Az öreganyám leváltása.

Dátum 2010.12.13. 20:18:04 | Téma: Európai Méhész hírei


Bencsik József

Az öreganyám leváltása.

Gyakorlott méhészek között nem vitás kérdés: az öreg anyák leváltása indokolt, bármennyire is legyen a tőle származó népesség elsőrendű. Nem azért, mert a szolgáltató anyanevelő jelzése szerint lejárt az áru szavatossági határideje, hanem azért mert az ilyen anya teljesítménye, petézése, feromon termelése, az öregedés előrehaladottságával arányosan jelentősen megcsappan. Márpedig az ilyen teljesítmény jelentős mértékben befolyásolja az egész család képességét. A mai viszonyoknak megfelelően, többféle helyzet állhat elő.
Előfordulhat például, hogy egy idő után, a kaptár népessége idejében észreveszi a petéző hiányosságait : teljesítménye nem arányos a család szükségleteivel, hormontermeléssel, petézéssel. Ilyen alkalommal fordulhat elő, szerencsés esetben, az úgynevezett csendes anyaváltás .
Ilyen esetben a család, egy középső fiasításos keret közepén, egy, esetleg kettő, hatalmas anyabölcsőt húz, új anyát nevel. Ilyenkor nincs gond az anyaváltásra. Megtörténik ugyanis az minden különösebb beavatkozás nélkül. Egyes megfigyelők szerint, a petézés sem szakad meg. Mi több, előfordulhat, amikor is megtalálható úgy az öreg, mint az új anya, a népesség között. Magam ilyen esettel még nem találkoztam. Jelen esetben foglalkozzunk olyan u. n. hagyományos helyzettel.
A szokványos gyakorlat szerint a méhész, válogatott anyákat vásárol, és azokkal igyekszik leváltani az öreg, a kiselejtezendőket. Ilyen eljárásokat ajánlanak a méhész tanfolyamok minden szinten, és természetesen, ilyen eljárások alapján nyerik megélhetőségüket az anyanevelők. Ez utóbbiak között már olyanok is vannak, legalábbis Nyugaton, akik mesterséges megtermékenyítéssel nevelt, hibrid mostoha anyákat, gyártanak . Ilyen eljárásokra még EU-s pénzelési segítséget is lehet igényelni, úgy tudott.
A szokványos anyaváltással azonban, elkerülhetetlenül, többszörösen kaptárt kell bontani. Először is, megkeresni a leváltandó anyát és eltávolítani a családtól. Rendkívül időigényes, és fáradságos, idegfeszítő művelet, miközben az időjárási viszonyok is kedvezőtlenek lehetnek. Különösen a rajzási időszakban, elővigyázatosságból, még arra is ügyelni kell, hogy az eltávolított anya fiasítása befedeleződjék, de arra is, hogy az időközben nevelt anyabölcsőket idejében eltávolítsuk. Újabb kaptárbontás. Amikor ez megtörtént, akkor anyaszoktatóval behelyezzük a drága pénzen vásárolt, esetenként mesterségesen megtermékenyített kékvérű anyát, amely csakis vérrokonságban szenvedő egészség ?????? leszármazottakat képes petézni. Majd megvárjuk ezen, maga is törékeny egészségű anya elfogadásának jeleit. Újabb kaptárbontás, amikor a petézést ellenőrizzük. Sok-sok vesződés, idő és energia veszteség, és a családra erőszakolt felforgató zaklatás.
Mindez azonban még közel sem jelenti az új anya végleges elfogadását, az anyaváltás teljes, és végleges sikerét. Gyakori esetben ugyanis a családra erőszakolt idegen kékvérű anya nem tetszik a családnak. Miután nincs választása, akkor annak petézéséből anyabölcsőt húz, és leváltja a drága pénzen vásárolt válogatott anyát. Gyakorta előfordulhat ilyen eset, különösen rajzási időszakban. A méhész csak akkor veszi észre a csalafintaságot, amikor a színjelzéssel vásárolt anyát nem találja, holott a fiasítás körül különleges rendellenesség nem mutatkozik.
