Rajzási titkokról.
Dátum 2010.05.7. 8:32:30 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Bencsik József
Rajzási titkokról
Az öntudatlan kétlábú emlősök természetellenes tevékenységei beavatkozásai folytán, egyre bizonytalanabbá vált a méhek élete. Gondoljuk csak az ipari mezőgazdálkodásban alkalmazott általános szeres rovarirtásra. Egy idő óta, tömeges méhpusztulásokat jeleznek Európa, Amerika szerte. Ma egyre nagyobb életveszéllyel kell megküzdeni ezen jelentős, hasznos rovarfajtának.
Márpedig az életet feltételek arányos és természetes egyensúlya minden bizonyára rendkívül fontos szerepet játszik a méhcsalád életében is. Minden élőlény ösztönösen igyekszik a létfeltételei tartós fenntartására, tartalékolásra, és nem utolsó sorban szaporodásra iparkodni. Mindezen feltételek beteljesülése érdekében törekszik az akadályok leküzdéséré, avagy elkerülésére.
A méhek életében is, a rajzási folyamat biztosítása az egyik legfontosabb létfeltétel, hiszen a fajta jövője forog kockán. A www.europaimehesz.anw.hu honlapon megjelent természet-hű szaporításra fordított ajánlatom alkalmával, kevés szó került előtérbe a természetes rajzás folytán fölmerülő kérdések körül. Ugyanígy a „Természetes avagy söprögetett rajok ” című írásomban. A jelenségek bonyolultsága folytán ebben a kétoldalas írásban ezúttal sem lehet kimerítően foglalkozni e tárgyban. Bizonyára folytatásra lesz szükség.
De az ésszerűségre törekvő gyakorló méhésznek ajánlatos igyekezni a rajzási folyamat feltételeit, körülményeit tanulmányozni, közelebbről megismerni, elősegíteni. E folyamat körül történő fejleményeknek tehát nagy jelentőséget érdemes tulajdonítani. E jelenség lefolyása alkalmával, rendkívül érdekfeszítő megfigyelésekre adódik alkalom. Az alábbi sorokban e téma körül forogni néhány vizsgálódás, közel sem kimerítő igényekkel.
Elsőként vizsgálódjunk a leggyakrabban előforduló általános rajzási eset lefolyása körül.
A kirepült raj, a kaptár előtt, közeli fák magassága közelében, a levegőben köröz, szinte játékosan röpköd. Kisebb fajta, tömör felhőt képeznek, míg a raj minden tagja ki nem szállt végül is. Néhány percen belül, a kaptár közelében, egy kiválasztott pontra összegyűl a népesség. Mindez igen fölemelő látvány, amely a legtöbb esetben következetesen bekövetkezik.
A gyakorlatban nem feltétlen szükséges azt tudni, milyen módon járnak el egy raj egyedei. Ki, vagy kik választják ki a leszállás pontját, kik kaptak arra hivatást, és miért kevesen, avagy, miért többen? De miért éppen azok és miért nem mások? Honnan származik a tudásuk, az irányító hatalmuk? Hogyan és milyen módon, milyen eszközökkel történik ilyenkor a levegőben keringő rajban az értesülések rögzítése, adás-vétele, törlése? Hogyan gyülekezik, 10-15 ezer egyed néhány perc leforgása alatt egy adott ponton? Ki, hogyan határozza meg, jelöli ki azt a különleges leszállási, gyülekezési pontot. Hogyan történik e ponttal kapcsolatos értesülések közvetítése perceken belül a hatalmas népesség között? Megannyi érdekfeszítő válasz nélküli kérdés a kíváncsi érdeklődő előtt.
Talán a ma alkalmazott gyakorlati méhészetben ilyesmiről nem is kell tudni. Ez az általában elfogadott meggyőződés azonban rögvest meginog, amennyiben a megfigyelésekből gyakorlati előnyökhöz lehet jutni. Többek között, ilyen érdekek fűződnek ezen írás céljai közé is.
