Ősz a Kárpát medencei őshonos mézelő méheink családjainál
Dátum 2008.11.7. 12:22:14 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Csuja László
Biológus
Ősszel sok méhész megnézi a méhcsaládjait és több kevesebb rendszerességel meg is bontja őket amig le nem esik a hó.
Mi méhészek mit is értünk a méheink számára az őszön?
Egy olyan nyugalmi időszakot, amikor
1. intenzív termelést a méhész már nem végeztet a méhekkel,
2. amikor a legnagyobb megpróbáltatásra, a téli hidegre, és a méhlegelő nyílása előtti fiasítás nevelésre készíti fel a méhcsaládot.
De mindezek előtt van egy kérdés, ami viszont fel se vetődik bennünk, hogy a méhek számára mikor kezdődik az ősz? Egyáltalán külön évszakként élik meg az őszt a méhek?
A méhek nagyon pontosan követik a Nap évszakos járását. A téli napfordulótól a nyári napfordulóig tartó időszakban a méhek a fajfenntartásra, népesség szaporodására törekszenek. A nyári napfordulótól a téli napfordulóig tartó időszakban a méhcsalád az életben maradásra, raktározásra, túlélésre, létfenntartásra törekszik. Mindennapi nyelven szólva az évkörben Szt. Iván éj előtt a méhek szívesebben termelnek "húst", azaz, egységnyi élelemből több méhecskét nevelnek, míg Szt. Iván éj után pedig szívesebben raktároznak, tehát egységnyi élelemből többet raktároznak és kevesebb utódot nevelnek. Ez a törvényszerűség mutatja, hogy a mézelő méhek olyan természeti környezetben alakultak ki 40 millió évvel ezelőtt, amikor csak két évszak volt, egyikben bőséges táplálkozási lehetőség volt, a másikban pedig tartalékolni kellett a túléléshez.
De erre a 40 millió éves évkörös bioritmusra ráépült következő rétegként a jégkorszakok hatása, amikor a Földközi és Fekete tengertől, Kaukázustól északra elterülő részeken élő méheknek nemcsak a méhlegelő gazdagságához és szűkösségéhez, hanem a négy évszakhoz, hosszan tartó hideghez is alkalmazkodniuk kellett. A trópusi-szubtrópusi-mediterrán területeken élő méheket és a négy évszakos mérsékelt éghajlati övben élő méheket a természettudományos kutatók összehasonlították és megállapították, hogy hogyan alkalmazkodott a mézelő méh a változó körülményekhez.
A trópusi-szubtrópusi-mediterrán tájon őshonos méhek a Kárpát medencében nem sok telet tudnak túlélni mert
1. testükben nem tárolnak elég fehérjét és zsírt nyár végén-ősszel,
2. laza fűrtöt képeznek,
3. lépekben nem tárolnak elég virágport és mézet,
4. későn hagyják abba a fiasítást.
Tehát azt mondhatjuk, hogy a trópusi-szubtrópusi-mediterrán méhek számára ma se létezik igazán ősz.
Létezik-e a Kárpát medencei méh számára ősz? Igen. Mikor kezdődik és mik a jelei?
A nyári napforduló után fokozatosan csökken az anya petézési intenzitása. Nyár végén már csak ha folyamatos hordás van, akkor petézik folyamatosan az anya, de már egyre kisebb felületen. A méhlegelő egyre kevesebb nektárt ad, azt is szakaszosan. A legutolsó jelentősebb nektárhordás manapság a solidágóról lehetséges, de erre csak a magyar méhállomány néhány százalékának van esélye. A virágporhordás lehetősége fennmarad egészen késő őszig.
A régiek úgy mondták, hogy Szt. István nap után még nyár van, de megtörik a nap ereje és kezdődik az ősz. Kárpát medence nagy részén, az ártéri legelők kivételével a méhlegelő zárul. Az igazi ősz a fecskék elvonulásakor szeptember elején kezdődik.
Júliustól kezdve a kikelő méhek másként táplálkoznak. Egyre több a családban az úgynevezett „kövér” vagy „téli” méh, tehát olyanok, akik bár elmúltak 20 naposak, de duzzadtak maradnak a mirigyeik és testükben napról-napra egyre több fehérje (max 67 %) és zsír halmozódik fel. Ezek lesznek a leghosszabb élettartamú méhek. Ők nyár végén, ősszel már nem nevelnek fiasítást, de képességüket nem veszítik el. Az Ő feladatuk nemcsak kibírni a hideg telet és bezártságot, hanem néhány új tavaszi nemzedék felnevelése is.
Júliusban és augusztusban a méhcsalád egyre kisebb felületen fűti fel a lépeket 35 C fokra, tehát egyre kisebb terület alkalmas fiasítás nevelésére. Egyre kevesebb dolgozó méh foglalkozik fiasítás nevelésével és egyre több a raktározással. Szt. István nap után, ha a méhlegelő már nem ad folyamatosan nektárt, akkor végleg leáll a fiasítás a fészek belseje lehűl 29 C fokra. És ez itt a Kárpát medencében így van jól. A fiasítás nevelése csökkenti a kövér méhek számát a télre készülő méhcsaládban, de ha augusztus végéig egyenletesen csökken a naponkénti peteszám és a kikelő méhek egyre kevesebb időt töltenek a fiasítás nevelésével és egyre többet saját testük feltáplálásával és a téli-koratavaszi élelem elraktározásával, így elérhető, hogy a ősszel a méhcsalád 80 %-a kövér téli méhekből álljon.
Természetes módon felvetődik két kérdés minden méhészben:
1. Mit tekintsünk fiasításnak?
2. Mit tekintsünk rendellenességnek?
A méhészek sokszor túlértékelik az anya szerepét a méhcsalád életének irányításában. Ha jobban odafigyelünk az anya munkájára, akkor láthatjuk, hogy sok esetben az anya döntéseit a méhcsalád felülbírálja. Erre szép példát lehet látni ősszel. A fiatal anyák többször hajlamosak újra és újra bepetézni tenyérnyi felületeket, de a méhcsalád nem veszi gondozásba, nem fűti fel a fészek belsejét 35 C fokra, így nem tud a pete kikelni és néhány nap után kidobálják. De az anyát ez nem kedvetleníti el és többször megpróbálkozik. Így aztán a méhész belekukkantva a fészekbe mindig felkiált, hogy „jaj, újraindult a fiasítás”, pedig ez még nem tekinthető fiasításnak.
Akkor kezdjünk el aggódni, ha ősszel savós fiasítást is látunk a fészekben, mert ez már kettős kárt okoz a méhcsaládnak. Egyrészt a kikelő méheknek kicsi az esélyük téli táplálékot testükben elhalmozni. Másrészt azoknak a méheknek a téli tartaléka is csökken, akik etetik a fiasítást, tehát azoknak az élettartama is csökken.
Milyen esetekben indul újra a fiasítás?
Ez már legyen a további beszélgetés tárgya.
|
|