PARLAMENTI BIZOTTSÁG, avagy visszahatás a Biokultúra 2010/01. vezércikkére
Dátum 2010.03.16. 23:20:55 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Bencsik József
PARLAMENTI BIZOTTSÁG, avagy visszahatás a Biokultúra 2010/01. vezércikkére
Legyen szabad megjegyeznem, hogy a cikkben olvasott nehézségek francia földről nézve is igaznak mutatkoznak. Ezért vettem a bátorságot, kockázatot, és tollat ragadtam.
Talán tudni érdemes, hogy az utóbbi időkben francia földön is komoly problémák merültek föl a mezőgazdaságban. Lásd például a tejtermelők legutóbbi látványos tüntetéseit. De vannak komoly gondok más téren is.
Jarnioux (F–69 160) faluban pl. egy évezredek óta híres „Beaujolais” bortermelésből élt a nép. 1969-ben ott megvásároltam egy elhunyt bortermelő leszármazottaitól egy kis kertes borgazdász házat. Abban az időben a falu 90%-a még bortermelésből élt. De már akkor abbahagyták az erősen lejtős területek megművelését, a traktorok alkalmatlansága miatt. Ma, viszont kiszaggatták a megmaradt szőlőterületek több mint 40% -t. A bor, mint a tej termelése nem éri meg a fáradságot.
Időközben ugyanis korszerű termelési módszerek jöttek divatba. Gaztalanítottak, műtrágyáztak, permeteztek szerekkel, gépesítették már a szüretet is. Ma, a falu lakosságának mindössze talán 5%-a foglalkozik bortermeléssel. Azt sem lehet tudni meddig fog ez így menni. Egyesek ugyan áttértek biobor termelésre, de a szigorú művelési, kezelési szabályok, kontroll miatt a termés értékesítése még nehezebb lett. Ugyanakkor a biobor minősége is kifogásolhatóan alacsonyabb lett a közönséges borénál. Nem hiába hiányoznak a biofogyasztó keresletek a globalizált borpiacon.
Az utóbbi időkben azonban ádáz küzdelem alakult ki a modern szeres termelők és a méhészek között. Ez utóbbiak sok esetben beperelték a szerek gyártóit és alkalmazóit méhmérgezés miatt és számos esetben pernyertesek is lettek. Sajnos az ipari „szeres” mezőgazdálkodás tömege, a szergyártók hatalma olyan óriási, hogy ezen „elefánt” és a méhecske nagyságú méhészet közötti harc kimenetele kétségtelen. Szerencsére a méhecske szúrásai fájdalmasak és képesek megfuttatni egy elefántot is, tarja így a szólásmondás.
A francia méhészeknek sikerült kiharcolni egy parlamenti bizottság kinevezését a méhészet körül kialakult kedvezőtlen körülmények kivizsgálására (Commission Saddier). A beszámoló folytán kedvező politikai nyomás keletkezett, egyben a biotermelők részére is. A közeljövőben fognak kiderülni a következmények.
A Biokultúra, valamint a Méhészet szaklap olvasásából nem derül ki ilyen eljárás szükségessége. Különben is a francia példa, parlamenti bizottság, a méhészet és nem utolsó sorban a biogazdálkodás körülményeinek kivizsgálása parlamenti szinten elképzelhetetlen.
A méhészek monopol egyesülete az OMME nem mer, de nem is szándékozik a méhmérgezők ellen pert indítani, de még csak tiltakozni sem. Még szomorúbb a helyzet, az egyetlen, ugyancsak monopol „Méhészet” szaklap tele oldalszámra a méreggyártók kecsegtető hirdetéseivel. Még jó hogy a Biokultúra szaklap nem támadható ilyen vádakkal. De vajon a Bioszövetség bátorkodik- e parlamenti kivizsgálásokat követelni a fölmerült nehézségek kivizsgálására, avagy ilyen eljárásra semmi szükség?
Annyi azonban bizonyos: nincs visszaút!!! De van lehetőség letérni a rossz útról csak akarni, csak cselekedni kell. Össze kell fogni mindazon mozgalmakkal, amelyek érdekei rokonok, avagy megegyeznek, beleértve a fogyasztó nagyközönséget is. A közös nyomással lehet valóban tartós változásokat elérni.
A francia UNAF méhészszervezet egy-egy alkalommal szövetkezett 12-15 különféle országos rokon érdekvédő szervezetekkel, közöttük pl. a „Paraszt szövetséggel”, de még a meg se született polgárokkal is, az úgynevezett „Az eljövendő nemzedék védelme” szövetségével.
