Az árulkodó vonalkód
Dátum 2010.12.30. 19:48:22 | Téma: Európai Méhész hírei
| 
Bencsik József
Francia földön gyakran érkeznek figyelemre méltó felvilágosító üzenetek is a
számítógépeink képernyőjére. A napokban kapott alábbi tényleges üzenet esetében például arról van szó magyarul, hogyan kell tájékozódni a kereskedelmi láncolatokban forgalomba hozott áruk eredetéről, pontosan a csomagoláson kötelezően megjelenő vonalkód segítségével. Az EU-s fogyasztók véleménye szerint ugyanis nagyon is jó tudni arról.
Érdemes megjegyezni, hogy a Kínából származó áruk számos esetben nem feleltek
meg az EU-ban érvényben lévő egészségi, és használati szabályoknak. Ezért a fogyasztóknak sok esetben érdemes tartózkodni a kínai áruk vásárlásától. Így a kínai méz behozatalát letiltották az illetékes hatóságok már néhány évvel ezelőtt. Újabban már az is gyakran előfordul, hogy a kínai áru más távol-keleti országon keresztül visszakerül a francia piacra az illető szomszéd ország vonalkódjával. Tehát ezeket is figyelni kell!
A vonalkód magyar földön is, többféle okból is, figyelemre méltó.
1.)Nagyon is lehetséges, hogy Magyarországra is érkezik kínai eredetű áru, méghozzá nem is kis mennyiségben, ha éppen nem is méhészeti termék a tét. A magyar fogyasztóknak is érdeke tudni mikor, mit, honnan, vásárol.
2.)Szerencsére ma már itt is érvényesek a kötelező EU-s szabályok. A kifogásolható kínai és egyéb szabálytalan áruk visszautasítása tehát teljes mértékben jogos, legyen az jóval olcsóbb. Miközben az ilyen behozott áru munkanélküliséget okoz!
3.)Az alábbi táblázatban még csak nem is szerepel magyar vonalkód. Lehet-e ebből
a tényből következtetni? Vajon a magyar árutermékek forgalma francia földön
olyannyira jelentéktelen lenne, hogy az említésre sem méltó? Avagy, a magyar áru
olyan biztos és kifogástalan minőségű, hogy nem is kell rá figyelni?
4.)Míg az előbbi feltevés eléggé megalapozottnak mutatkozik, addig, a második feltevés közel sem felel meg a valóságnak. Legyen szabad visszaemlékezni a közelmúltban kirobbant, és ma is előforduló mézhamisításokra.
Természetesen a magyar, de a külföldi mézkereskedők, mézfelvásárlók, csomagolók
a saját "ferde" eljárásaikról nem szoktak kiabálni a háztetőről. Annál inkább előfordulhat ilyen kiabálás egymás ellen, ha másért nem, akkor irigységből. Így akarva akaratlanul egymás eljárásait is ellenőrzik.
Egy időben francia földön előfordulhatott, hogy egy kicsomagoló nagy cég, pontom
pénzen szeranyagokkal mérgezett kínai akácmézet vásárolt. De még az is megtörténhetett, hogy abba magyar akácmézet kevert, és azt magyar akácmézként dobta a piacra. Megtehette, hiszen a magyar akácmézet semmi védjegy nem szavatolja. A magyar oldalról senki még csak nem is hőbörgött. Szerencsére a kínai, mérgezett mézek beáramlását idejében leállították. Ugyanakkor, újabb EU szabályok már kötelezik a keverék összetételének jelzését is. Na jó, jó, de ki tartja be az ilyen szabályokat? Ki ellenőrzi a keverék arányokat?
Vajon, csalásnak számítható-e, a magyar méz értékesítők azon eljárása, amikor
megvásárolják a szomszéd országokban termelt akácmézet és azt "Magyar Akácméz"-ként értékesítik külföldön. Végül is ezzel az eljárással még csak nem is történt valódi kirívó csalás.
Erdélyben, Szlovákiában, Vajdaságban termett akácméz végül is a Kárpát-medencéből, a volt (Osztrák!!!)â013 Magyarországról származik. Más kérdés, azok mennyire szermentesek?
Úgy tudott, a francia méhészek szervezeteinek nincs közvetlen beleszólásuk a
kereskedelmi mézforgalomba. Mindezek miatt úgy próbálkoznak védekezni az alacsony árfolyamok ellen, hogy nyomást gyakorolnak a beáramló nagy mennyiségű olcsó meztömegminőségének ellenőrzésén keresztül, hivatalos helyeken. De megtehetik azt is, hogy fölhívják a fogyasztó védelmi társulatok, szervezetek figyelmét az esetleges egészségügyi veszélyekre.
