Altalànossàgban
Első rész és több oldal.
Természetesen nincs szàndékomban francia szaklapokban e témàban megjelent íràsaimbol szóról szóra fordítani. Szerény képességeim hatàrànak tudatàban a tàrgynak csak néhàny oldalàra szeretnék ràvilàgitani. Ugyanakkor, e szöveg szerkesztése közben, magyarvonatkozàsú megfigyelések, észrevételek kerülnek gondolataim előterébe, amelyeket igyekszem az olvasóim elé tàrni. Abban a reményben teszek így, hogy azok fölkeltik a Magyar méhészek figyelmét, megragadjàk a fölvetett kérdéseket, gondolatokat.
Tudtommal, ma màr nem is létezik Magyarorszàgon kimondottan magyar méhfajta, mint ahogyan senki se àllíthatja magàról hogy ősei Árpàd hadaival érkezett az orszàgba, mi több az akkori honfoglalók is 7 különböző törzs tagjai voltak!
Valójàban nem is méhfajtàkról mint olyanokról lesz szó, hanem viselkedési jellegzetességekről. Magam is élènk figyelemmel kisérem a méhcsalàdok egynemüsítése- különbözősége körül folyó vitàkat, folytatok megfigyeléseket ezirànyban is.
Nem tartom magam mindenttudó méhészeti szakértőnek, 35 éves méhészeti gyakorlat utàn is olyan méhészinasnak érzem magam, mint akinek még nagyon sok tanulnivalója van a méheitől. Elnézést kérek tehàt, a pontatlan megfigyeléseim és esetlen megjegyzéseim miatt. Legyenek azok csak éppen figyelemre méltók, gondolkodàsra késztetők !
A különbségekről
Tudjuk azt - mert megfigyeltük, s mert észrevettük -, hogy a méhcsalàdjaink nem viselkednek s nem jàrnak el egyformàn. Sok esetben az egymàs mellett àlló kaptàrok méze sem azonos. Egy és ugyanazon helyzetben, legyen az úgynevezett « homogénizàlt », egyneműsített méhesben, szinte minden csalàdnak megvan a maga sajàtsàgos egyéni jellege, karaktere. Ez a jelleg természetesen annàl inkàbb sokrétű és széleskörű, minél kevésbbé vàlogatott csalàdokról van szó.
Egyes csalàdok pl. több viràgport hordanak mint màsok, egyesek jobban szurkoznak mint màsok, egyesek szebben, egyenletesebben építenek mint a többiek és egyes csalàdok jobban takarítanak mint màs csaladok… Màsok vadak, ingerlékenyek, míg ismét màsok szelídek nyugodtak,… És így sorolhatnànk még. A tulajdonsàgok rendkívül széles sorozata, àrnyalata érvényesül. A szemfüles méhész részére az ilyen tulajdonsàgok megfigyelése, azok szàmítàsba vétele, fontos tényező a méhes képességeinek kihasznàlàsàban.
Példàul megfigyelhetjük azt is, hogy egyes csalàdok könnyebben, szívesebben építenek a rendelkezésükre àllított üvegekbe amikor üveges lépesmézet termelünk. Ilyen megfigyeléseket a gyakorlott méhész természetesnek talàl. Mi több, az ügyesebb, a bölcsebb méhészek màr a csalàdjaik tulajdonsàgànak megfelelően àllítjàk a termelésbe azokat. A viràgporozó csalàdokkal viràgport, a szurkozókkal méhszurkot, a vadakkal méhmérget, a szépen építőkkel lépesmézet termeltetnek. Ez ilyen eljàràs, bölcs eljàràsnak minősíthető, miutàn a méhész alkalmazkodik a méheihez, és nem követeli meg azt hogy a méhek alkalmazkodjanak az ő személyes követelményeihez. Szerény véleményem szerint sokkal könnyebb a széket húzni a zongora felé, mint megfordítva! « műkedvelő méhész-muzsikàlis » hasonlatossàggal élve. Alkalmazkodjuk a méheink természetéhez akiknek 80 millió éves múltjuk van, míg mi, kétlàbú emlősök, talàn kétmilló éves múlttal sem rendelkezünk.