A mai magyarországi körülmények között a közös érdekek a biotermelők és a méhészek között, csakis elméletben léteznek! Innen messziről úgy tűnik, mintha nem is mutatkoznék szükség egymás közötti közreműködésre, nincs szükség parlamenti bizottság felállítására a helyzet kivizsgálására sem a méhészet, sem a biotermelés-fogyasztás, sem más rokonérdekek szintjén. Senki nem mer tiltakozni pl. az FVM miniszteri rendeletek előírásai, a bonyolult támogatási rendszer, az elképesztő feltételek ellen. Legalábbis a szaklapokban nem olvashatók ennek jelei. A méhészek EU-s pénzelését például, évek óta (2004?) FVM rendeletek szabályozzák. Ezek szerint ilyen támogatást csak azok kaphatnak, akik előzőleg befizették tagdíjukat egy tehetetlen monopol „Párt”-ba, vagyis az OMME-be, akinek ugyanakkor nincsenek semmiféle stratégiai tervei a szakma jövőjét illetően.
„A vezércikk helyett” írás utolsó bekezdése is arra ösztökélt, hogy elfogadjam a felszólítást, tollat ragadjak egy elgondolás ismertetésére. Mert szerintem még bölcsebbek azok, akik másnak nem csak a kárából, de hasznából is tanulnak!
Bevezetésül: Tudjuk, hogy a hagyományos gazdálkodás (úgy a bio is) rendkívül munkaigényes. Ilyen okok miatt került sor például, a szeres gyomirtásra a kézi kapálás helyett. A gazdasági válság folytán azonban szinte elviselhetetlenül megnövekedett a munkanélküliek száma. Még jó, ha egy részük munkanélküli segély segítségével tengetheti semmirekellő életét. Ugyanakkor, a közösség nem hagyhatja éhen halni a nagyszámú munkanélkülieket, tehát fizet a semmittevésért. Legyen szabad megjegyezni, hogy azok, akik feltalálták és alkalmazzák a szeres gyomtalanítást, azok ma semmit nem fizetnek azoknak, akiknek a kezéből kivették a kapát. Ugyanakkor a hagyományos és biogazdaságok képtelenek a szükséges munkaerőt megfizetni, a termékeik versenyképtelensége folytán.
Francia földön néhány éve a munkanélküliek elvállalhatnak bizonyos részleges, avagy szezonmunkát, miközben kapják a munkanélküli segélyt is. Amennyiben a két jövedelem, vagyis a munkanélküli segély + a talált elfoglaltság fizetésösszege meghaladná egy bizonyos évi meghatározott maximum összeget, akkor ez a többlet összeg már meg lesz adóztatva.
Ugyanígy bárki, legyen az eleve és állandó munkabeosztásban dolgozó, elvállalhat a saját felelőssége alatt bármilyen munkát, mint önálló vállalkozó. Természetesen hiteles számlázás, könyvelés és a kötelező társadalmi biztosítási díjak arányos befizetése ellenében. Öt gyermekem közül hárman is, közéjük tartoznak, alkalmi honoráriumokat vesznek föl a szolgáltatásaikért. Részletekkel is szolgálhatok.
Bevallom, nem találkoztam ilyen eljárások jeleivel a szaklapokban. Szerintem, hasonló rendszer bevezetése Magyarországon is megkönnyítené, olcsóbbá tenné a biogazdálkodók által alkalmazható munkaerőt, egyben csökkentené a munkanélküliséget, életkedvet nyújtana számos dolgozni akaró munkanélkülinek. Kérdés tehát, léteznek-e ilyen eljárások, rendelkezések az országban?
Háromszoros magyarországi gyakorlati tapasztalataim szerint, ilyen és hasonló elképzelések megvalósítása eleve sikertelenségre van ítélve. A felelős miniszteri főtisztviselő urak, ugyanis irtóznak a többletgondoktól, a többletfelelősségtől. Ezért, ilyen esetben igyekeznek a velejáró gondokat, a fölmerülő nehézségeket, átpasszolni más és más osztályokhoz, avagy új főosztály alakítását követelik. Kap is az, új és gyakorlatlan hozzá nem értő tisztviselőt. Megy ez így, míg az elgondolás bele nem fullad a várakozásba.
Ezért azt ajánlanám a bátraknak, akik fölkarolnák ezen elgondolást, természetesen magyarosított formában, pl. a Biokultúra Szövetségnek, és vele rokon érdekvédő szervezeteknek, hogy szövetkezzenek minél többen és forduljanak, követeljenek megindokolt érvelésekkel nem csak a felelős miniszterekhez, azok felelős főtisztviselő uraihoz, hanem egyenesen és ugyanakkor, ugyanazon dátummal, ugyanazon levéllel, például és többek között minden egyes parlamenti képviselőhöz, a tömeghírközlő eszközökhöz, TV -hez …. Ma az e-mail üzenetek világában az ilyen eljárás gyerekjáték.
Természetesen szívből kívánom szűnjön meg a reménytelenség, kezdeményezzünk, cselekedjünk, vágjuk ki magunkat!
Minden építő terv, elgondolás megvalósulásához sok szerencsét kívánva
Tisztelettel: Bencsik József joseph.bencsik@free.fr Kelt Lyonban 2010. március
|
|