Szomjúság a kaptárban.
Dátum 2013.03.1. 19:36:37 | Téma: Európai Méhész
| 
Bencsik József
Alkalmasint olvashatunk a Méhészetben is ( az egyetlen magyar nyelvű szaklapban!) a gyakorlatban alkalmazott itatás szükségességéről a méhesben . Legutóbb (2013/2) is, Janovics István, figyelemre méltó elmélkedései olvashatók , “A víz az élet alapja” című írásában. Megállapításaihoz nem fér kétség. Tudatos, itatás híján számos vízhordó méhecske vész el a természetben. Történik ez így többek között és különösen a kora tavasz folyamán, a hideg-meleg határértékek közelében, pontosan akkor amikor a kaptárban nagy a vízfogyasztás. Beindult a nagybani fiasítás, táplálékot kell készíteni a lárváknak A család vízszállítói a természetesen, a kaptár közelben , kisebb nagyobb víztócsákra járnak amikor is még a talaj hideg, a fagy alig engedett föl, talán még fagyos lehet mélyebben . Ugyanakkor a levegő hőmérséklete már kicsalja a méheket tömegesen, így a vízhordókat is. Azok pedig, igen bátran, teleszívják magukat hideg vízzel. A baj csak az, hogy ezzel az eljárással alaposan lehűtötték a testük hőmérsékletét . Majd megdermednek a helyszínen, képtelenek hazarepülni. Nem hiába el kell ismerni Janovics István szakcikkben jelzett kijáró méhek jelentős veszteségeit a kaptárban.
Folytatódik ! "bővebben-re klikk
A lárvatáplálék előkészítéséhez azonban nélkülözhetetlenül sok vízszükséges . Ugyanakkor a kész tápanyagot, nem lehet hidegen fölszolgálni. Következés képen a hazahordott hideg vízmennyiséget is előbb utóbb még tovább kell melegíteni annak, fogyasztási szintjére, közel 35 C° ra. Janovics István javasolt itatás, konténer hőmérsékletén történik, mondjuk 15 °- on. Ilyen körülmények között ,még a konténer melegében talált ivóvíz hőmérsékletét is föl kell emelni mondjuk 15 ° ről 35 °- ra. Márpedig a fölmelegítési, az előkészítési folyamat nem kevés idő és energia ráfordítást igényel. Esszerűnek mutatkoznék tehát valódi meleg, 30-35° os vizet itatni a kaptárban. A fűtött konténeres méhésben így eljárni nem nehéz. Janovics István úr ugyanakkor nem említi hogy ő éjszaka, avagy nappal itat, csak annyit, hogy arra szükség mutatkozik rossz idő esetén.
Közel 20 évvel ezelőtt egy “konténeres méhészkedés“ címén, magyar méhész előadásán vettem részt Budapesten a helyi szervezet rendezésében. Melegvíz szolgáltatása az éjszaka folyamán a konténerben” volt a téma. Az előadó méhész az éjszaka folyamán történő, meleg víz fogyasztás előnyeiről nyújtott tagadhatatlan érveléseket . A fogyasztás sebességéből, és mennyiségéből , a család pontos erősségére, törtetési tulajdonságokra következtetett. Nagyon tetszett a szöveg, még inkább a tartalom. Azért beszámoltam arról egy francia Internettes honlapon. Világszerte olvasták, helyeslő válaszokat kaptam. Egyszer csak Marokkóból , jött egy felháborodott internettes üzenetet. Mr Moktár, 150 családdal rendelkező magát, három nemzedék óta, profi méhésznek valló méhészmestertől: “Allah, az éjszakát nem ivásra, hanem alvásra teremtette!” Így lett ebből a kaptár éjszakai meleg víz ellátásából, valahol, Észak afrikai hegyekben szentségtörés! Nincs kizárva, hogy a Marokkói méhészeti főiskolákon ma is így tanítják. Berögződött meggyőződésekből, ha nem is a marokkóiakból, de nincs hiány Magyarországon sem. Csak azt úgy úgy nem látják azok, akik ott élnek. Bevallom, magamféle több mint hitetlen, gyaur ????, szökevény” esetében, és több mint ilyen féle szentségtörésekre is, mint most is, és számtalanszor sor kerül. No de térjünk vissza a méhek itatásához.
Bevallom próbálkoztam én olyan nappali meleg víz szolgáltatással, hogy” a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon” . No persze nem azért, kerestem az éjszakai itatást elkerülni, hogy a Moktár féle szentségtörést elkerüljem, hanem azért mert nem méhészkedek konténerben. Persze nagyon sajnálom mert akkor én is valóban az éjszaka folyamán is itatnék és természetesen valódi 35° os meleg vízzel. De így gyalogméhészetben, hogyan szolgáltatni ha nem is meleg , de legalább langyos ivó vizet, ha nem is az éjszaka és “Allah akarata ellen” hanem dicsőségére, nappal folyamán?
