Uniós élvonalban a magyar méhészet ?
Dátum 2009.03.9. 20:02:16 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Bencsik József
(A francia AFSSA intézet 2008/11, megjelent 150 oldalas helyzetbeszámoló táblázatai alapján is?)
Valójában élvonalbeli méhészetről csak akkor beszélhetünk ha megfigyeltük, hogy ugyan azon az úton valaki hátrább van. El kell azonban ismerni, hogy a lemaradást csak az egymáshoz való viszonylagos térbeli távolságok és szempontok jelzik.
Szemléltetésnek vegyünk egy példát :A magyar és a francia kaptárok számának egyenlőségét. (közel egy millió mindkét országban.) E szemszögből nézve nincs tehát elmaradottság ellenkezőleg az egy főre eső kaptárok számát figyelembe véve, a magyarok vannak közel 6 szorosan élvonalban. Ugyanakkor van az országban kiemelkedően működő egységes méhésszövetség amely egyesek szerint hatalmas előrehaladottság bizonyítéka a szétzüllött francia szervezetekhez képest.
A Méhészet 2009/2/12 o olvashatunk a magyar méhészet élenjáróságának újabb bizonyítékairól is: Hála az egységes szervezet hatásos állandó ténykedésének, máris tökéletes kaptárazonosítási rendszer áll az élenjáró Magyar méhészek rendelkezésére. «a chipek használata mindannyiunk érdeke, hogy a méhlopások ellen védekezzünk. Ez a rendszer alkalmas erre.. » olvasható vastagbetűsen kiemelve. Egyben olvasható az is, ahová a chipeket ajánlatos helyezni, előre kivésett mélyedésbe, és álcázva. Ezen értesülés igen hasznos a tolvajoknak is, ráadásul most már azt is tudják, elég a forrasztó lámpával “fertőtleníteni” kívül belül a lopott kaptárt és ha netán valamikor a lopás gyanúja mégis eljutna a tolvajig is, akkor már régen hiábavaló a leolvasó « pisztoly ». Nos lám az « élenjáró » ámításnak bedőlt magyar méhész, dolgozhat a vájatok előkészítésén a chipek berögzítésén, azok álcázásán, átfestheti az egész állományát, avagy előbb ki, majd visszalakoltatja a kaptár lakóit ha a kaptár belső falába süllyesztené a chipet. Idő és munkaveszteség semmiért, a tolvaj ezalatt nevet a markába. Még jó hogy a chipekért nem kell fizetni a méhésznek
No történik ez, azért még sem semmiért, hiszen ezen rendszer kitalálója, gyártója, nem szolgáltat ingyen. A miniszteri főtisztviselő úr aki elrendelte e szolgáltatás kifizetését nyilván tudta mit tesz és miért, szakma szervezetével szoros összhangban. Miközben ezért a rangjához illő fizetés is jár! Miután ingyenességgel dicsekedhet a szervezet “ügyvezetése” úgy a kongresszuson, mint méhészek gyűlésein, a tagság meg tapsolhat.
Ilyen és hasonló ámításokat csakis egy előrehaladott élenjáró egységes rendszerben lehet megtenni. Ja kérem a hátul kullogó szétzüllött francia méhészetben így nem lehet eljárni. A különböző szervezetek figyelik egymás cselekedeteit, eljárásait. Az ilyen turpisság föl se merülhet. Nem hiába kívánatos az élenjáró Magyar méhészeknél az ilyen “széthúzás” elkerülése. Nem hiába kívánatos visszautasítani az elmaradott nyugati országok méhészeinek helyzetéről érkező hírek beáramlását.
Következés képen mindazon hírek, szaklapszemlék, beszámolok, amelyek Francia földről valamilyen « ferde » úton, pl. a www.europaimehesz.atw.hu honlapon bejut az országba az csak kártevő hazugság, amelyre semmi szükség az élvonalban feszítő magyar méhészeknek.
A Nyugaton elfogadott vélemény szerint egy szervezet, egy élő rendszer fejlettségének jellemzője nem az « egységével » hanem az értesülések áramlásával arányos. « A néma gyereknek az anyja se érti a szavát ! » állítja a közmondás. Márpedig aki nem rendelkezik értesülések kicserélésének eszközével, értesítővel, az olyan mint a néma gyerek ; nem tud beszélni. A magyar méhészek évek óta ilyen helyzetbe vannak. A Méhészet mint szaklap nem az övék, mint ahogy nem az ö ahol az értesülések áramlása korlátolt és ráadásul ami van is elferdített, ott az igazság is korlátolt, az igazság is elferdített. Ami kevés kis szaklap volt is valaha, azok beszüntetéséről azok gondoskodtak, akiknek érdeke volt így eljárni, vagyis akik e helyzetből előnyökhöz jutottak, miközben hangoztatják : a tagság érdekében önfeláldozóan dolgoznak.
Na igen, az ilyen kegyetlen igazságok, bírálatok miatt ellenségnek számítok ; az természetes dolog. Senki se mond le szíves örömest és önszántából az előnyeiről anyagi forrásiról sok esetben még akkor sem ha abból másoknak hátránya van. Az « egységesen » ámított magyar méhészek ez úttal is dolgozhatnak hiába, 200 ezer chip máris a rendelkezésükre áll a megyei szaktanácsadóknál, miközben leolvasó « pisztoly » hijján a saját azonosságukat se ismerik, fontos, hogy ismeri a szervezet.
Érdekes módon a magyar méhészlevelezőim többségének véleménye szerint, ők szívesebben élnének franciaországi sokrétegűségben ! De ok nyilván megbolondultak ! Elcserélnék a biztos jelent, vagyis az « egységet » a bizonytalan « kétségre », míg mások megelégednek « struccpolitikával ».
2009 március joseph.bencsik@free.fr
|
|