Mesék az EU-s szabványkaptárról meg a rajszállítási bombaüzletről.
Dátum 2009.04.13. 5:58:39 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Dr.Tóth György
Az internetes hír- és szakmai portálok színvonala általában egyenetlen, olykor kifejezetten gyenge – vagyis sokszor csak az időnket töltjük olvasásukkal, hasznuk semmi. Nem ritka, amikor az Internet nyitottságát és a vélemények demokratikus kinyilváníthatóságát egyesek tendenciózusan, amúgy tételesen cáfolható valótlanságok közlésére, valamint egymás pocskondiázására használják- utóbbi ok miatt szűnt meg az OMME honlapjának fóruma (részletesebben: Méhészet, 2008.december.)
Magam sem gondoltam, az europaimehesz., sőt , talán Európa legtermékenyebb szakmai irogatójának érzékenységét pontos korrekcióim, mi több, cáfolataim annyira sértették, hogy azóta is folyton emleget. Ha ez elismerés, köszönöm, de ne tegyünk már úgy, mint politikusaink, akik baklövéseiket nem csupán, hogy nem ismerik be, hanem azokat tovább szajkózzák.
Az Internetet jellemzően az ifjabb, tehát szakmailag még nem kellően képzett generáció használja. Számukra álljon itt néhány tény, merthogy a lyoni Pásztor utcából érkező a magyar méhészeknek fontos érdekvédő információkat a szakmai vezetők, köztük személy szerint én állítólag bojkottálni, eltitkolni igyekeznek. Még ha így is lenne, csoda lenne ez „észosztónk” nem túl áldásos ténykedése okán?
Szóval, a magyarországi méhészek képviselete szégyellje magát, mert nem akarja előmozdítani az EU-s szabványkaptár terjesztését. Erről három dolgot megemlítek: 1./ egy kínai mondás szerint mindegy, milyen színű a macska, csak fogja meg az egeret; 2./ az EU-s adminisztráció egyszer – mit egyszer, sokadszor- felsült, amikor az olaszoknak elő kívánta írni a pizza jellemzőit;. amúgy meg 3./ olyan hogy EU-szabványkaptár, hivatalosan nincs, bár kétségkívül jó lenne. A Dadant-Blatt- típus – mert ezt nevezik ilyennek (10 és nagyon kisrészt 12 keretes változatában) csak Olaszországban használatos kizárólagosan, Franciaországban, ha jól tudom, a használt kaptárak mintegy 80%-a ilyen. Olaszország helyzete azért alakult ilyen kedvezően, mert – ezt G. Legától tudom- az ottani eszközgyártók, miután döntésre vitték a dolgot az akkori méhészeti prominensekkel, a múlt század ötvenes évei közepén megegyeztek, ezután csak DB-kaptárt gyártanak. (Sőt, ezen ígéretüket be is tartották). Szabványosításra a DB-kaptárak tekintetében is szükség lenne, mert pl. a francia Dadant-fiók 5 mm-rel keskenyebb az olasznál, hogy a román, bulgár, stb. változatokról ne is beszéljünk. Olaszföld kivételével nincs nemzeti szabványkaptár egyetlen európai országban sem, bár pl. a DB Romániában, Bulgáriában, a FÁK országaiban (volt Szu.) uralkodó. Szakmatörténeti- történelmi okai vannak annak, hogy egy-egy országon belül miért alakult ki, minden racionális megfontolás ellenére akár több tucat típus. Nézzünk meg egy mai német eszközkatalógust: legalább 4-5 alaptípust ajánlanak. Trianon, de főleg 1945 után 1990-ig a magyar méhészek az európai szakmai találkozók lehetőségétől elvágva, megfelelő, hozzáférhető ipari háttér nélkül barkácsolásra kényszerültek. Az idősebbek emlékezhetnek rá,.Kocsis et. büszkén hangoztatta: a méhészet nem szorul importra! Ennek eredménye az, hogy legfeljebb a 3 elterjedtebb kerettípus csereszabatos úgy-ahogy. No, már most ha az EU hivatalosan nem ismer (még?) semmilyen uniós szabványkaptárt, akkor annak hazai terjesztését az OMME mindenkori vezetőinek kellene követelni, a méhészek akaratával szemben? (Ha így tennének, BJ-nek persze az lenne a baj!) Mondom ezt én, aki jó 12 éve importált először DB-típust, ill. adott át kipróbálásra 3, ma már nagyüzemi méhésznek (részletesebben: dr.Tóth és munkatársai: Tapasztalatok korszerű méhészeti eszközökkel és a Dadant-Blatt kaptárral ). Előnyei okán legfeljebb ajánlani lehet, pl egy fiatal szakembernek, de azt kívánni nem, hogy most aztán mindenki vágjon bele egy típusváltásba, ami pénzt bizonyosan visz, de hogy az így elért előnyök megtérülnek-e, az kérdéses. Az idő úgyis megmutatja egy alapfelszerelés-típus létjogosultságát. Mintegy 1000-2000 db-ra teszem az ilyen kaptárak számát, ami a közel 900 ezer méhcsaládhoz képest valóban nagyon kevés.