A méhek ezen eljárása egyben azt is jelenti, hogy a ma divatos korszerű méhészet anyanevelési, anyaleváltási módszerei közel sem természetesek. Nem így az adott időben, a homloklukas kaptárok alkalmazott anyaváltás esetében Mi több, történik ez kaptárbontás, öreganya keresése, majd új anya betelepítési nehézségei, szinte minden fáradság nélkül, természetesen.
A homloklukas kaptár használata mentén ezidáig már számos előny leírására került sor. Ezúttal egy olyan egyszerű, természetes és lényeges anyaváltási eljárásra fordítsuk figyelmünket, amelyet ezzel a rakodó kaptártípussal könnyedén megvalósíthat bárki méhész, legyen az kezdő.
Induljunk ki abból a feltételből, hogy az öreg anya családja, népessége tulajdonságai érdemlegesek, hogy terméshozam az átlagosnál jobb volt. Az ilyen család ha nem is szaporításra, de legalább létfenntartásra érdemleges, vagyis kár lenne attól megválni. Tegyük fel, hogy a Demarré módszeres eljárással sikerült kölyök családot nevelni a törzscsalád fölötti méztérben. Természetesen nélkülözhetetlenen feltétel.
Emlékeztetőül, röviden: Egy jól kifejlett család esetében, tavaszi főmézelés beindulásával két mézteret is föl lehet tenni a (nagy-keretes) homloklukas kéménykaptár költő tetejére helyezett anyarácsra. Az első emeletre üres, mézelésre alkalmas keretek kerülnek. Míg a második emeleten, kettő-három, többségében fedelezett fiasításos keret felfüggesztése, a rajtaülő méhekkel együtt, de feltétlenül anya nélkül ajánlatos. A költőtérben ezek helyébe műlépes keretek kerülhetnek. E különleges keretrendezés eredeti célja a rajzási feltételek feszültségének föllazítása. Ezen eljárás, kiinduló pontja lehet számos, hasznos következménynek. Egyik ilyen eset, anyabölcsők építése a fölfüggesztetett keretek népességének igénye szerint.
E helyzet előállhat önműködően, a második emelet nélkül, vagyis az első emeleten, egy réteg újságpapír lezárásával az anyarácson. Mindkét eljárás egy időre elszigeteli a méztérbe fölfüggesztett keretek népességét, és azt anyabölcső építésére, anyanevelésre ösztökéli. Majd esetenként az újságpapírt rövidesen átrágják, majd kihordják. Az itt, avagy a 2. emeleten született érett anya pedig nászútra ki-, és visszarepül a homloklukon keresztül. A bepárzás ismeretlen herékkel (10-12) történik. Nem úgy mint a mesterséges megtermékenyítés esetén, amikor is egyfajta, válogatott herék egyfajta spermájával, egyvérűség, kékvérűség keletkezik.
Az előbbi esetben természetes körülmények között nevelkedett és bepárzott anyával tehát új kölyökcsalád rendezkedik be. Történik ez minden különleges beavatkozás nélkül. A méztérben természetesen nevelkedik egy kölyökcsalád, miközben oda, már a homloklukon is, tömegesen érkezik a nektár. Most már csak a fölgyülemlett hozam rendezése, elvétele a gond. Történjék ez úgy, hogy biztosítsa az új anya fiasításának kibontakozását.
Időközben közeledik az évad vége. Tegyük fel, hogy a törzscsalád fölött kialakult kölyökcsaládot nem akarjuk függetleníteni, se eladás, se állományszaporítás végett. Tudjuk, mert tapasztaltuk, hogy a két család, egy térfogatban nem fog nekimenni a tél viszontagságainak. Létbiztonsági okokból, összeköltöznek még a tél beállta előtt. Történik ilyen ésszerű eljárás a két család népességének közös, ösztönös akarata szerint. Az összeköltözködés, az esetek nagy többségében, feltűnés nélkül az alsó térben történik. Elvégre is, ezidáig is, egy kaptártérben, együtt éltek ki-ki a saját anyjával, az öreg anya a lányával, habár anyaráccsal elválasztva! Minden bizonnyal ezen eljárás felel meg a legjobban a család életfeltételeinek. Elvégre is, ők hatlábú rovarok, tudják mi jó nekik, és nem pedig mi, kétlábú emlősök, közöttük magam is.
