Bio kaptár,avagy méhraj a kéményben!
Dátum 2008.01.12. 20:05:44 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Joseph Bencsik
34 éves méhészeti gyakorlat alatt szàmos alkalmam volt a méhek viselkedését megfigyelni, azon elgondolkodni. A magyaràzatok sok esetben meglepő megàllapítàsokra vezettek. Szàmomra ezek a megfigyelések nem csak érdekfeszítők, hanem gyakran igen hasznosak is lettek a mindennapi méhészet gyakorlatàban. A tovàbbi sorok pontosan egy ilyen esetre igyekeznek ràvilàgítani.
Amióta méhészkedek a kis francia faluban Jarnioux ban, magam, tizesével szàmolhatnàm azokat a kéményeket amelyekben méhek telepedtek be. Több alkalommal tanàcsért is hívtak : mit kell ilyenkor tenni ?
Az események gyakorisàga folytàn elgondolkoztató kérdések kísértenek : miért vàlasztanak a kóbor rajok olyan lakàst amelyben àllandó a huzat, amelyben ràadàsul erős égési füstszag uralkodik. Úgy gondoltam, hogy e jelenség vilàgosabb magyaràzatàra pontosan a méheket kellene « kikérdezni » megfelelő kísérletek segítségével. A két kis méhésemben többek között hàrom éve folytatok ebben az irànyban is kutatàsokat.
A gyakorlatban
A kísérleteimben az elhagyott kéményben uralkodó körölmények kialakítàsàt igyekszem utànozni. A cél a bőséges légàramlat és az àllandó fa füstszag biztosítàsa. Ilyen feltételeket könnyen meglehet valosítani a rakodókaptàrokkal. Az egymàsrahelyezett fiókok belsejét előzőleg forrasztó làmpàval szinte feketére égetem. Ezzel az eljàràssal megoldódott a füstszag szellőzést a kaptàr alà helyezett rostahàló biztosította. 
A kaptàrfalak kiégetését egyébként 1985 óta kétévenként rendszeresen véghez viszem higénia okokból. Ugyancsak minden méhészeti alkatrészt, kellékeket, anyaràcsot, keretfedő hàlót, alsó fenékhàlót rendszeresen, gondosan kiégetek. Ilyen gyakorlat miatt természetesen semmiféle plasztikból készült méhészeti kelléket nem hasznàlok. Fenékhàlót, kihuzható fémlemezzel az atka megjelenése, vagyis 1985 óta rendszeresen alkalmazok. Màr is megjegyezném hogy a vízszintes NB kaptàrokban lehetetlen így eljàrni.
Az alkalmazott rostahàló-kontrollemez rendszer különben nem csak az atkafertőzés ellenörzésére, hanem màs jelenség kívàló megfigyelésekre is alkalmas. Példàul : amennyiben a kontrollemezt a rostahàló alatt tartjuk a tél folyamàn akkor a lehullott « hàztartàsi » szemét helyzetéből, kiterjedéséből pontosan megàllapítható a csalàd erőssége, de a kaptàron belüli térbeli helyzete is. Ugyancsak megàllapítható, hogy óriàsi többségben a bejàrathoz közel szeret a csalàd elhelyezkedni. Sok esetben egyenesen ràtapadnak a kijàratra. Meglepő helyzet, hiszen, a kaptàr hàtterében melegebb, védettebb a levegő. Ez a tény bizonyíték azon feltevésre, amely szerint a szellőzés, a jó oxigéncsere fontosabb mint a meleg levegőtlenség.
Ugyancsak rendkívül fontosnak tartom fölhívni a figyelmet egy màsik lényeges jelenségre : a tél végeztével beindul a fiasítàs. Ilyenkor elsősorban a fürt, de a kaptàr belső hőmérséklete is erősen megemelkedik, ugyanakkor a külső hömérséklet még mindig tartósan a fagypont alatt lehet. A fészekfürt azonban nem mozdul, marad mégis a levegős helyen, közel a bejàrathoz. A legtöbb estben ilyenkor igen erős a belső víz lecsapodàs bàrmennyire is fokozott a kaptàr hőszigetelése. Sok esetben maga a fészekfürt valósàggal csöpög a víz lecsapodàstól legyen az egy minden oldalról erősen hőszigetelt bebugyelàlt kaptàrban. Ilyenkor az « izzadékony » csalàdoknàl, a kontrollemezen, avagy pl az NB kaptàr fenekén fölgyülemlett hulladék víztócsàban àll, màsoknàl minden esetre legalàbbis alaposan megnedvesedik. Mindkét esetben beindul egy erjedési, egy rothadàsi, egy penészesedési folyamat. Ez utóbbi kiterjed a csalàd àltal meztelenül hagyott keretekre is. Az így fölgyülemlett hulladék rövidesen erjedésnek rothadàsnak indul. Ez a « tràgyadomb » azutàn természetes bölcsője lehet szàmos fertőzésnek, betegségnek. A jó idő beàlltàval « térdig » jàrva a megrohadt szemétben a csalàd kénytelen takarítani, kihordani azt. Könnyű elképzelni tisztogató nehézségeket, amikor is esetenként fölső kijàrós a kaptàr, vagy amikor erősen leszükítve maradt a kijàró. Ismerjük be màr is, hogy a tavaszi « nagytakarítàs » rendkívül sok munkàt, erőfeszítést vesz igénybe bàrhol is legyen a kijàrat. Màr pedig az ilyen elfoglaltsàg rendkívül energiaigényes, amely energia forràsa csakis a tartalék élelem lehet. Ugyanakkor a kitartó erőfeszítés, fàrasztó munka korai elöregedést, időelőtti pusztulàst okoz. A csalàd népessége időelőtt megcsappan, lelassul a fiasítàs, megnövekszik a betegségveszély, màr be is àllhat pl. a költésmeszesedés, vàsàrolhatjuk a gyógyszereket, az a mézbe kerülhet, a kezelésre tölthetjük az időnket, a fàradsàgunkat,.... Mindezen hàtrànyok összessége, tömege, végülis egy komoly ellenérték amelyet semmi esetre se sem ésszerű figyelmen kívűl hagyni. Ilyen végzetes és rendkívűl kàros kényszerhelyzet àll fönn a magyar méhészet minden vízszintes (NB) kaptàràban hiszen még csak le sem cserélhető a kaptàrfenék. Ezzel szemben,
mi történik a kéményben ?