Mükedvelő szemmel is lehet làtni
Térjünk vissza a vàlogatàs kérdéseihez. Szerény meglàtàsom szerint nagy nehézségek szàrmaznak abból hogy a « korszerű » méhészeti eljàràs csak egy irànyban vàlogat, vagyis arra törekeszik, hogy a méhesben alkalmazott összes csalàd egyöntetüen és kizàrólagosan magas mézhozamú csalàdokból tevődjék össze. Úgy néz ki, hogy ez az ismérv ma annyira elsődleges, annyira kizàrólagos - Franciaorszagban mint Magyarorszàgon -, hogy megelőzi még az egészségi, óvatossàgi szempontokat is. (làsd pl : Méhészet 2007/06, oldal 6-7)
Itt Franciaorszàgban egy elismert tény szerint, a messzemenően vàlogatott törzskönyvezett hibrid anyàs csalàdok egészségének törékenysége egyenesen arànyos az anya messzemenő vàlogatottsàgàval, hibridségével. Ezt a tényt az anyanevelők is elismerik, mi több a vàsàrlók előtt sem titkoljàk. Ilyen körülmények között nem kell csodàlkozni azon, ha a méhesekben könnyen és rövid időn belül mindenféle betegségek ütik föl a fejüket. Azutàn panaszkodunk, ha nagy a kipusztulàsi aràny, hogy a gyógyszer költségek magasak, hogy a kezelésre fordított idő sok, és hogy a méhészet nagyon fàrasztó elfoglaltsàg.
Most àlljunk meg egy pillanatra és vegyük figyelembe, ezen megjegyzéshez a kereteken ülő rajokkal való szaporítàs egészségügyi veszélyeit, hàtrànyait. Akkor szemünk előtt, persze ha làtunk is, még vilàgosabbà vàlik, mennyire egészségveszélyesek, kockàzatosak a modern méhészeti eljàràsok. Kell e csodàlkoznunk azon, ha az adott esetben ilyen «korszerű » eljàràsainkból szàrmazó egészségügyi nehézségek elkerülhetetlenül nyakunkba zúdulnak. E témàval részletesebben foglalkozik a természetes, vagy mesterséges rajokkal való szaporítàssal a ” Vélekedések a méhek egészsége körül” c. iràsom.
Ugyanakkor tegyük hozzà, és ismerjük el, hogy egy méhes àhított egynemüsítése nem màs mint egy valósàgos utópia, megvalosíthatatlan àbrànd. Bàrmennyire szigorúan vàlogatott méhesre törekszünk, mindig szinte elkerülhetetlenül közéjük kerül néhàny kivétel, nem is olyan kicsiny, elhanyagolható arànyszàmban. Akik nagyban méhészkednek, bizonyàra több tapasztalattal rendelkeznek, ezért meggyőződésük is erősebb lehet ezen a téren .
A francia profi méhészek ugy nevezik az ilyen nemkivànatos, mégis elkerülhetetlen csalàdokat mint « non valeur = érték nélküli ». Talàn éppen azért mert nem mézel. Sok esetben egy ilyen csalàd egyetlen « bűne », a jó egészsége ellenére, példàul az, hogy tele van viràgporral. Ilyen « bűn » azonban remekül fölhasznàlható megporzàs, vagy éppen nagy mennyiségű viràgpor gyűjtésére. De ha egyszer egy profi méhész kizàrólagosan a mézgyűjtésre van berendezkedve, fölszerelve, akkor annak vàltoztatàsa, kiszélesítése sok befektetéssel, többletmunkàval, többletgondokkal jàr, àllítjàk ők. Egy francia profi méhész egy alkalommal ilyen indokolàsokat sorolt fel az üveges lépesméz termelésvel szemben.
| küldő | Címek |
|---|