A “nagyipari” profi méhészkedésről.
Dátum 2007.10.11. 7:50:21 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Joseph Bencsik
Vàlogatàsi elvekről mégegyszer.
Valamikor, gyermekkoromban (közel 65 éve) szàmos növény veteményezést a kertünkben vagy akàr a szàntóföldön mindig bőkezüen kellett végezni. A sűrűn kikelt növényeket azutàn természetesen ritkítani egyben gyomtalanítani, kézi erővel kapàlni is kellett. A szegényebb serdülő gyerekek, magam is napszàmba végeztünk ilyen aprólékosabb munkàkat. Mindig a satnyàbb növényeket kellet eltàvolítani a szebbek javàra. Valahogy ilyen elvek alapjàn jàrok el magam is a méhészetemben. A gyengébbeket, a nem törekvőket, a lustàbbakat kiselejtezem. Teszek így azzal a különbséggel, hogy nem pusztítom el őket, hanem egyesítek, nem is akàrhogyan, hanem egymàs között. “Kézműves”méhészkedés!
Ma az ilyen “régi” eljàràsokra azonban fittyet hàny a korszerűen gondolkodó mezőgazdàsz de még a méhész is. Ez utóbbi nem selejtezi ki az àllomànyàt, ellenben dràga pénzért törzskönyvezett anyàkat vàsàrol, majd azokat anyaszoktató segítségével igyekszik ràerőszakolni a satnya csalàdjaira. Ez utóbb eljàràs azonban gyakorta sikertelen. A kudarcokról természetesen jobbszeret hallgatni az önmagàt becsben tartó magyar méhész. (“A mostoha anya” c íràsom: www.europaimehesz.atw.hu) Közben miről àlmodik? Olyan ipari, profi méhészkedésről, valamiféle amerikai módra!
A “nagyipari” méhészkedés
A nagyipari méhészkedés esetében természetesen, a koràbban leírt eljàràssal (vàlogatàsi eljàràsokról I és II, www.europaimehesz.atw.hu ) màr nem lehet élni. Valójàban nincs elegendő idő pl 2000 csalàdot àllandó tűzetes megfigyelés alatt tartani. A nagyipari méhész tehàt kénytelen alkalmazkodni egy ugynevezett “nagyipari” eljàràsokhoz. Ezek azonban ugyancsak messze tàvol àllnak a szenvedélyes, a méhszerető megfigyelő méhész eljàràsaihoz. Az előbbi részére méh mint àllat megbecsülése, szeretete nem gond, lényegtelen! Szàmàra a legkevesebb munkàval elérhető termésmennyiség a fontos.
Tudunk olyan időszerű profi méhészekről, Kanadàból az USA ból Ausztraliàból, akik az évszak elején vàsàrolnak néhàny ezer “méhcsomagot” amelyel betelepítik az üres kaptàrjaikat, olyan szàmban ami éppen belefér a vàndorló utànfutós teherautójaikba. Ausztràliàban, valósàgos méhészteherkocsi-“vonatok” közlekednek a màsodrendű utakon.
Ugyanakkor tudunk olyan méhészetekről amelyek pontosan és kizàrólag mesterséges, “ méhcsomagok” nevelésével, szolgàltatàsàval, foglalkoznak, màsok kizàrólag nagyipari eljàràssal anyanevelére szentelik életóket. Ez utóbbiak, természetesen Amerika a délebbi vilàgrészén működnek ahol a tavasz hamaràbb megérkezik, a serkentő etetés folytàn a csalàdok hamarabb fölfejlődnek, termelőképessé vàlnak. Amerika északi részén így nincs szükség téli telephelyre, nincs gond a beteleléssel, a betegségek kezelésével…
A méhszeten belül alkalmazott tagosítàs, szakosítàs, az ‘ipari” méhészet csúcspontjànak szàmítodik. A làncolat végén àllnak a vàndorlàsra vàró teherautók, előre beütemezett program szerint, azutàn bejàrjàk az orszàg hatalmas gyümölcs, és ipari növények (repce, napraforgó, narancs…), termőterületeit. Egy egy ilyen növénytelepitmény esetenként akkora is lehet, mint egy vàrmegye Magyarorszàgon. Oda érdemes 2000 kaptàrral érkezni!
Ezen termőterületek megművelésére nagyipari eljàràs vàlt szükségessé. Innen a műtràgyàzàs vegyszeres gyomirtàs, rovartalanítàs … alkalmazàsa. A termőterületek jelentős növekedésével azonban, arànyosan megnövekedett a kàrtevő rovarok fajtài, alfajtàinak mennyisége. Az sem véletlen ha a későbbiekben kialakult e rovarok vegyszerellenàllàsa is. Újabb, egyre erősebb védekezési módszereket kellett alkalmazni.
A mezőgazdasàg ugymint a méhészet tulzàsba vitt iparosítàsa folytàn, vajon véletlennek szàmítodik e bekövetkezett tragikus tömeges méhpusztulàs az USA ban ? Mindennek van àra, különösen az USA ban, a pénzuralom orszàgàban! A gondos méhszerető méhészet sok munkàval, tehàt kevés hasznot hoz, míg a ipari méhészet kevesebb munkàval tehàt több pénz jàr, nem szàmit ha pusztulàst eredményez. Nincsennek csodàk!