A raj àltalàban valahol a kémény közbeeső magassàgàban csinàl magànak fészket. A csalàd hulladékai tehàt kémény fenekére, a steril hamuba fog hullani. Ott, messze a fészektől semmiféle penészesedési veszély nem fenyeget. A kémény falai is kifogàstalanul fertőtlenített a valamikor hasznàlt tűz és füst àltal. Az àllandó huzat miatt kitünő a levegőzés, az oxigéncsere tökéletes, nem àll fönn fertőzési veszély, nincs szükség takarítàsi munkàlatokra, hozzà energiàra, élelemre, nincs időelőtti elöregedés...
Vajon lehetséges lenne, hogy a kóbor rajok mindezen előnyök tudatàban vàlasztanak előszeretettel elhagyott kéményben telephelyet? Tekintettel az esetek gyakorisàgàra e feltevés közel sem tűnik alaptalannak. Amennyiben ez a elmélet valóban igaznak bizonyul, akkor minden méhészeti kézikönyv amely a kaptàrok agyon hőszigetelését, huzattalanítàsàt, a bejàratok leszűkítését ajànlja tévedésben van. Ezen àllítàst igazoljàk az utóbbi hàrom évad alatt végzett és ma is folyamatban lévő kísérleteim.
Néhàny tanulsàg
Ma, a csalàdjaim többsége „kéménykaptàr” lakàsban tölti a telet. Ez azt jelenti, hogy ezen csalàdok alatt legalàbb egy, hanem kettő üres fiók szolgàlatban van. Alattuk nincs kaptàrfenék, csak teljes mértékű rostahàló. A csalàd „hàztartàsi” szemete így a 30 cm re a kaptàr alà, a földre hull és ott természetes módon megemésztődik. A hangyàk is előszeretettel besegítenek. Nem kell kaptàrfeneket cserélnem azt tisztogatnom, a kereteim nem penészesednek, tehàt nem kell azokat levàltanom, nem kell gyógyszereket vàsàrolnom, a gyógyszerezésre időt, fàradsàgot pazarolnom, nem kell magamat, a fogyasztót a gyógyszerezett mézemmel megmérgeznem ... ugyanakkor közel sem tapasztaltam kiemelkedő tél-kora tavaszi élelem többletfogyasztàst.
2003-4 tél elmúltàval tökéletesen tiszta és betegségmentes àllapotban (egy anyaveszteséggel/20) indultam az új évadnak. A keretek nem penészesedtek meg, költésmeszesedésnek nyomàt se làttam. Az évad folyamàn csalàdjaim remekűl fejlődtek. Mi több, a kéménykaptàr segítségével újabban többször sikerült kóborrajt is befognom.
Minden bizonnyal a méhek tudjàk kivàltképpen, legbiztosabban azt ami nekik a legjobban megfelel, legyen az a kaptàrlakàs minősége terén. 34 éve tanonckodom a méheknél, mindig van mit tanulnom tőlük. Sajnos nem könnyű a méhek természetes igényeit fölismerni. A méh, nem magyaràz, nem érvel, de maga mivoltàban művész, életművész! Sok türelem, sok megfigyelés szükséges e művészetből valami keveset ellesni.
Az ügyes, a szemfüles, az okos méhész igyekszik a méhei kedvében eljàrni, annak igényeihez igazodni és nem vàrja el hogy a méhek igazodjanak az ő igényeihez. Vajon hovà tartoznak a berögződött hagyomànyokhoz görcsösen ragaszkodó rég elavult NB kaptàr hívei?
Vàratlan meglepetés
Kísérleteim soràn igen hasznos és érdekfeszítő vàratlan meglepetés is ért: a „kéménykaptàr” segítségével, kevés munkàval, gyógyszerezés nélkül, igen hatàsos atkaszaporulat korlàtozàsi lehetőséghez jutottam. A jelenség leíràsànak nagy fontossàgot tulajdonítok. Miutàn tàrgyon kívül àll, azért arra egy újabb íràsban fog sor kerülni.
Kelt Lyon ban 2004 július : Bencsik Jozsef
joseph.bencsik@free.fr
|
|