Aki nem kér, az nem kap !
Dátum 2009.07.27. 17:04:23 | Téma: Európai Méhész hírei
|
Bencsik József
A méhészet fölzárkóztatása a fejlett EU -os országok szintjére.
Az FVM –UMVP 67/2007/VII/26 rendelkezések célja : “A Magyar mezőgazdaság fölzárkóztatása a EU fejlett agrárgazdaságához”… « Hazánk megtalálta a helyét az Európai Unióban” jelentette ki Gráf József, FVM miniszter (Méhészet 2009/06) Kétség kívül a méhészeti ágazat is része ezen illetékes politikának. Sajnos nem így mutatkozik a valóság. Nem csak az én “torz” véleményem szerint ! Már a Biokultura, egyesületi szaklap XX. évfolyam 2009/02 számának vezércikkét olvasva kiderült, hogy a méhészet, valós mezőgazdasági foglalkozási ágazat, mint olyan, teljesen kimaradt az UMVP stratégiatervéből. Úgy látszik mások is vannak “torz” véleményen. Holott maga az OMME ügyvezetésének megnyilatkozásai is e kimaradásról tanúskodnak.
Márpedig a méhészet mint olyan nem csak mezőgazdasági ágazat, hanem egyben maga a mezőgazdasági növények, gyümölcsösök megtermékenyítő tevői, a környezet egyensúlyának fönntartásához szükséges és nélkülözhetetlen eleme. A méhészet tehát valójában egy valóságos közérdek. Hogyan lehet ilyen alapvetően lényeges dologról nem tudni? Lásd “ A környezet őrszemén”… című írásom (ékezetekkel ellátott!) a www.europaimehesz.atw.hu honlapon.
Hogyan volt lehetséges az ügyvezetés és a FVM közötti kölcsönös és bensőséges bizalom szakadáshoz eljutni, akkor amikor az magyar méhészek “ügyvezetése” gyakran és előszeretettel emlegeti ezen nagy értékű bizalmat? Minden bizonnyal és többek között úgy is, hogy e szervezetnek valójában nincsenek, nem is voltak stratégiai, kibontakozási tervei. Legalábbis ilyen tervektől közlemények, értesülések sehol sem olvashatók. Mindezek, és a kialakult helyzet következtében senki sem követelhetett, nem is kért támogatást ezen a címen.
Párhuzamosan érdemes megjegyezni; az egyetlen, de a magyar méhészektől független magánkézben lévő monopol szaklapban a Méhészetben valóban nem lehet olvasni a méhészeti távlati stratégiatervekről. De ez nem véletlen és nem is a szerkesztőség hibája. Ez utóbbi kötelező feladata, ugyanis nem a méhészérdekek védelme, hanem és természetesen a jövedelemforrás biztosítása a tulajdonosok részére. A többi nyilván nem tartozik a szaklap érdekei közé.
Sajnos az FVM illetékes stratégiai főosztályvezető uraknak se jutott eszébe, se felelősségérzet, se gond a méhészeti ágazattal foglalkozni, még akkor sem ha a célprogramban pontosan a környezetgazdálkodásnak adták a főszerepet. Többek között és például természetvédelmi célok, mint támogatni azon mezőgazdákat akik tartanak “legeltethető állatállományt a célterületen”! De a méhek akik gyümölcsösökön , a repce, a napraforgó táblákon “legelnek” azok gazdái semmi támogatást nem érdemelnek, holott pontosan a mezőgazdasági növények a környezet egyensúlyának fenntartásának érdekében tevékenykednek, megtermékenyítenek ?
« Hazánk megtalálta a helyét az Európai Unióban” jelentette ki büszkén a miniszter úr ! Szokásos üres beszéd! Csak úgy kapásból említsünk meg egy kiemelkedő példát méhészeti téren.
Évek óta egyre gyakrabban egyre szélesebben tömeges méhpusztulások történtek Európa szerte. 2007-8 telén pl. 50 % pusztulást mértek föl Franciaországban de máshol is mint Pl. Olasz, Spanyol Német földön is. Több mint jelentős kereslet keletkezett a méhtenyésztési oldalon. Köztudott hogy ezekben az országokban az EU szabványkaptárok (Dadant és Langstroth típus) több mint 80 % -ban használatosak. E tények folytán az uniós országok között a szabványkereteken ülő méhcsaládok és méhészeti kellékek forgalmának 80 % -nak nincsenek akadályai. Ugyanakkor az is tény, hogy szabványkaptárok elterjedésének eredeti okai valójában és elsősorban nem azok kereskedelmében, hanem azok méhészgyakorlati előnyeiben rejlik.