Kaptárjaim közvetlen közelébe , meleg napsütéses helyre itatótálcát helyeztem. Lásd fotó N° 1 Különlegessége: Az edény mögött egy tükör, a tálca vízén zöld moha. A tükör, a meleg napsugarak visszaverődésére szolgált volna , míg a moha a méhek vízbefulladást megakadályozására rendeltetett. Azt is megfigyeltem, hogy a vízkutató felderítők elsősorban a talajmentén repülve keresték a víztócsákat . Ezért, egy melegebb környezetet érdekében, egy kicsit magasabban a kaptárok mögött a fal tövében találtam ideális helyet az itató tálcámnak . Mégis találták a vízkutatók rövidesen, majd betájolták és jártak is rá bőségesen szükség szerint, nap fölkeltétől besötétedésig . Én meg, szorgalmasan figyeltem, mi hogyan történik. Egyes napokon volt is forgalom bőven, máskor csend. Szerencsére nem találtam méhhullákat a se tálcán se a közelébe. Ellenben a kirepüléshez szükséges határhőmérséklet idején, gyakran megfigyelhettem olyan vízgyűjtőket akik a moha tetején a tükör előtt pihegtek. Feltehetően várták míg a testük indulásra készen fölmelegedjen, talán érezték a tükör által visszaverődött meleg sugarak hatását is?
Egy másik hasonló kora tavaszi időszak alatt most már közel a föld szintére, alig 2 m távolságra a a kaptárbejáratok mellett, egy sokkal nagyobb tükröt helyeztem az itató tálca mögé, nagyobb hőmérsékleti visszaverődés hatás, egyben tüzetesebb megfigyelések érdekében . Lásd a fotó N °2
Ez alkalommal is minden a maga rendjén történt. A méhek hamar fölfedezték, habozás nélkül szálltak a tálcára és ugyancsak habozás nélkül távoztak. Tekintettel a tükör hatalmas méreteire, (1,40 m) attól tartottam, megtéveszti őket és nekirepülnek. Meglepetésemre soha ilyen esetet nem volt alkalmam megfigyelni! Se érkezéskor, se távozáskor. Szinte minden jel arra mutatott, hogy tudatában vannak annak a valóságnak, ténynek, amely szerint a tükörkép nem valóság, csak látszat! Legalább is úgy tudott a hitetlen “kétlábú emlősök” körében, hogy a tükör, csak a fény és hősugarait veri vissza ? De honnan tudják azok a hatlábú rovarok, hogy ezek a nap sugárzásnak csak egy töredékei ? Így történhetett az hogy a méhek fittyet hánytak a tükörképre? Nyilvánvalóan nem véletlenül !Ugyancsak úgy tudott, a méhécske a tájékozódási alapja , pontja, a nap pillanatnyi helyzete az égbolton (K v Friche, Nobel díj) Így már világos. Amikor a méhecske teleszívta vízhólyagját a tükör előtt, akkor a földerítő, helyzetrögzítő, emelkedő röpkör közben sem , soha nem repül a tükörnek, mert nem a tükör, hanem a nap állása a repülési mérvadó. A tükör, de még csak nem is torzítja a méhek röppályáját. Természetesen ilyen megfigyelést megtehet bárki, méhész ! Ja kérem, Moktár úr is, megjegyezhetné :”Allah, nem azért teremtette a méhecskéket, hogy azok tükörben tetszelegjenek”! Innen a gondolat: lehetséges lenne, hogy ilyen eljárás, tetszelgés, csakis “kétlábú emlősöknek” lett volna fönt tartva? Máris bocsánatot kell kérjek a magát csinosítani akaró hölgyektől.
Lenne egy sántító gyakorlati magyarázó ajánlatom a méhek viselkedésére, szemben a tükörrel. Tudjuk, a nap sugarai rendkívül összetettek. Márpedig , nagyon is lehetséges, hogy azok, a teljes összességükben nem verődnek vissza a tükör által. Egy részük, talán a nagyobbik, legalábbis a lényegesebb, keresztülhatol rajta . Úgy látszik tehát hogy ezen tulajdonságot, csalós hamisságot, a méhecske könnyű szerrel fölismeri, azonosítani képes. Legalábbis van rá módja. Minden valószínűség szerint rendelkezik olyan, pontos , és természetes GPS szervvel, amely képes azonnal és egyidejűleg kimutatni a valóságot. Ja kérem, amennyiben ezen feltételezés igaznak bizonyulna akkor el kell ismernünk, hogy ezen kicsiny rovar, még kisebb GPS irányjelző szerve sokkal pontosabb, sokkal érzékenyebb mint a kétlábú “hitetlen “ emlősöké! Nem hiába tehát, amikor nem repülnek neki a tükörnek. A visszavert sugarak tehát hibásak, a méhek részére figyelemre se méltók.
