Rakodókasos méhészkedés
Dátum 2008.07.28. 14:37:08 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Csuja László
Biológus
Egy 1600-as évek végén kifejlesztett méhészeti rendszer korszerű változata az egészséges méhészkedés megújítása érdekében
1980-as évek elején kezembe került Sőtér Kálmánnak "A méh és világa" című több ezer oldalas két kötetes munkája és mint egy kalandregényt, úgy olvastam végig. Most is itt fekszik az asztalomon. Tanulságos volt számomra és nagyon sok újító ötletet adott munkámhoz. Ebből a könyvből és a saját tapasztalataimból, kíváncsiságomból született kb. 15 éve a rakodókasos méhészkedés megújításának ötlete, azonban csak most tavasszal találtam olyan kreatív ezermestert, aki hozzám csatlakozva ugyanazon logika mentén hajlandó ebbe a műszaki fejlesztésbe időt, energiát és pénzt áldozni. Akácvirágzás kellős közepén kezdtünk el együtt dolgozni. Ez úton is köszönöm Kertai Gábor segítségét. De nézzük, hogy miből merítettem az ötletet a rakodókasos méhészkedés megújítására.
Görögöknél még talán ma is honos és a római birodalom óta folyamatosan vannak feljegyzések, rajzok egy sajátos, fentről lefelé keskenyedő kosárformájú, veszőből font kasról, aminek a tetejébe szabályos lépgerinctávolságokra léptartó lécek voltak betéve. A görög kasban a méhek a léptartó lécbe kapaszkodva építőfürtöt alkottak és vadépítményt készítettek, amelyeket lépenként vehetett ki a méhész. Weehler György, angol utazó Syra szigetén egy kolostorban 4-500 családból álló ilyen görög vesszőkasos méhészetet látott és írt róla a XIX sz-ban.
Gedde angol méhész könyve 1721-ben írja le először a rakodókasok készítését. Magyar fordítása több sikeres kiadást megélt. Az általa készített rakodókas 8 szögletű deszkakas volt. Fiókjaiban alacsony lépek fértek el. vadépítményeket léptartó pálcák irányították és stabilizálták. Magyarországon a Gedde köpűje a könyv sikere ellenére nem terjedt el. Ennek oka egyszerű volt. Drága volt az asztalos faárú, ráadásul műlép nélkül sokkal nehézkesebb a rakodókas használata, mint a közönséges kasé.
Az 1816-ból származó feljegyzések szerint Magyarországon Zala megyében Marton Gábor készített és termelt először rakodókasokban. Szalmából font henger idomú kb. félboconádi magasságú és 32-35 cm átmérőjű három fiókos rakodókasai nagy feltűnést keltettek. Fiókokban a kezelést könnyítendő hét léptartó léc volt átfektetve, de van olyan leírás is, hogy a fiókokat olyan deszkalap választotta el, amin több méhjáratot is vágtak. A gyűrűszerű fiók alsó felső pereme abroncsszerűen meg volt erősítve, hogy a másik fióktól való szétválasztása és teherbírása jobb legyen.
A rakodókasos méhészkedés leírásaiban mindazok a legalapvetőbb módszereket ismertetik, amik ma is használatosak. Így olvashatjuk, hogy a rajt a méretétől függően 1-2-3 fiókra javasolja telepíteni. A gyűjtött fölösleget fiókonként lehet elvenni. A gyenge családot egy-egy fiók mézzel lehet segíteni. A rajzást lehet gátolni egy üres fiók beillesztésével. A szaporítást rajoztatás nélkül is meg lehet oldani a fiókok külön rakásával. Több és tisztább méz nyerhető. A méhcsalád fészke nem sérül a mézelvétel során.
Prokopovics orosz földesúr és méhész az 1800-as évek első évtizedeiben Európa legnagyobb mézexportőre volt. Egy nagyon egyedi deszkából épített kaptárt fejlesztett ki, aminek 115 cm volt a magassága, szélessége 35-38 cm, mélysége 32-48 cm. A kaptár három egyenlő részre volt osztva, amelyeket oldalajtón keresztül kezelt a méhész. Mind a három résznek volt külön röpnyílása. Az alsó és középső részben léptartó léceken szabadon építette lépjeit a méhcsalád. A hordás időszakáig a legfelső részből a méhek ki voltak rekesztve. Hordás megindulásakor farostélyt tettek a zárólap helyére és a méhek a tiszta mézet a legfelső fiókba is elkezdték hordani. A legfelső fiókban keretek voltak, ami megadta az építés irányát és amivel sérülés nélkül kivehető volt a gyönyörű exportáru minőségű lépesméz Európa királyainak, hercegeinek lakomáihoz.