40 év alatt, számos alkalommal sikerült ilyen eseménynek szemtanúja lenni. A tapasztalataim szerint általában, egy-egy kiszemelt hely körül, előbb kisebb, néhány tizedből álló, szorosabb röpcsoport jelenik meg a térségben. Az ilyen csoportosulás gyakran és gyorsan helyet is változtat, mintha kutatna, keresne egy leszállásra alkalmas pontot a környezetben. Egyszer csak e tömörülés tagjai, rendkívül aktív méhecskék, egyenként ugyan, egyszerre többen is leszállnak a kiválasztott helyre, majd onnan szinte azonnal fölrepülnek. Mintha csak arra helyre valami jelet, különleges illatot, feromont tettek volna le. E jelenség nem tart tovább mint egy percig, majd a fölrepült egyedek bele vetik magukat a magasban repülő tömegbe. Tesznek így, mintha csak értesítenék a raj tagjait arról, hogy a leszállási hely kijelölése megtörtént. Elkezdődhet a gyülekezés a kijelölt helyen.
Annyit máris előre bocsájthatok, hogy általában nem az anya száll le elsők között, de a jelenléte a rajban, döntő. A későbbi kísérleteimmel igazolni is tudom. Következésképpen, tehát a leszállás helyének jelzése nem anya-feromonnal történik. No, de akkor honnan ilyen különleges kémiai jelző, kik a gyártók és miért csakis éppen ők és miért csak kevesen?
Néhány vélekedés máshonnan. Köztudott, hogy a raj összetétele rendkívül változatos, ugyanakkor kiegyensúlyozott. Közöttük gyakorlott nektárgyűjtők, vízhordók, öregek, újszülöttek, akik még soha nem jártak kint, gyantagyűjtők, virágporgyűjtők. Ez utóbbiak egy része könnyen fölismerhető már a csüngő raj felületén is, miután egyeseknek még a lábán világit a virágpor. Vajon miért hagyta el az ilyen méhecske a kaptárt pontosan a virágporterhével? A gyűjteménye minden bizonnyal kint készült a virágokon és nem a kaptárban rakta azt a „kosarába”. Mintha, amikor hazatért, értesítést kapott volna arra, hogy a gyűjteményét ne rakja le, mert neki is ki kell szállni? A tömeggel kirepült újszülöttek pedig a csoportban nem a virágporral, hanem a fehérségükkel feltűnök, míg a néhány here pedig testalkatával dicsekszik. Ugyancsak titokzatos jelenség ez utóbbiak jelenléte. Mi szükség rájuk, miért kaptak felszólítást a kiszállásra, mi közük a rajhoz? Lehettek ők ugyanis akár idegen herék is, miután nekik szabad a ki-bejárat bármelyik kaptárba, és azzal élnek is.
A leszállás pontját jelző feromon illatot nem voltam képes észlelni. Ellenben gyakran előforduló esetet sikerült megfigyelnem. Több alkalommal, egy és ugyanazon helyet, egy később kiszállt raj ugyancsak szívesen elfoglalt. Feltehető tehát, hogy ezen jelző illat valóban tartósan megmaradt azon a helyen. Az újabb raj „megbízottainak” nem is kellet újabb leszállási pontot keresni.
Innen egy gyakorlati elgondolás. Nincs kizárva, nagyon is lehetséges, hogy az ilyen megfigyelések jelentős gyakorlati haszonnal járhatnak. A mai előrehaladott technikai és a kémiai ismeretek segítségével, egy közeli napon, sikerülni fog a szóban forgó különleges feromon illatot elemezni, majd mesterségesen előállítani. Nem kétséges; ebben az esetben a gyakorló méhész előre kijelölheti azt a helye, ahová szeretné látni a kiszállt raj letelepedését. Nem csalétek, hanem „csal-illat” áll majd a rendelkezésére, ha szabad ilyen kifejezést alkalmazni.
A magam részéről már alkalmazok is egy bizonyos, természetes „csal-illatot”. Forrasztó lámpával, öreg, méhgyantás kaptárokat fertőtlenítek. Majd fölszerelem azokat egy öreg-lépes, és 9 műlépes kerettel. Így persze, előre kikészített kaptár ál-illatokat küldök a kóbor rajok csalogatására. Azok pedig, rendszeresen minden évben, el is foglalnak ilyen csal-illatos szálláshelyet, úgy látszik szívesen.