Ennek ismeretében nem kell csodálkozni, miért nem ugranak méhészeink a javasolt rajszállítási bombaüzletre. Amihez tudni kell, Nyugat-Európában 2007-2008 telén nagyarányú méhpusztulás, ezt követően, más okokból is jelentős mézár-emelkedés következett be. Az tény, hogy csábító az 5 DB-lépen ülő rajokért az április végi 105, sőt a május végi 82 Eurós ár – csakhogy ez fogyasztói ár. Kockázatai miatt és mert őt sem az önzetlenség vezeti, Ickowicz Úr bizonyosan nem ennyit, hanem minimálisan 20 €-val kevesebbet ajánl, persze, feltehetően a dél-franciaországo Bollene-be, vagy más ottani átadóhelyre szállítva. Mivel a méh kényes áru, akármilyen kamionban nem, csak szellőztetettben- klimatizáltban szállítható, aminek költsége mondjuk Nyíregyházától Provence-ig több ezer € lesz hazai szállítóval ( de a megrendelő megteheti, hogy ottani szállítóhoz ragaszkodjon). Azt felejtsük el, hogy 500 rajnál kevesebbet érdemes szállítani, vagy hogy ennyit, az adott keretméreten, majd a kollégáktól összeszedünk. A rajszálító Beenuk – mivel ilyenben kell a vevőknek átadni a rajt-katalógusára 5, 85 € , ám azt előtte nagy valószínűséggel el kell hozatni az Ickowicz-cégtől, és akkor még nem beszéltünk az elkerülhetetlen méhegészségügyi igazolásokkal kapcsolatos teendőkről és költségekről. Azt ui. ne képzeljük, az egész annyira egyszerű, mint egy vándorlás! Azt se, hogy a legprecízebb előkészítés és lebonyolítás mellett nem lesz szállítási veszteség. Kalkuláljuk a költségekbe, hogy anyával várják méheinket, lehetőleg nem 3 évessel, tehát ha fenn akarjuk tartani állományunkat, vagy nevelünk, vagy rendelünk (itt úgy 9 €)! Tud képzeletbeli szállítónk szállítani április végére? Ha racionálisan dönt, nem, de nem is akar: most, április első dekádjában Dél-Magyarországon még csak néhány (3+) DB-lépen van fiasítás. Sőt, a korai nyárias tavasz miatt kérdéses, akácvirágzás kezdetére meglesz-e a kívánatos, megfelelő korösszetételű gyűjtő népesség. Ha meglesz, akár 10 kg-os akác, annak hiányában vagy amellett 20 kg vegyesméz-pörgetési átlag többet hozhat, mint a bizonytalan kimenetelű rajexport. Európai átlagban kimagasló adózási kötelezettségeinkről ilyen exportügylet kapcsán nem feledkezhetünk meg; ha igen, majd az APEH emlékeztet bennünket! Persze ha figyelmen kívül hagyjuk az esetleg várható, de kimaradó hordási eredményeket, ehelyett május elején itthon adunk el 5 Hunor lépen méheket (tessék megnézni az apróhirdetéseket), anya nélkül, fizetés zsebből zsebbe, ÁFA-mentesen- az tisztán 15 ezer, mai árfolyamon úgy 50 €. ( és még megfejt maradék méhcsaládjaink is őszig teljes értékűre fejleszthetők). Akkor hol van, kinek van itt a bombaüzlet? (Ui.: megmondom: talán Szicíliában! Mert ott nincs tél!)
Dr.Tóth György
|
|