Hogyan károsítjuk a méheink egészségét?

Dátum 2008.04.20. 7:15:27 | Téma: Európai Méhész hírei



Csuja László
Biológus
Hosszú tanulmányt lehetne írni arról, hogyan károsítja a mai modern méhész a méheinek egészségi állapotát, de amit most lejegyzek azt inkább gondolatébresztésnek, figyelemfelhívásnak szánom, mert látható, hogy méhészkedési módszereinken változtatni kell, ugyanis a méhészeti termelésnek a legjelentősebb kockázati tényezője európa méhállománya egészségi állapotának romlása.

Bár a naptári év kezdete január 1. de szerintem a méhészeti év ott kezdődik, amikor a szezon utolsó pergetése után a méhész a családjait felkészítik a télre és tavaszi fejlődésre.

Tudjuk, hogy a fiatal lépek egészségesek és az utolsó pergetés után kellene kiválasztani a fiatal egészséges telelésre és tavasz fejlesztésre alkalmas lépeket, ugyanakkor kiselejtezni a három éveseket és az annál idősebbeket. Véleményem szerint ugyanis, ha egy három éves anyától meg kell válni, akkor a három éves léptől miért ne kellene? A ma elavultnak tartott kasokban a termelési technológia jellegéből fakadóan soha nem volt 3 évesnél idősebb lép, ezért a méhcsalád öntisztulását a méhész munkája nem korlátozta.

Sajnos a méhészeti gyakorlat ma nem ez. A viasz árának alacsony volta, a viaszolvasztás és műlépkészíttetés magas költsége arra csábítja a méhészeket, hogy a kaptárban meg a raktárban 5-6 éves lépek tömegét tartsa, és abban a hamis illúzióban ringassa magát, hogy "az öreg lépek melegebbek". A valóság pedig az, hogy a három évnél öregebb lép már számos betegség melegágya és bennük kórokozók tömege várja a támadásra legkedvezőbb pillanatot.

A következő lépés átnézni a kaptár állapotát és ha nem hibátlan, akkor vagy kidobásra vagy javításra kell ítélni. A kidobásra vagy javításra ítélt kaptárból hibátlan kaptárba kell telepíteni a méhcsaládot. Ha a méhész ezt a munkát késő őszre vagy tavaszra hagyja, akkor veszélyezteti a család egészségét. Amikor átnézi a méhész a kaptárait, akkor legyen egy elképzelés a fejében a korszerűsítésről is és ezt is figyelembe veszi a kaptárcseréknél. Ha csak lehet minden átalakításnál ki kell tűzni célul, hogy a higiénikus kaptárfeneket is ki tudja alakítani. Rakodónál ez egyszerűbb, de nem megvalósíthatatlan a fekvő kaptáraknál sem.

Figyelni kell a kaptárt abból a szempontból is, hogy melyikben van sok nedvesség lecsapódás, mert egészségtelen környezetet teremt. Az ilyen kaptárakat vagy át kell alakítani vagy selejtezni kell.

Következő lépés a telelő mézkészlet és virágporkészlet kialakítása. A Kárpát medencében az helyes, ha az anya természetes módon csökkenti a petézést augusztusban és a kikelő méhek helyére hordja be a méhcsalád a telelő mézkészletet, és szeptemberre már csak a virágporos lépek feltöltése marad.

Sajnos ez is kevés méhésznél valósul meg. Nagyon gyakori, hogy még augusztusban is szinte "kopaszra" pergetik a méhcsaládot és augusztus végefelé intenzív, nagyadagú etetéssel pótolják a téli eleséget a családnak. Mi a hiba ebben? A nyárvégi kopaszra pergetés, majd bőséges szirupos etetés az évszakos bioritmust felborítja, a családban és az anyában vészreakciót indít be. Intenzíven petézni kezd az anya és a család nemcsak a szirup formájában beöntött téli eleség egy részét éli fel, hanem a télire gyűjtött virágporkészletet is. A virágporkészletet pótolni kell, ami vagy sikerül, vagy nem. A nyárvégi vészreakció miatt kikelt méhek nem télre készülnek, tehát a testük nem lesz olyan gazdag a tartalék tápanyagokban, mint a nyugodt augusztust átélt családok méheinek teste. Ezért aztán az ősszel népes család tavaszra összeomolhat, de mindenképpen legyengül.

Túlzó elvárás lenne, de méhegészségügyi szempontból mindenképpen természeteshez közeli és előnyös az lenne, ha pontosan megjegyeznénk, hogy melyik családtól vettük el a lépeket és tavasszal ugyanannak a családnak kellene visszaadni. Nem tudok rá példát, hogy ezt bárki is megvalósítaná, vagy új műlépeket kellene berakni a családhoz. A műlépeket adogatjuk tavasszal a családnak, de az öreg lépeknek nincs kaptárszáma, tehát keverten kerülnek a családokhoz, pedig ezzel is fékezni lehetne a fertőzések továbbterjedését állományon belül. Nagy hiba a kiegyenlítgetés, amivel egy családtól, akár három-négy családhoz vihet a méhész tovább fertőzést. A felfejlesztésnél csak a saját lépeket szabadna a családnak visszaadni. De ne felejtsük el azokat a fertőzésveszélyes pillanatokat se, amikor a mézet etet a méhész a méheivel.

Aztán jön a pergetés, mint a legnagyobb fertőzésforrás. Ismer bárki olyan méhészt, aki minden kaptár után kifertőtleníti a pergetőt? Ugye nem, hiszen szinte lehetetlen is volna. De nemcsak a pergető alkatrészeiről kenődik a fertőzés ide-oda, hanem a lépek is csak a legritkább esetben kerülnek vissza a kaptárukba és ezzel pl. a költésrothadás képes a teljes állományt megbetegíteni. A keretes méhészkedésből a pergetés kiiktathatatlan.

A méhcsaládok szaporítása többnyire mesterséges rajjal történik. A mesterséges raj legritkább esetben kap csak és kizárólag műlépet, inkább kap fias és nem fias kereteket amiben szintén továbbmehetnek a fertőzések. A mesterséges raj egészsége meg sem közelíti a természetes rajét, hiszen nem arányos a korösszetétele sem és fel sincsenek készülve eléggé az új család alapítására. Azt se felejtsük el, hogy az anya sokszor egy idegen állományból anyanevelő telepről érkezett és hozza az ottani kórokozókat, élősködőket.

Maga a vándorméhészkedés pedig nemcsak a méhész profitjának gyarapítója, de a fertőzések vándorlásának felgyorsítója is.

Ja, majd elfelejtettem a globalizálódott kereskedelem káros hatását megemlíteni, pl. varroa atkát vagy a kis kaptárbogarat.

A fenti gondolatokat nem azért írtam le, hogy bárkit is józan belátása szerint kialakított technológiájának megváltoztatására kényszerítsen, hanem azért, hogy amikor nem is gondolja, hogy cselekedetével rontja méhei, ez akkor is bekövetkezhet és számoljon a cselekedetei következményeivel.

Geddekas




Ez a hír Európai Méhész Új oldalon folytatódik www.europamehesze.atw.hu -tól jött
http://users.atw.hu/europaimehesz

A sztori URL -je :
http://users.atw.hu/europaimehesz/article.php?storyid=242