|
Népviselet:
Mivel Magyargyerõmonostor néprajzi szempontból Kalotaszeg "Felszeg" nevû tájegységéhez tartozik, így népviselete is a környezõ falvakéhoz igazodik, bár vannak helyi jellegzetességei is. Különbözik a hétköznapi öltözet az ünnepitõl, ez utóbbinak is egyre díszesebb fokozatai vannak, melyeket csak nagy ünnepeken vesznek fel, például úrvacsorához a templomba, esküvõre stb. Sajnos, az utóbbi 10-15 évben a népviseletbe öltözés már kezd elmaradni, bár mindenki õrzi még a gyönyörû ruhadarabokat.
A hagyományos férfiöltözet: a nyári a híres fodorvászonból készült 6 szél bõgatya, elõtte könnyû apróvirágos surccal, fehérrel hímzett lobogós ujjú ing, színes selyemmel kivarrt mellrevaló, fekete nyakravaló, zöld vagy fekete kalap -a legényekén árvalányhajas bokréta-, fekete csizma.
Télen a férfiak posztóharisnyát, utóbb vastag priccsesnadrágot, szûk ujjú inget, bujkát, felül színes szalagokkal díszített, posztóból készült darócot, esetleg cifraszûrt vagy báránybõr kozsókot hordtak, fejükön fekete, karimás kucsmával.
A nõi öltözet már a kereskedõktõl beszerzett anyagokból készült: az ing finom fehér gyolcs, karmazsinpiros vagy fekete hímzett kézelõvel és gallérral. Több típusa ismert: kerek, vállfûs (vállrészen "írásos" himzéssel) és recés vagy "menyecskés" ing. Erre öltik fel a mellrevalót, amely lehet csipkés (zöld alapon piros színû díszítéssel), kurta vagy görginás, illetve a bársonyból készült fûzõs "váll". Deréktól apróra ráncolt "leszedett" szoknyát hordtak, egyszínû vagy nagyon apró virágos, szépen hulló anyagokból (kasmír, flokon), fehér, piros, bordó, sötétkék, zöld vagy fekete színben, elõtte pedig elütõ színû kötényt, amelynek száms változata van: kötéses, pántlikás, kétrendes, csipkés.
Egy különleges szoknyaféle a "muszuj", amekyet elöl övükbe tûzve viselnek, alja színes angolposztóval van szegve, mely uszályszerüen fut le kétoldalt a csizma sarkáig, felfedve kétoldalt a ráncba szedett fodorvászon pengyelt.
Fiatalok viselete még a gyolcsfersing, amit esküvõre és kontyoláskor, illetve pünkösdkor vesznek fel. Régebben a fiatalok piros, az idõsek fekete, magas szárú csizmát hordtak. A piros csizma viselete az I. Világháború után elmaradt.
A lányok fejdísze gyöngyös párta, melyet konfirmációtól esküvõig viselnek.
Az asszonyok haját kontyba tekerik, erre jön a díszes fõkötõ, amelyet esküvõ utáni vasárnap hófehér csipkekendõvel, a "kontyolóval" fednek egyszer az életben, utána "dulándrit" kötnek rá. A XIX. század végétõl elterjedt a színes, virágos szõrkeszkenõ (kasmír) viselete.
Nagyünnepi viselet kiegészítõje még a rojtos szélû kézbevalõ kendõ, az állpántlika, 7-11 soros gyöngy és a hátulról lecsüngõ, kettõs selyembojt.
Télen a nõk szûk ujjú réklit, rá pedig kék posztó bujkát hordanak, amely lehet egyszerû, díszes, illetve rózsás (apró gombokkal díszített) vagy sima, szövetbõl készült kabátot, illetve barna színû, fekete szegélyû báránybõr kozsókot. Régen fehér posztóból készült daróc egészítette ki a téli öltözetet, ma már egy darab sincs a faluban.
A gyermekek öltözete régen a felnõtt viselet egyszerûbb változata volt.
Sinkó Katalin, Magyargyerõmonostor szülöttje, néphagyomány- és falukutató.
A Kalotaszegi Nagyírásos gyûjteménykötet összeállítója.