56 -os« Szökevény » Évforduló »
Dátum 2012.10.29. 20:04:27 | Téma: Európai Méhész
|
Ma is, 80 évesen felpezsdül a vérem ha az eseményekre emlékeztetnek. Még inkább amikor közel 45 évig tartó erőszakuralomra gondolok. Természetesen ismét megkaptam a Műszaki Egyetem , 56-os évfolyamtársaim ünnepi meghívóját. Lásd a mellékletben.
Bencsik József
Cikk folytatódik klikk read more .
Az események alatt előbb a Műszaki Egyetemen, majd a Főkapitányságon voltam szolgálatban, mint Nemzetőr, egészen November 4-ig. Feladatom: bekísérni feltűnés nélkül azokat az elvtársakat akik rettegtek a lincseléstől, és védelmet kértek. Feltehető, hogy volt miért félniük. November 4-én reggel 8 kor hagytam el a Főkapitányság Deák-tér-I épületét
1956 november 20-án, letartoztatták, egy, az utcánkban, helyesebben a Várfok utcában, Budapesten lakó haveromat. Azóta semmi hír róla! A Szénatér és a várbéli ellenállók egyik oszlopos tagja volt. Jelenleg Magyar hősi halott Szibériában! Csak később tudtam meg bátor tetteit,
December 20-án már rendkívül nyomasztó volt a hangulat Budapesten. Lementem a Déli Pályaudvarra, menetrend, Gelse, Zala megye felé induló vonatok után érdeklődni. Akkor a saját szememnek se mertem hinni! Közeledve azt láttam, hogy szovjet katonaruhás fegyveres egyének a rakparton figyelik az utasokat és közülük, tetszésük szerint, fiatalokat, tartoztatnak le. Így történt az egyik jó barátom Prohászka Péter esetében is. Akkor, 19 éves orvostanhallgató diák letartoztatása, minden ok nélkül történt. Majd , kétszeres “szökevény” (a négyzeten ) lett, mert megszökött a Szibériába induló vagonszerelvényről, majd az országból is. Ma jól ismert és nem utolsó sorban elismert nyugdíjas közjegyző, (szökevény!) Lyon-ban, Mi több, az egyik fia, Jean Pierre is közjegyző lett, jelenleg a regionális közjegyzők egyesületének elnöke , a Magyar- Francia közjegyzői közreműködés szervezője, építője. Jó magam, a Szibériába való “kirándulás” elkerülése érdekében, akkor a Déli pályaudvar állomáson rögvest visszaléptem, majd két nap múlva, zöldséget szállító teherautóval indultam, avagy “szöktem” Gelsére, a sógorom szülei házába, ahol az év végi ünnepeket töltöttem. No persze hosszadalmas lenne egyéb elszenvedett terror részletekről , a számos megállításról, a szállítmány vizsgálatokról, személy igazoltatásokról részletesen beszámolni. Kádár elvtárs pribékjei mindent megengedhettek maguknak. Időközben apám jelezte, hogy ismeretlen emberek kerestek bemutatkozás nélkül a lakásunkon. Mondanom se kell jobb szerettem az irányt nyugatnak és nem Szibériának venni. Mi haszna lenne a magyaroknak egy állampolgár halálos “kirándulásából “ Szibériába? Tettem föl magamban a kérdést? Nos lám, azért minősítenek ma is “szökevény”nek, Kádár elvtárs, ma is élő elvtárshívei. Nemrég közülük többen , még írásban is megerősítették : mint szökevény semmi jogom beleavatkozni a Magyarok belügyeibe.
Franciaországba, akaratomon kívül véletlenül kerültem, egy 1957-ben kapott Ford Alapítvány ösztöndíj jóvoltából, amely csak Európában Franciaországba vagy Belgiumba volt érvényes. Azzal 1960-ban építészmérnöki diplomát szereztem Strasbourgban. A szakmai tevékenységem mellett 42 éve méhészkedek mint műkedvelő. Méhészeti szakírásaim négy világnyelven jelentek meg. Lásd legutóbb az “Abeilles et Fleurs” 2012/06. Nem így magyarul, miután egyrészt szökevény vagyok, no meg az igaz mondásaimat se szeretik. De azért Méhészet szaklapot most is rendszeresen olvasom. Legutóbbi számban 2012/10 találtam egy tanulságos írást, benne még egy tanulságosabb viccet is : “Mi a legrosszabb a szocializmusban? “Hangzik a viccbéli kérdés ! “Hát ami utána következik” szól rá a felelet “ A méhésztársadalom helyzetéről “ című kétoldalas, siránkozó írásban.
Az emlegetett megkapó vicc, azonban valóban elmélkedésre késztető. Engem is megkapott . Legyen szabad máris megjegyezni, hogy akik ezt viccelődést, szemlélődést, összehasonlítást, gyakorlatban is hangoztatják, még a Méhészet szaklapban is, azok feltehetően őszinték. Egyben ezzel ugyanis nyilvánosan is beismerik, hogy a szocializmusban jobb, könnyebb, gazdagabb helyzetben éltek. Nem véletlen, mert a szocialista gyakorlat is igazolta hogy az élvezett előnyöket pontosan a Pártunk és Kormánya biztosította a hűséges szolgálatokért (Bezzeg nem így ellenkezőleg!) A legtöbb esetben, az ilyeneknek nem is kellett termelő munkát végezni . A párttitkároknak nem kellett kapálni, se kaptárokat cipelni… elegendő volt a Pártunk és Kormánya szolgálatába lépni.