De van ezen helyzetnél még nehezebben magyarázható eset is. Tegyük fel, hogy a méhes a völgyben, árnyékos oldalon helyezkedik el. A nap pedig, a völgy, egyik vagy, másik oldalán az idő előrehaladásával már nincs a látókörben, így ez, sok esetben, akár félnapon keresztül. A méhecske tájékozódási pontja, vagyis a nap tökéletesen eltakart, igaz ugyan a szembeni oldalon ugyanakkor a visszaverődött sugarai még láthatók. A méhek azonban kijárnak az árnyékos oldalon is szinte a sötétség beálltáig. Kérdés: Milyen természetes GPS szerv segítségével tájékozódnak ilyen esetben? Föltehető e ebben az esetben, hogy az úgynevezett sugárzástörés , Polarysation jelenség szolgáltat a szükséges tájékozódási lehetőséget a méheknek? Ja kérem ilyen kérdéseket nem tesz föl magának Mr Moktár, de még a hitetlen Magyar méhészek se!
Jelen pillanatban is egy újabb természetes napsütés melegítéssel felszerelt méhitató szerkesztésén gondolkodok . Szerintem a méhcsaládjaim részére jelentős előnyökkel járna ilyen itató beállítása. Volna is rá egy komoly elgondolásom. Mielőtt megvalósítanám, jó volna , ha méhésztársak is bekapcsolódnának, véleményt adnának. A Moktár úr véleményét már ismerem !
“Több szem többet lát” állítja közmondás ! No lám egy vízmelegítős itató megtervezéséhez is, több vélemény többet ér. Türelmesen várom a törtető méhészek, ha egyáltalán ilyen még van, visszahatását. Érdemleges eredmény esetén , szívesen beajánlanám egy ilyen lényeges méhészeti kellék forgalmazását a három legnagyobb méhészeti kellék forgalmazó francia céghez. Mint ismeretes, jártam el így nagy sikerrel (EU Kongresszusi Különleges újdonságdíj) a magyar Favus cég mesterséges lépjeivel. Miközben éppen most jelent meg az ”Abeilles et Fleurs “szaklapban februári számában egy újabb szakcikk, három aláírással közöttük a magaméval is. Természetesen ez nem az első eset . Ja kérem, Nyugaton vagyunk, Franciaföldön 4-5 szaklap jelenik meg havonta … Angliában, akár Svájc-ba… Van hol publikalni, sokan akik olvasnak is. No persze nem így magyarföldön! A gyakorlatban magyar méhészek nem rendelkeznek semmilyen önálló független szaklappal, egyel se. A közelmúltban (2010 november) kíváncsiságból újra próbálkoztam egy méhészközérdekű rövid kis írásajánlattal a Méhészetben. A szerkesztőség 180 ezer Ft díjbefizetését kérte és e gyakorlati valóságot, írásban is megerősítette (2010/11/08)
Viszont, úgy tudom, hogy a www.europaimehesz.atv.hu honlap minden méhész ésszerű szakvéleményének összegyűjtésére leközlésére díjmentesen rendelkezésre áll. Egyetlen az országban melynek szerkesztője merészel így eljárni! Váljék becsületére! Úgy tudom, pontosan azért kapott is érte több mint szemrehányást, zaklatást és nem is egy alkalommal, és nem utolsó sorban mert az írásaimat is rendszeresen leközli. A gyakorlat szerint most is így lesz. Ezeket a tényeket is máskor is volt alkalmam megjegyezni. De jobb többször mint soha!
Amennyiben a “Több szem, többet lát” közmondás igaz lenne akkor mennyit, és mit láthat az a szakma , akinek csak egy szeme van: ez a Méhészet! Bocsánat még annyi se, hiszen az, nem a szakma, szervezeti tulajdona. Igaz, volt valamikor Méhészeten kívül “Magyarországi Méhész”, úgy mint a “Méhészújság” szaklap is. Csak hát ez utóbbiak, kipusztultak, legalábbis nem élték túl a körölüttük dühöngő lobby nyomást “szárazságot”! Szerencsére ma még van “Európai Méhész honlap”! Használjuk ki az alkalmat, ajánlkozzunk ott újabb elgondolásokkal mielőtt azt is ki nem pusztítja a környezetben uralkodó érdektelenség szárazsága !
joseph.bencsik@free.fr 2013 március
|
|