Az ilyen ipari méhészet esetében most màr szó se lehet olyan vàlogatàsról amelyet maga termelő “ipari”méhész végezne el, legyen az fizetett idénymunkàsokkal. Az ilyen profi méhész minden évben többségében vàsàrolt egyéves anyàs csalàdokkal indul az évszaknak. Természetesen nem szaladgàl az esetleges kirepült rajok utàn sem, újabb csalàdokat nem alakit, nincs szüksége megfigyelésekre se vàlogatàsra. Ő valójàban nem is méhészkedik ő csak vàndorol és termel. Vajon lehet e még az ilyen szakembert méhésznek nevezni? Az ő szenvedélye legfeljebb a méh mint àllat maximàlis kizsàkmànyolàsa. Vajjon értelmes lenne e ilyen méhészetről àlmodni Magyarorszàgon?
A szàmokban is.
Most gondolkozzunk egy kicsit szàmokban. Tegyük fel, müködik az orszàgban 15.000 méhész és mindenki nagyipari 2000 kaptàros méhészettel szeretne dolgozni, jól élni. Akkor 15.000 x 2.000= 30 000000 méhcsalàd lenne összesen az orszàgban. Több mint 30szorosa a ma szàmolt csalàdoknak, holott màr így is túlzsufoltsàgról, a vàndorhelyeken civakodàsrol tanuskodnak a magyar méhészek. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy olyan nagy összefüggő akàcerdők sem léteznek az orszàgban mint tegyük föl Kaliforniai narancsligetek.
Magyarorszàgon tehàt nagyipari méhészetről àlmodni valóban àbrànd. Azok a méhészek akik ilyen vàllalkozàsba kezdtek az orszàgban eleve előbb utóbb sikertelenségre vannak itélve. A kockàzat annàl is inkàbb valósàgos mert a nagyipari méhészkedés sikere a piacon dol el. Tultermelés esetén nagyobb a kinàlat mint a kereslet, az àrak osszeomlanak a termék eladhatatlannà vàlik. Màrpedig a nemzetkozi piacra kinàlat érkezik az olyan orszàgokbol is ahol a munkaero 10 szeresen alacsonyabb mint a magyar munkaero. A Kinai méz àràt pl a Pàrtjuk és Kormànya hatàrozza meg, mert megteheti, méghozzà ugy hogy az minden esetben alacsonyabb, vagyis eladhatobb legyen mint egy belso termék. Màrpedig ilyen mézzel valoban nehéz folvenni a versenyt. Ezen valosàgot a magyar mézkereskedok a sajàt borukon is érezhetik, és minden bizonnyal érzik is.
Igaz ugyan, hogy a magyar akàcméznek ezidàig hirneve volt. Hogy lesz e tovàbbra is az kozel sem bizonyos. Legalàbbis amiota maguk a magyar méhészek ténylegesen kozemukodtek a mézhamisitàs vilàggà kurtolésében, legalàbbis nem keresték a probléma megoldàsàt az àgazaton belul.
A méhészek nagy tobbsége mukedvelo, legalàbbis kiegészito jovedelemezés ként uzi mesterségét. Lehet e becsuletes eljàràsnak minositeni azokat a torekvéseket amelyek kistermelok kirekesztésére, megsemmisitésére, csokkentésére irànyulnak. Ellenkezoleg, elsosorban a kistermeloket kellene tàmogatni. Làsd “A méhészet mint közérdek” című íràsom www.europaimehesz.atw.hu honlapon. Elsősorban a kistermelők méhei biztosítjàk beporzàs àltal a környezet egyensulyàt a biovàltozatossàgàt! Ugyanakkor az ő méheik vannak kitéve a legnagyobb veszélynek a nagyipari vegyszerezés a génmódosítàs alkalmazàsa folytàn.
Újabb környezetromboló és méhészeti veszélyek a làthatàron!
A kőolaj àrànak hatalmas emelkedése folytàn, divatba jött a bioenergia termelés lehetősége, hozzà àllami segítség. Ez a technologia óriàsi biotömeg termelésére késztet. Előàllitàsàra újabb hatalmas területek fölhasznàlàsa vàlik szükségessé. Ezek persze újabb nagyteljesitményű GM növényekkel lesznek betelepítve, nagyipari módon műtràgyàzva, vegyszeresen gyomtalanitva, rovartalanitva, a meglévő környezet teljes mértékben lerombolva. Melyik méhész, legyen az “nagyipari”, profi, aki akarna ilyen, a méhekre halàlveszélyes területekre vàndorolni? De még az emberre is mérgező az ilyen kornyezet. Aprànként is lehet megmérgeződni, pl a mérgeződött ivovíz segítségével. A dohànyzó ember se kap tüdőràkot az első cigaretta elfüüstölése utàn!
Hogyan lesz lehetséges méhészkedni kicsiben vagy nagyban ilyen körülmények között és hol van itt hely a méhészet jövőjének? Ki törődik azzal és kinek kell ilyen kérdéseket fölvetni? A politizàló Bencsik nek, Európàból, Lyon ból?
Lyon 2007 október
joseph.bencsik@free.fr
|
|