A XIX. sz. második felében, amikor már az asztalosmunka és a műlép is elérhető árú volt, a német mintájú méhészeti eljárás és ezzel együtt a keretes kaptár terjedt el az egész világon, így a Kárpát medencében is, ezért a rakodórendszerű kasok fejlesztése szóba sem került. Én is apámtól és méhész társaimtól a keretes kaptáras méhészkedést tanultam és gyakoroltam évekig. 2008 május 20.-án először 15, majd 10 nappal később az akác végén 20 söpört műrajt telepítettünk fiókos rakodókasokba. A fiókok száma később a családok méretétől függően nőtt. Jelenleg 35 méhcsaláddal és néhány aprócskával dolgozunk.
Hogyan is néz ki az általunk fejlesztett rakodókas?
A fiókok hatszögletűek, magasságuk 12 cm, az oldalak belső hossza 20-20 cm. Anyaga 5 cm x 3 cm-es fenyőléc. Tehát a jó hőszigetelés érdekében a rakodókas fala 5 cm vastag. A léceket előre leszabjuk, majd sablon köré átlapolással rakva jó minőségű ragasztóval összeragasztottuk a fiókokat.
A rakodókasaink jelenleg egyetlen vasalkatrészt nem tartalmaznak. Ennek oka nagyon egyszerű, a méhek lakásában a külső és belső nedvességterhelés nagyon nagy, ezért a rakodókas élettartamát csökkentené a vas alkalmazása.
A fiókok fölött nylon takarást alkalmazunk, de vándorláskor 6 cm magas műanyaggal erősített üvegszálszövetből készült hálóval borított menekülőteret teszünk fel. A menekülőtéren az egyik oldalfalléc (20cm x 3 m) csuklón mozogva szellőzőnyílásként használható. Nagy melegben történő vándorláskor ugyanilyen menekülőtér kerül alulra is és szállításkor, mint egy kéményt, úgy tudják a méhek a rakodókast átszellőztetni.
A fiókban a lépek nem szabadon épülnek, hanem minden fiókban a szabályos lépgerinctávolságnak megfelelően 9 darab léptartó lécnek van bemarva fészek a fiók felső szélében. A léptartó lécek párosak 8x5 milliméteresek és közéjük csíptetjük be a 10 cm magas műlépeket. A rakodókas egy fiókjának teljes súlya beműlépezve 3.3 kg, mézzel tele 12-13 kg. A lépek a hatszögletű fióknak megfelelően nem egyforma hosszúak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a fiasítást a középső három lépen kezdi az anya és csak a legnagyobb kiterjedéskor petéz a két legszélső lépbe, inkább terjeszkedik a fölötte levő fiók középső lépjeibe.
Rakodókas feneke több részből áll. Van egy 3 cm magas üvegszálas rostaszövetes higiénikus kaptárfenék 15x100 mm-es kijárónyílással és alatta a teherbíró deszkafenék. Nyílván, ha virágportermelést is szeretnénk, akkor ide kerül majd a belső virágporszedő is.
Nagyon egyszerű szerkezetű sorozatgyártással előállítható, alacsony költségű szerkezetű a rakodókas.
Hogyan méhészkedünk a rakodókasban?
Raj betelepítésével érdemes elindítani a rakodókast, hiszen nincs olyan kaptártípus, aminek a lépje könnyedén átszabható lenne, sőt egészségügyi okok miatt is célszerűbb rajt telepíteni műlépekre. Ha a telepítés bőséges nektárhordás mellett történik, akkor pillanatok alatt kiépítenek három fiókot és az anya be is petézi. Hordástalan időszakban viszont nagyon fontos az etetés. Mi a fenékdeszkán nyitottunk egy újabb kijárót és azon dugtuk be a szentesi pipás etetőt, amibe 2 literes műanyagpalackban 1-1 arányú szirupot adtunk a családoknak. Mivel egyszerre 5-6 méhecske fér az etetőhöz, ezért naponta 1 liternél nagyobb fogyasztást nincs, tehát a petézés és lépépítéshez szükséges táplálékot megkapják a friss családok, de az anya nem szorul ki a petézésből.
