A méhecske
Dátum 2007.02.9. 10:07:15 | Téma: Európai Méhész hírei
| Vélekedések a méhek értelmesége körül 
A koràbbi iràsaimban màr több alkalommal szóba került a méhek eljàràsainak meglepő ésszerüségére, értelmessége. Valóban ez a piciny kis, alig egy milligramm sulyu rovar, rendkivül széleskörü, célratörően hatàsos képességekröl tesz tanulsàgot a kivàncsi megfigyelő elött. Azonban nem mindenki méhész, de még ha az is, szàmos érdemleges jelenség elkerülheti figyelmét. Màrpedig a témàban vizsgàlodni, megdobbentő tényeket megàllapitani màr az első meglàtàsra is érdekfeszitőnek igérkezik.
1973 ban Nobel dijat kapott Karl von Firsch, a méhek àltal alkalmazott különleges értesülés közvetitő módszerek, képességek vizsgàlatai, megàllapitàsai folytàn. Vitathatatlan kisérleteivel igazolta, bizonyitotta a méhek érzékszerveivel szerzett értesülések rögzitését, nyelvezetét, "beszédképességét", az emlékezetben tartott értesülésék "kézbesitésének", közlésének képességét.
Karl von Firsch vizsgàlati nyomàn, az igényes megfigyelő méhészek ma is minduntalan érdekfeszitő megfigyeléseket végezhetnek, különleges megàllapitàsokra bukkanhatnak, a gyakorlat közepette. Igy kerülhetett sor a szerző szàmàra többek között a "Székhelyvàlasztàsok" cimű iràs szerkesztésére, amelynek témàja a méhek àltal alkalmazott különleges "demokràcia". Ez utóbbi megkapó eljàràs, egy remek szemléltető példa: mennyire értelmes, ezen ésszerüen célratörő a méhek àltal alkalmazott vàlasztàsi módszer. Màrpedig nem ez az egyetlen eset amikor a méhközösség létfontossàgu nehézségekre talàlt okos megoldàst. Példàul a "A megtalàlt szökevény" cimû fejezetben is ugyancsak különleges képességek, eljàràsok megfigyelésére, azok leiràsàra került sor. Jelen esetben vizsgàlodjunk, ujabb, eddig föl nem vetödött egy egy adottsàg, értelmi tehetség körül. Tanulsàgos gondolkodóba ejtő meglepetések kerülhetnek napvilàgra.
Nektàrforràs kutatàs, kiaknàzàs
Mindenki tudja, hogy a méhészévad alatt nem egyenletes a viràgzàs de a nektàrképződés sem. Most tegyük fel, hogy a klimatikus körülmények kedvezőek. Amikor reggel egy felderitő méhecske utnak indul, akkor nem repül haza valahànyszor nektàrt talàlt valameyik làtogatott viràgon kivéve ha az olyan bőséges, hogy nem érdemes tovàbb kutatni. Ebben az esetben és csakis ebben az esetben betàjolja magàt, vagyis emlékezetébe rögziti a talàlt nektàrforràs földrajzi helyzetét. Ugyanakkor emlékezetébe vési annak bőségességét, minőségét, majd a talàlt szerzeménnyel, ugy mint a hozzàtartozó értesülésekkel hazatér.
Màris tegyük hozzà, hogy valójàban nem a hazahozott nektàr mennyisége a lényeges, hanem a vele együtt szolgàltatott és hozzàtartozó értesülések. A nektàr minősége, mennyisége, cukor töménysége, illata, és főleg a forràs földrajzi elhelyezkedése, tàvolsàga a kaptàrhoz képest. Valojàban az igazi, a fölsőbbrendü értékek pontosan az értesülésekben talàlhatok. A csalàdon belül ugyanis munkamegosztàs szerint folyik a tevékenység. A kutatók elsődleges feladata: értesülések, adatok szolgàltatàsa a talàlt nektàrforràsról. Különben is a közösségben nem mindenki tartozik a felderitők csoportjàba.
Kivülről jövő értesülésekre vàr tehàt a csalàd szervezetén belül egy különitmény szolgàlat, amelynek a nektàrforràsok kiaknàzàsa a rendeltetése. Miutàn e szolgàlathoz tartozó néhàny "informàcios ellenőr" àtvette az értesüléseket a fölfedezett nektàrforràsról, (làsd K v Firsch leiràsàt) némi repüléshez szükséges "üzemanyaggal" rögvest utnak indul. Miutàn a jelzett helyszinre kiszàllt néhàny "ellenörnek" sikerült valóban "tankolni" a jelzett energia forràsból, akkor ők is azonnal betàjoljàk magukat és visszatérnek, de nem csak a szàllitmànyaikkal, hanem, mi több, és mi fontosabb a hozzàtartozó értesülésekkel. Valójàban ők is ugyjàrnak el mint az első felderitő. Miutàn többen vannak akik megtették az utat, igy a kaptàrba érkezett értesülések is megtöbbszörözödnek. Igy, az értesülések most màr eljutnak a szàllitó szolgàlat ujabb és ujabb egyedeihez. Ezzel megindul a tömeges toborozàs, egyben a tömeges hordàs is. Amennyiben a nektàrforràs valoban bőséges és tartos, szinte minden "épkézlàb" szàllitàsra képes egyed szàllitó szolgàlatba indul. Itt a csucshordàs ideje. A csalàd szinte "részeg" a sok nektàrtol. A méhész ilyenkor kénye kedve szerint, szinte "büntetlenül" turkàlhat a csalàd keretei között, olyan kezelést, keretrendezést csinàlhat amilyet csak akar. Nincsennek kutató méhek, nincs rablàsveszély, a csalàd nem ingerlékeny ...