A méhész közbelépése nélkül azonban, egy bökkenő mégis csak előtérbe kerül. A két család közötti térválasztó anyarácson keresztül a fiatal anya nem juthat el az alsó költőtérbe. Avagy az öreg anya nem juthat föl a fölső méztérbe. Ezért az évad végén, a méhész kiveszi az anyarácsot mielőtt az összeköltözködés megtörténne. Márpedig a természet rendje szerint az egyesült család, vagy megtűri ideiglenesen az öreg és a fiatal anya együttes jelenlétét, avagy legalábbis a fiatal anya uralkodó helyzetet harcol ki magának. E párbajban pedig a gyengébb, vagyis az idős, elfáradt anya marad alul.
Ezzel az eljárással tehát megtörtént az öreg anya leváltása természetes és zavartalan körülmények között. Sem az új anya, se a leszármazottjai nem kékvérű!<<<. (A gyakorlat igazolja : a rokonok közötti párosodás, gyenge, betegeskedő, leszármazottakat eredményez = egyvérűség = vérrokonság = kékvérűség) Nem volt szükség többszöri kaptárbontásra, anyakeresésre, anyaszoktatói eljárásokra. ellenőrző vizitekre, zaklatásokra. Tegyük hozzá, homloklukas kaptár alkalmazásával!
Egy ilyen eljárás végső sikeréhez mégiscsak szükséges némi figyelmet szentelni két lényeges szempontra: figyelemmel kísérni a kölyökcsalád egészségi állapotát, valamint az anya jellemző sajátosságait, a leszármazottak szelídségét, hozamképességét. Ez utóbbi képesség azonban majd csak az eljövendő évad elején fog kiderülni véglegesen.
Természetesen a leírt eljárás alkalmazása semmi nehézségbe nem ütközik mindazoknak, akik nagy keretes rakodó kaptárokkal dolgoznak. Elegendő minden fiókra homloklukat fúrni, és az ajánlott eljárást alkalmazni! Becslések szerint az országos állomány 30 -35%-a esetében. Nem biztos azonban, hogy idő, energia és fáradság megtakarítása mindenkit érdekel.
Lehet ugyanis, továbbra is, 100 éves NB fekvő kaptárokkal, (több mint 60%) de akár kasokkal is méhészkedni. Ezen munkaigényes nehéz kaptárokat továbbra is nagyban gyártják, és hirdetik a monopol szaklapban, ajánlják tanfolyamokon, országos és helyi szervezetekben.
Magam nem gyártok, és nem vagyok érdekelt semmilyen kaptárgyártásban, se külföldön se Magyarországon. Egyedül és szinte kizárólag a részarányos ésszerűség szelleme ösztökél, többek között méhészeti megfigyelésekre, gyakorlati eljárások kísérletezésére, kutatásra, az eredmények leközlésére. De senkit nem kényszerítek az ajánlott eljárásaim követesére. Akinek jó a hagyományos, a megszokott méhészeti kellékek alkalmazása, a vele járó fáradságos eljárás, nos akkor folytassa, fáradozzon továbbra is! Mi több kívánok nekik jó testi erőnlétet, és jó egészséget a fáradságok kiheverésére, mellé sok-sok türelmet, az időveszteség elviseléséhez! Míg a többieknek, a törtetőknek, a kísérletezőknek, kívánok sok sikert az új esztendőre!.
joseph.bencsik@free.fr 2010. december




Ez a hír Európai Méhész Új oldalon folytatódik www.europamehesze.atw.hu -tól jött
http://users.atw.hu/europaimehesz

A sztori URL -je :
http://users.atw.hu/europaimehesz/article.php?storyid=477