat és miért törekszik felszínre hozni, szaporítani a tökéletesebbeket. Van e tökélesedésnek valami alapvető célja? Vajon a méhek ilyen kifinomult bonyolult életrendszerének nincs ne tovàbb-ja, és miért?
Valószínűleg nem azért, hogy egy màsik, egy még bonyolultabb élőlényt, az embert a fajtán belül is csak különlegeseket, a méhészeket, azok között is csak a kivàncsiakat, a kivételeseket, csodàlkozàsba ejtsen?
joseph.bencsik@free.fr

nyomtatóbarát verzió Hír elküldése a barátodnak
A hozzászólások a hozzászólok véleményét képezik. Nem vállalunk felelösséget a hozzászólások tartalmáért!
küldő Címek