A főhordàson kivül
Most tegyük fel, hogy van ugyan imitt amott néhàny szétszórt kisebb, kicsit messzebre talàlható terület amelyen némi nektàr is talàlható. A felderitő előbb viràgról viràgra szàll függetlenül annak szinétôl vagy fajtàjàtól. Amikor pedig egy viràgfajtàn valami kis nektàrt talàlt akkor rögvest emlékezetébe rögziti annak fajtàjàt szinét, illatàt minôségét és most màr főleg ezeket a viràgokat làtogatja, a többieket elhanyagolja. Amikor igy jàr el akkor még nem biztos hogy a talàlt forràs kihasznàlàsa is sor kerûl. A felderitőnek ugyanis elöbb föl kell becsülnie, ki kell "szàmitania", a talàlt forràs kiaknàzàsànak hasznossàgàt. Amennyiben a szàllitàsra forditott energia magasabb mint a kapott energia ugy nem érdemes az értesüléssel haza indulni. Következés képpen minden talàlt nektàrforràs alkalmàval a felderitő szàmvetést kénytelen késziteni magàban. Màris megjegyezhetjük, hogy ezen eljàràs rendkivül éles szàmvetési képességekről tesz tanulsàgot. Föl kell becsülni ugyanis a talàlt nektàrforràs cukortöménységét, vagyis energiatartalmàt és mennyiségét, majd szàmitàsba venni a forràs és a kaptàr közötti tàvolsàgot és e tàvolsàg lefutàsàhoz szükséges energiaszükségletet. Amennyiben az egyenleg energianyereséges akkor beindul a forràs kihasznàlàsa. Vitathatatlan ésszerü és rendkivül célszerü eljàràs ez. Màrpedig a méhek pontosan és következetesen ezen eljàràst alkalmazzàk. E tagadhatatlan ténymegàllapitàst igazolja a kaptàrban fölhalmozott energiatatalékok, a méhcsalàd 80 millió éves multja...
De vajon hogyan és milyen eszközzel végezte el a méhecske pillanatok alatt ezen ugyancsak bonyolut szàmitàsokat. Mi magunk, szàmigépekkel fölszerelt, magas szellemi képességekkel rendelkező kétlàbu emlősök se tudtuk volna elvégezni ilyen rivid idő alatt ezen bonyolult elemző, szàmitàsokat. De a méhecske ezt könnyedén megtette néhàny szàzadmilligramnyi sulyu természetes "szàmitógépével".
Sokan azonban egy kézlegyintéssel intézik el a méhek ezen képességét. Szerintük egyszerüen "ösztönös" és öntudatlan àllati cselekedetekről van szó. Legyen! Azonban nem de igy is figyelmet, csodàlatot érdemel az ilyen ésszerü "ösztön"? Pedig még ez nem mind! Ilyen "ésszerü ösztönből" létezik azonban nem is egy hanem több, mint szàmos.
Hordàstalan időben
Most tegyük föl, hogy csucshordàs màr régen megszünt, de nektàr is alig alig akad a környéken . Szàmtalan felderitő kénytelen viràgról viràgra szàllni legyen az külömböző szinü, és fajtàju növényfajta viràgja. Elképzelhető, hogy ilyenkor a felderitők tömege egész nap reggeltől estig kint kutat, haza se repül, nincs mit hazavinnie, se nektàr se értesülés. Szàmuk a csalàd tagjaihoz képest feltehetően magas, hiszen pontosan nektàrhiàny àllt be a kaptàron belül is. A csalàd ilyenkor szàmos felderitőt kényszerül szolgàlatba àllitani. A népesség még nagy, a fiasitàs kiterjedése is jelentős. Friss nektàr érkezésének hiànyàban màr éhezik az egész csalàd és vele együtt a még jelenlévő nagyszàmu fiasitàs is. A csalàd ilyenkor a koràbban fölhalmozott tartalékaihoz kénytelen nyulni amennyibe ilyet hagyott a kereteken az óvatos és gondos méhész. Milyen szerencse hogy ezen tartalékok a koràbbi ésszerü eljàràsok alkalmazàsànak következtében halmozodtak föl.Ugyanakkor a szàllitó szolgàlat a kaptàr homlokfalàn tétlenül vàrakozva tanyàzik franciàk ugy mondjàk "szakàllaznak". Viràgpor is csak nagy ritkàn érkezik, egyedül a vizhordók jövése, ménése jelzi a csalàd életaktivitàsàt.