A kételkedőknek, a fiataloknak, íme egy igazi átélt példa; A húgom Bencsik Margit Budapest 1012 Lovas út 32 lakos, a valóságos esete 1972-ben. Ugyancsak tagadhatatlan bizonyíték. Akkor egy Pártmegbízott elvtárs jött ki a lakására és több alkalommal különleges fontos, és szigorúan titokban tartandó ügyben. Röviden: Amennyiben a vállalaton belül elvállalna a húgom egy besúgó szerepét, magasabb és könnyebb beosztásba kerül, és sokkal jobb fizetést kap. Holott a vállalatnál már volt fizetéses kinevezett párttitkár is! Ilyen és hasonló, “hatásos” szocializmust építő, termelő eljárások hatására, nem véletlen tehát ha a rendszer csődbe került, puskalövés nélkül, összeomlott. A rosszabbnak mondott, a kapitalista, nehéz helyzet kialakulásához tehát nagyszerűen besegítettek mindazok akik a Pártunk és Kormányát hűségesen kiszolgálták. Önmaguk alatt vágták a fát. A Méhészetben leírt viccből, vajon lehet e arra is következtetni, hogy akik ma így vélekednek, azok most is szívesebben úgy tennének, mint régen ?
Nos akkor tegyünk hozzá még néhány megjegyzést. No persze el kell ismerni, hogy nekem, mint már a Kádár rendszer által is minősített “szökevénynek “ a Magyar méhészek nehéz helyzetének kialakulásához semmi közöm! De vajon az is meglehet , hogy van köze, a szervezeti vezetőségnek, és talán még a “Méhészet”nek is mint egyetlen monopol helyzetet élvező szaklapnak.? Csak ilyet nem illő, hangoztatni mint régen. « Pártunk » ugyan már nincs, de vajon lenne helyette félve féltett méhész szakmai egyeduralom, és benne egy “szakoligarhia”-Párt?
Az se lesz véletlen, és nem az első eset, ha ezen újabb sorok, leírt szavak, igaznak mutatkozó feltételezések miatt ismét még inkább kiátkozott szökevény leszek. Mint olyan ne avatkozzak a Magyar méhészek fájdalmas sorsába majd ők tudják mit kell tenni, eddig is tudták! Nálam sehol az EU-ban nem létezik ilyen hatásos egységes “céh”szervezet, mint az övék . Bizonyíték is van rá! : Lám, a kötelező tagdíjbefizetés, ellenében megszervezi, majd kiosztja (először önmagának mint, a szakoligarhia tagjainak is) az EU támogatási maradék összeget. Vajon ezért megy a Magyar méhészeknek évtizedek óta jól a sorsa? Nincs szükségük saját értesítő szaklapra se. Az se érdekli őket mi történik a méhészeti nagyvilágban. Sehol semmi hír az első EU-s méhészkongresszusról, Agen 2012 október 11-14; Az egyetlen monopol szaklap a “Méhészet “magántulajdon és mint olyan, nem tartotta szükségesnek ilyen nemzetközi méhészeti értesülést leközölni. Feltehető, hogy az semmit nem hoz a tulajdonosok konyhájára, avagy a szakoligarhia-Párt nem engedélyezte volna?
56 év telt el a “szökevénykedésem” alatt, a tilalom ellenére figyelem a hazai eseményeket. Pedig tudom, figyelmeztettek is rá, nagy bűn ez. Már az is nagy bűn aki a megjegyzéseimet elolvassa, vagy meghallgatja , hát még az amikor valaki azt hangoztatja is? Szibéria híján ki kell közösíteni őket? Mellesleg, szabad legyen megjegyeznem, ma is mindenhol büszkélkedek : kizárólag Magyar állampolgár vagyok és csakis az indokolt, megalapozott meggyőződéseimet hangoztatom.
A gyakorlati tapasztalataim szerint hivatalos helyeken, mint a minisztériumokban, legalábbis 2011 lezártával a Pártunk és Kormánya uralkodása alatt kialakult szellemben és módszerekkel és szokások szerint intézik az ügyeket. Valamikor is, már a szocializmusban is elismert aktatologatás, a kérdések kikerülése, az elodázása, a divatos ma is. Erre a megállapításomra maguk a hivatalok, miniszteri főtanácsosok által fogalmazott írásos bizonyítványokkal is szolgálhatok. Egy alkalommal például 2010 augusztusában a VM minisztériumban személyesen is jártam EU-s méhészeti kutatásokhoz Magyar kutatókat toborozni . Mint Lyonból érkező “szökevényt ” ugyan még fogadtak a titkárságon, de senkihez be nem ajánlottak. Mindhiába, végül is a Nottinghami Műszaki Egyetem angol nyelvű megkereső levelére a főtanácsos urak magyar nyelvű válaszában, kerékkötő abszurd feltételekhez kötötték közreműködésüket. Ma, az újabb tüskés csipkelődéseimmel, csak éppen , ésszerű, és tárgyilagos gondolkodásra szeretnék ösztökélni . Semmit nem állítok alaptalanul! joseph.bencsik@free.fr 2012 október
|
|