Ezen hivatalos szervek ugyanis rendkívül erős és hathatós eszközök, hiszen pontosan a vásárló közönséget értesítik. A vásárlás forgalmát, tehát hathatósan befolyásolhatják.
Francia földön az utóbbi tíz év folyamán hivatalos szervek ellenőrzik, biztosítják az élelmiszerek összetételét, biztonságát az úgynevezett Élelmiszer Biztonsági Francia Intézet,(AFSSA,= Agence Française de Sécurité Sanitaire des Aliments) minőség ellenőrző labor hálózaton keresztül. Részletekről is tudok, hiszen a lányom, dr. Bencsik Anna, idegsejtek tudományának doktora, pontosan ezen intézmény alkalmazott kutatója. A "kerge marha" kor vírusának világszerte elismert specialistája. De a méhészeti, és méz problémákkal a Sofia -Anti-Police-ban székelő AFSSA â013 labor foglalkozik. Néhány hónapja ezen közel 10 éves
intézmény hatásköre kiszélesedett és átalakult.
Ezen laborhálózat nem csak a forgalomba került áru minőségével foglalkozik hanem, már az előállítási, a termelési folyamatok, pl. állattenyésztési feltételek kivizsgálásában is bennfentes. Engedélyeznek, vagy betiltanak bizonyos gyógyszerek, vegyszerek alkalmazását, például a méhészetben.
A "Magyar Akácméz" elnevezésű áru minőségét, mint olyant, úgy tudom, senki nem
szavatolja, hacsak nem a kicsomagoló becsületessége. Márpedig a becsületesség ma ritka, mint a fehér holló. Nem véletlen hiszen 60 éve nem tantárgy az iskolákban.
"Magyar Akácméz" mérgezettségét ugyan meg lehet pontosan határozni, de nem
így annak általános minőségét. Ez ugyanis az időjárási viszontagság függvényében évenként változó. Mindezek ellenére van egy különleges minősége, amely kizárólag a Kárpátok alatt termett mézre jellemző, tehát azonosítható.
Már az 1992-ben Chambčryben rendezett francia méhészkongresszuson egy
Montpellier-i intézet kutatója dr. Issam Mussa előadást tartott a mézek minőségi
megkülönböztetéséről. Történt az pontosabban úgynevezett cromatologiai isotop
vizsgálatokkal. Az előadáson pontosan a magyar akácméz megkülönböztetésének bemutatására került sor. A kutató intézet kísérletei szerint ki lehet mutatni egy-egy méz különleges jellegzetességét, származását, így a magyar akácmézét minden más akácmézhez képest.
Erről a különleges esetről még annak idején beszámoltam, mi több megemlítettem
azóta többször is az írásaimban. A "ferdének" minősített véleményeimet, értesülésimet, ajánlataimat azonban hivatalos helyeken elvetik. De még az egyetlen méhészek monopol szervezetét sem érdekelt ilyen probléma. Más, versenyfél meg nincs, amelyhez ilyen esetben fordulni lehetne. A fejekben ma is, csakis az "egypárt" rendszer a jó, húsz évvel annak teljes csődje után. Azóta is, és továbbra is minden marad a régiben. A "magyar akácméz"-et
ma sem biztosít semmiféle védjegy. Azt akárki, akárhogyan, akárhol kiforgathatja.
Mit lehet ilyenkor tenni? Semmit?
Még szerencse, hogy léteznek EU-s szabályok, van EU-s parlament és működik
egy nemzetközi méhészeti bizottság. Az uniós parlament a november 25-én tartott gyűlésén elfogadott 21 ajánlatot a méhészeti ágazatban. Többek között pl. a 4. pont szükségesnek veszi a higiénia, az egészségi feltételek összehangolását, az alacsonyrendű mézek behozatalának ellenőrzését, a címkézés pontosításátâ026 Míg az 5. pont kötelezővé teszi az EU-s bizottságok szakértői foglalkozásbeli tanácskozását.
Magyar oldalon, meglehet, hogy mint 2005. évben, ezen EU-s bizottság tagjai között továbbra is megtalálható dr. Tabajdi "elvtárs", MSZP főmegbízottja, (Ö maga irata így a Méhészet vezércikkében 2005/3), aki mint ismeretes, régóta a szívén viseli a magyar méhészek sorsát. Becsületére szolgáljon annál is inkább, mert neki semmi köze a méhészekhez, annál inkább az MSZP elvtársakhoz. "Hadonászás a levegőben" című írásom. (2005. március)
joseph.bencsik@free.fr
Lyon, 2010. december
|
|