A rakodókasban levő családok fejlesztés esetén alulra kap az új fiókot, de ha mézhozamot kell fokozni, akkor a fészek fölé. Olyan is volt, hogy két fészekfiók közé tűztünk be egy műlépes fiókot. Lépátfüggesztést is csináltunk, mert az is megvalósítható. Ezt viszont nem támogatom, mert a 12 cm-es fiókmagasság miatt sokkal jobb fiókokban gondolkodni és nem lépekben. Nem ismerek olyan családfejlesztő beavatkozást, amit más rakodókaptárban lehet csinálni, de a rakodókasban nem, tehát a rakodós méhészkedés teljes tárházával élhetünk a rakodókasban is.
Hogyan történik a család vizsgálata?
Kedves szokása a méhészeknek az anya keresése. Nagyon ritkán strapálom magam vele, mert sokkal inkább érdekel az anya teljesítménye, mint a kinézete. A család vizsgálata egyszerű, mert kiveszem az adott fiókból a középső lépet és szemrevételezem. Ez mindent elárul arról a fiókról. Ha nincs gond, lehet a következő fiókot nézni. A 10 cm-es lépmagasság lehetővé teszi, hogy gondosan megvizsgáljuk a lépeket törés, szakadás vagy más sérülés veszélye nélkül.
Hogyan néz ki a mézes fiók?
Ez évi tapasztalatunk, hogy a méznek 30 %-a gyönyörű fehér fedésű jó minőségű lépesméz. A fedetlen méz aránya kicsi és a fiasítás helyére rakott lépesméz jól elválik a szűzlépeméztől.
Hogyan történik a mézelvétel?
Szöktetővel leválasztjuk a mézes fiókot és másnap a maradék 4-5 méhecskét lefújjuk a fiókról. A mézes fiók egyben kerül elvételre és ha a hordás még tart, akkor helyére újabb műlépes fiók kerül. Tehát kint a méhészetben a mézelvétel nem borítja fel a család hangulatát, hordási kedvét nem rontja. A fiókokat autóval beszállítjuk az üzemünkbe, ahol kiválogatjuk a szépen fedett szűz-lépesmézeket és a fiasítás helyére rakott lépesmézeket, majd üzleti szempontjaink szerint indul a feldolgozás.
Hogyan történik a méz kinyerése?
Mivel a lépek nincsenek drótozva a léptartó léchez, ezért egyszerű mozdulattal késsel levágható a léptartó lécről a lépeméz. A léptartó léc ez után kerül viaszolvasztásra és fertőtlenítésre. A fiók szintén.
A mézet a lépekből mángorlással nyerjük ki. tehát a lépeket két egymással szemben forgó henger közé eresztjük, ami kipasszírozza a lépből a mézet. A méz a mángorlóból 250-300 literes ülepítőkádba folyik. Az ülepítő kád alján levő csapon keresztül egy ritkább, majd egy sűrűbb szűrőn keresztül kerül pihentető tartályokba a méz. A pihentető tartályok alján levő csapon keresztül töltjük üvegekbe a mézet.
A mángorlóból a viasz egy másik kádba hullik, ahol előbb hagyjuk, hogy lecsorogjon róla a maradék méz, majd a viasz feldolgozásra kerül.
Hátrány-e az, hogy nincs keret a rakodókasban?
A fiókmagasságot úgy választottuk meg, hogy helyettesítse a keretet és könnyen kezelhető legyen. Becslésem szerint kb. 2 NB lépnek felel meg egy fiók, tehát a beavatkozási munkák tervezésénél így célszerű gondolkodni.
A keret hiánya miatt a lépeket a fészek közepén egy-egy hidacskával rögzítik a méhek az alsó fiók léceihez és a rakodókas oldalfalához. Tehát amikor olyan beavatkozás vagy épp családvizsgálat történik nyáron, akkor ezeket a hidakat kezelővassal célszerű elvágni és a 10 cm magas lép a léptartó lécnél fogva könnyen kiemelhető, vizsgálható.
A rakodókasos méhészkedés előnyei:
Készteti a méhészt arra, hogy a lépkészletet folyamatosan megújítsa és ezzel a méhcsalád építési kedvét fenntartsa, immunrendszerét serkentse. Ugyanakkor az öreg lépek hiánya folyamatosan távol tartja a betegségeknek egy elég széles körét.
Sok áru minőségű lépeméz termelhető vele. A termelt folyékony méz virágpor-tartalma a mángorlás miatt a megszokottnál jóval magasabb, ezért a termék biológiai értéke is magasabb, aromaanyagokban ízben gazdagabb.
A család kezelése egyszerűbb, mit a keretes kaptárban, hiszen fiókokban gondolkodunk keretek helyett.
Egyelőre úgy tűnik számunkra, hogy sokkal kisebb a költségigénye is a rakodókasos méhészkedésnek
|
|