Nem így Magyarországon. Örösi P Professzor szerint 75 különböző kaptártípus létezik az országban, közöttük elenyésző számban, talán 1 %- ban az EU -os szabványtípusok is. Mindezek következtében, és szemben a kialakult EU -os helyzettel, a magyar méhészet közel sem találta meg a helyét az EU ban, hanem egyenesen és szinte teljesen kizárt abból. Nem csak kizárt ezen kaptártípusok alkalmazásának gyakorlati előnyeiből, hanem egyben kizárt úgy a belső de főleg a nemzetközi EU- os kereskedelmi forgalmából is. Kizártak, a magyar méhészek de nem csak ők, hanem kaptárok és kaptárkellékek és egyéb méhészeti kellékek gyártói is. E valós helyzet a méhészet oldalán tetemes elmaradottság jellemzője legalábbis az EU- os viszonyokhoz képest.
Ilyen gondok sem a magyar méhészek « ügyvezetésében » se az FVM stratégiai osztályán nem kerültek számításba. A miniszteri főtisztviselők eljárása még csak megérthető, hiszen nekik nem számít az ésszerűség, se a hatásosság. Nekik teljesen mindegy hogyan folynak a dolgok, lényege hogy folyjanak. Őket azért fizetik, többek között a méhészeken is behajtott fizetési kötelezettségekből is. Sokkal meglepőbb az a tény amely szerint az “ügyvezetés” elmulasztott egy alkalmat, vagyis a magyar méhészek részére várható jelentős jövedelemforrás lehetőségét az UMVP ből való kimaradás folytán. Újdonság, tudtommal nem szükséges az egyébként kötelező OMME tagság az UMVP pályázatok benyújtásához. Nem véletlen hiszen nem méhészeti támogatásról van szó.
Történik mindez így akkor amikor 250 Ft milliárdos összeg áll az UMVP rendelkezésére.
De most ne csak siránkozzunk, de tegyünk is valamit.
Éppen itt, és most lenne egy ritka és nagyszerű alkalom pl. egy szomorú méhészeti elmaradottság fokozatos enyhítésére ha nem is teljes és azonnali fölszámolására. Miután az OMME választmányi ügyvezetése szemlátomást nem törődik ilyen gondokkal, lenne egy ajánlatom amelynek szívesen cselekvő résztvevője is lennék, amennyiben az érdemleges visszhangra találna.
A Méhészet 2008/12 számának apróhirdetései között például, található 10 kaptárgyártó kézműves ajánlata, mindenféle kaptár típus gyártására. Képzeljük el ha számos kaptárgyártó legyen az kisiparos, de sokan közülük elsősorban EU -os szabványkaptárok szolgáltatását ajánlanák? Kapnának is megannyi megrendelést amennyiben az ilyen kellékek megvásárlásához pl. 50% -os, a méhészetet korszerűsítésére fordítható visszatérítés járna. Ezen eljárás folytán, a gyártmányaikat külföldre is ajánlhatnák. Ezzel az eljárással rövid időn belül felújulna, egységessé, EU szabványossá EU szintre emelkedne az ágazati elfoglaltság, a méhészet gyakorlati technológiája, megkönnyebbülne a kereskedelmi forgalom úgy a bel mint az EU -os piacon. Pl. a Magyar méhnevelő, kereteken ülő méhrajokat könnyebben értékesíthetne, úgy bel mint az EU- os piacon. Nem de többek között egy és ilyen és hasonló eljárással lehetne igazából fölzárkózni az EU -os méhészethez?
Melegen ajánlom a méhészeti kellékeket, kaptárokat, gyártóknak, méhészeknek, méhtenyésztőknek, a mesterséges méhrajok tenyésztőinek, az önálló méhésszervezeteknek, szövetkezeteknek, a méz és kaptártermékek forgalmazóinak akik ágazati termékek kellékek, EU -os szabványkellékek, kül és belföldi forgalmazásában érdekeltek és egyben mindazoknak akik a Magyar méhészet EU- os szintre való fölzárkóztatásával egyet értenek, alapítsanak erre a célra egy Méhészágazati Alapítvány-t, legyenek annak alapító tagjai de, legalábbis támogassák annak célkitűzéseit.
Tessék ezen alapítvány jogán kibontakozási terveket készíteni, azokat ismertetni , majd azokat benyújtani illetékes helyen, és nem utolsó sorban annak alapján pénzbeli támogatást követelni. Aki nem kér az nem kap. Lám az “ügyvezetés” ilyet nem kért, azért a magyar méhészeti ágazat rajtuk keresztül ilyet nem is fog kapni. Avagy így jó a magyar méhészeknek? Megtalálták helyüket az EU-ban, nem csak a miniszter úr szerint, de a saját szervezetük véleménye szerint is?
Lyon, Július 2009 joseph.bencsik@free.fr
|
|