Márpedig, amennyiben ilyen hely-jelző csal-illat ismeretes lenne, akkor annak elhelyezését az üres kaptár röpdeszkájára képzelném el szívesen. Tennék így abban a reményben, hogy a raj el is foglalja a fölkínált szálláshelyet. Nem de jelentős gyakorlati előny kerülhet így előtérbe ezen titokzatosnak tűnő folyamat megfigyeléséből? A gyakorló méhésznek nem kellene a továbbiakban a rajok után szaladgálni, azokat betelepíteni. Álmodni már csak szabad? Ma már az „acceélerometre”-rezgésmérő felmérések segítségével 14 napra bekövetkező rajzás előtt, előre is meg lehet állapítani annak bekövetkezését. Lásd a „Tömegrezgések”- ről szóló írásom. Van mit, lesz mit megfigyelni, tanulmányozni, kísérletezni az eljövendő méhész nemzedéknek is!
Ugyancsak említésre méltó eset az is, amikor egy év múlva, ugyan arra a helyre száll le egy újabb raj. Történik ez így, nyilván nem véletlenül. Eső, napsütés, hideg, meleg szél, fagyos tél ellenére. Talán valami megmaradt a rég lerakott jelekből?
Végül is a fürtben csüngő tömeg türelmesen mozdulatlanul várakozik. Egy kiadós záport, esőzést is könnyedén elvisel. De miért a várakozás? Sokszor órákig élhúzódig az, esetenként egészen másnapig is. Ez idő alatt rendkívül érdekfeszítő és hosszan tartó folyamatok játszódnak le más oldalról. Történnek akkor ugyanis, emberi demokráciánál is tökéletesebb választások. A rajon belül ugyanis, csak a „lakáspolitikával” megbízottak a választó polgárok. Vajon miért így? Mert egyedül ők a szakértők? Hogyan találni, és hogyan kiválasztani a számtalan lehetőségből egy ideális lakást? Lásd a „Székhelyválasztások a méheknél”, ugyancsak a www.europaimehesz.atw.hu honlapon. (2007/05/16).
Mihelyst a raj megtalálta a végleges berendezésre alkalmas helyet, azonnal működőképes, azonnal építkezik. Így már könnyebb megérteni azt is, miért volt szükség pl. a virágporra a rajon belül.
Amikor egy-egy, raj, nem az enyémek, (minden évben, esetenként több is) önszántából elfoglalja a számára előkészített, fölszerelt üres kaptárjaimat a Jarnioux-i méhészetemben, rögvest beindul az általános takarítás fertőtlenítés, majd a hordás is. A röpdeszkán virágporral megjelenő méhecskék bizonyítják. Beindult a petézés is, az egyetlen, a kaptárba helyezett, kiépített öreg keret sejtjeiben már, legalábbis az elsődleges rajok esetében, amikor is öreg anya szállt ki a rajjal. Ilyenkor nyílik alkalom egy általános és szinte teljes, és szermentes takarításra is.
Tessék kivárni míg az öreg keret sejtjeiben elsők között befedelezett fiasítás legalább egy tenyérnyi nagyságú mindkét oldalon, és mielőtt az első méhecske kibújna a bölcsőjéből, akkor kiemeljük ezt a fiasításos (öreg)keretet és rögvest kiolvasztjuk. Ezzel az eljárással szinte megsemmisítjük az egész atkanemzedéket a fiasításával együtt. Helyébe műlépes keretet teszünk. Igaz ugyan, hogy elveszítettünk, mondjuk egy-egy félkeretnyi fiasítást is, de megéri a fáradságot, a veszteséget, az eredmény atkamentesség. Ugyanakkor az öreg kereten nevelkedett, esetleg ragályos betegségeket hordozó fiasítással járó betegségveszélyt is eltávolítottuk. Az újonnan begyűjtött friss nektáron nevelkedett egyedek egészségesebbek. De megtoldhatjuk az atkairtást egy illóolajos (pl. kakukkfű) kezeléssel, az esetleges bennmaradt atkaegyedek eltávolítására.
joseph.bencsik@free.fr 2010. május[b]
|
|