A kutatok egy része a szomszéd csalàdok körül szaglàszik, ha lehet tolvajkodik is, esetenként tömeges rablàsra, öldöklő hàborurra is sor kerülhet. Sok esetben maga a tudatlan méhész okoz hàborus öldöklő fosztogatàsokat; Először kifosztja, “gatyàra” vetkőzteti csalàdjait oly annyira hogy “cukroznia” kell. Ezen eljàràsàhoz ösztökélést is kap, az EU-FVM-OMME àltal biztositott “cukortàmogatàs” révén.
Mindez azonban még nem elég. Az “okos” méhész a munkàval a méhesének területével is fukarkodik. A rablàsveszély fokozàsàt a csalàdok méhésenkénti tulzsufoltsàgàval, a kaptàrok egymàsmellé szoritàsàval tetőzi meg. Ezen eljàràsàhoz magàban a Méhészet szaklapból is példàkat, bàtoritàst, mintàt kap màr a cimlap szines külső oldalàn. Làsd Méhészet 2007/01, 2006/03,...
Màs "becsûletesebb" békésebb kutató méhek nyugtalanul szàllnak viràgról viràgra, ott sem időznek sokat hiszen nincs mit fölszivniuk. Miutàn régóta tàvol vannak a hàztol, ideges eredménytelen vàndorlàsukban felderitésre forditjàk az egész napot. Azonban még sem kutathatnak akàrhol, és akàrhogyan. A kora reggeli kiszàllàs alkalmàval "föltankolnak" némi "üzemanyagot" elvégre is kutatàs közben repülni is kell. Szerencsére, imitt amott talàlnak némi nektàrt amellyel meghosszabbithatjàk a kinttartozkodàsukat, a kutatàst. Mi több elkalandozhatnak esetleg a kaptàrtól kissé tàvolabb eső területekre is. Eltàvolodàsuk azonban semmi esetre sem lehet "meggondolatlan". Elvégre is amennyiben nem rendelkeznek elegendő "üzemanyaggal" a visszatéréshez, akkor egy ilyen kaland, végkimerülésbe, biztos halàlba vezet. Ilyen halàlos veszély fenyeget tehàt minden felderitő méhet is amennyiben óvatlanul eltàvolodik a kaptàrtól. A valosàgban azonban ilyen eset csak nagy ritkàn fordul elő. Ha nem igy lenne akkor a felderitő méhek elvesztése következtében a csalàd előbb utóbb kipusztulna. Màrpedig nap mint nap, estére, még a teljes besötétedés előtt, hordàstalan időben is, a méhész szeme làttàra a felderitők tömegesen érkeznek a röpdeszkàra. Allithatjuk tehàt, hogy a felderitők àltalàban igenis óvatosan, ésszerüen jàrnak el.
Egy kis történet: Amikor az iskolàkat jàrom méhészeti előadàsaim alkalmàval, a tanuló gyerekek gyakran kérdeznek: Milyen maximàlis tàvolsàgra repülnek a méhek? A vàlasz: 4-5 km re. De miért nem többre? Mert a méhek még nem talàltàk föl a repülésközbeni tankolàst!
Következés képpen a méhek minden kirepülés, eltàvolodàs alkalmàval sarkallatos életfontossàgu kérdés előtt àllnak: van-e, lesz-e elegendő üzemanyag a mézhólyagukban a hazatérésre? Màrpedig ezt a fogas kérdést minden méhecske képes megoldani. Az egyik "szemük sarka" az üzemanyag szintjelzőjén a màsik a km mérőre szögezve folytatjàk kutatàsukat. Ha nem lenne igy, a méhek elvesznének a természetben és kipusztulna a csalàd, kipusztulna a méh mint faj.
E tény és valosàg viszont azt jelenti hogy a méhek àllandoan tudatàban vannak, hol és milyen tàvolsàgra van a lakhelyük, és mennyi "üzemanyag" szükséges a tàvolsàg lerepüléséhez. Lehet e ezen képességet az "öntudat" egy bizonyos fokàval jellemezni avagy fogjuk rà, hogy e képesség is nem màs mint közönséges "ösztön" ?
Mindezen bonyolult szàmitàstechnikai képesség forràsa valoszinüleg a mikroszkopikusnàl is kisebb idegközpontban rejlik. Ismételten ne felejtsük el, hogy egy méhecske testsulya közel 0,1 g; Mennyi lehet e sulysszegből a "bioszàmitogépe"vagyis idegközpontjànak a sulya? Talàn 0,1/100g vagy talàn még kissebb? Jogos e ilyen képességek előtt tisztelegni? Nem véletlen tehàt ha a méhek "ön-tudatképessége" csodàlatba ejt néhàny kivàncsi, kétlàbu emlős "odafigyelőt".
Könnyü kézlegyintéssel azt àllitani hogy a méhek mindezen "szàmadàs", földrajzi helyzet, tömeg, minőség, szàllitàsi tàvolsàg analyzis- egyenleg elvégzése ösztönös, önmüködő és nem tudatos. Az ilyen leegyszerüsitett és felületes meghatàrozàs àllitói jobbszeretnek szemet hunyni az érdekfeszitő valósàgok előtt.
Folyt köv  joseph.bencsik@free.fr
|
|