A két Boczonádi Szabó Imre élete és forradalmi elveik a méhészetben
Dátum 2008.03.28. 6:39:52 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Csuja László
Biológus
Idősebb Boczonádi Szabó Imre életrajza:
Kiskunfélegyházán 1847. nov. 9. –én született és Újpesten, 1933. febr. 4.-én halt meg.
Színész, dal- és zeneszerző, a méhészet nagy hatású úttörője volt. Kecskeméten is járt gimnáziumba. 1873-ban a Nemzeti Színház, 1895-ben az Opera tagja lett. Megzenésítette Endrődi Sándor kuruc nótáit. Rákóczi hamvait az ő dallamával kísérték haza. Dalai 1875-ben jelentek meg.1873-tól a bp.-i, 1875-től a kolozsvári Nemzeti Színház, 1895-től 1905-ig a budapesti Operaház tagja.
Alsópusztaszeriben kezdett méhészettel foglalkozni 1885-ben. Működése 1902-től átalakította a magyar méhészetet.
A Méhészet c. folyóirat alapító szerkesztője 1904-től.
Megalkotta az első nagykeretű kaptárt, a Boczonádi állókaptárt 1902-ben jelentette meg ennek leírását, majd 1913-ban az első nagykeretes felsőkijárós vándorkaptár leírását is közzéteszi könyvében. Az első világháború alatti években ugyan megszületett az igazi vándorkaptár Boczonádi Szabó Imre jóvoltából, akinek kaptára már megfelelt a biztonság és a gazdaságosság követelményének, azonban ezek a parasztméhészek körében igen lassan terjedtek el. Munkásságának köszönhető az általa szerkesztett nagykaptárok és a vándorméhészkedés elterjedése Magyarországon.
Méhészkedésünk ma is az ő nyomdokán halad. Méhészeti cikkeket, könyveket és dalokat írt.
Boczonádi Szabó Imre Zoltán életrajza:
1882-ben született Pálmonostorán, Pest vármegyében. Marosvásárhelyen felsőkereskedelmi iskolát végzett utána Budapesten államszámviteltani vizsgát tett. 1903-tól a földművelési minisztériumban dolgozott, ahonnan 1921-ben ment nyugdíjba és politikai szerepet vállalt. Az 1926-i országgyűlési választásokon, mint az Ébredő Magyarok Egyesületének helyi elnöke Újpesten a párt listavezetője volt. 1935-től a Pest környéki választókerület országgyűlési képviselője a Nemzeti Egység programjával. 1945-ben külföldre távozott. Kivándorolt Kanadába és 1970. február 3.-án Vancouverben halt meg.
Méhészeti munkássága:
Mint okleveles tanító rövid ideig a méhészeti vándortanítói karban szolgált Gödöllőn (1905). A Boczonádi vándorkaptárok kifejlesztője. A magyarországi vándorméhészet általános terjedése terén reformmunkát végzett. A „Méhészet” című folyóiratnak 1920-tól felelős szerkesztője és kiadója, a „Méhgazdaság” című szakkönyve pedig a méhészeti szakirodalom egyik legismertebb munkája.
Művek:
Rendszerem ismertetése (Bp., 1904);
A méhek élete (Újpest, 1911; kivonatosan németül is: Das Leben der Bienen, Lőcse, 1913);
A 42-es Boczonádi-kaptár ismertetése (Bp., 1919);
Méhgazdaság (Örösi Pál Zoltánnal együtt, Újpest, 1926).
Boczonádi Szabó Imre a saját tapasztalatai és folyamatos küzdelme az országos egyesület kisszerű vezetésével 1894-ben oda vezetett, hogy meghirdette a magyar kaptárkérdés reformjának 7 pontját.
1. Erőteljes családok rajzási hajlam nélkül.
2. Sok méz kevés munka árán.
3. A természetes rajzásnak teljes megszüntetése kényszereszközök nélkül.
4. A Hannemann-féle rács, válasz és minden egyéb rekeszdeszka nélkülözhetése.
5. A jól petéző anyák legnagyobb mérvű kihasználása a főhordás idején.
6. Olyan intézkedés mely által az anyanélküli legerősebb családok is csupán meganyásodásra, tehát egyetlen új anya nevelésére törekedjenek, hogy így fölöslegessé váljék a számfeletti anyabölcsők keresése, lebontása.
7. Alkalmazhassuk egyenlő előnnyel mindenféle keretes kaptárban.
Mennyi aktuális ma a fenti 7 pontból és mennyit tartunk be?
Geddekas
|
|