Életrajz, eredmények Hírek, interjúk, cikkek, videók Fórum Galériák Háttérképek, fanfiction-ök, montázsok


Evgeni Plushenko sokszoros Nemzeti, Grand Prix, Európa és Világbajnok, 2006-tól pedig már olimpiai bajnok

Éremtáblázata igazi sikertörténet >>>

1982. november 3.-án született a szibériai Kabarovszkban, vasutas családban. A hideg klíma nem használt a kisfiú gyenge egészségének. Hónapokat töltött kórházban kétoldali tüdõgyulladással. Szülei emiatt határozták el, hogy Volgográdba költöznek. Itt már nem betegeskedett, sõt meg is erõsödött, de az édesanyja úgy döntött, hogy ezt a folyamatot némi sporttal még fokozni fogja, így 4 éves korában beíratta korcsolyázni és táncolni. Mindkét mufajban nagyon tehetségesnek mutatkozott, de végül a korcsolyázást választotta, és erre koncentrált teljes erõbedobással.

Elsõ edzõje Tatjána Nyikolájevna Szkála volt. Nem volt könnyû dolga. Mint a legfiatalabb tanuló, sok megpróbáltatásban volt része a tapasztaltabb korcsolyázók között. Emiatti sokat sírt, de nem gondolt rá, hogy abbahagyja, és az edzõje is biztatta, hogy ne törõdjön azokkal, akik nevetnek rajta. Ha keményen dolgozik, õ lesz az elsõ. Négy éves kora óta a lelkében égnek ezek a szavak. Megfogadta a tanácsot, és nemhogy az elsõ, de a legeslegjobb korcsolyázó vált belõle.

Késõbb a súlyemelõ Mihail Makovejev edzette Zsenyát. Hét éven keresztül (1986 - 1993) foglalkozott vele, és ez idõ alatt a gyerek rengeteget fejlõdött. Plushenko hét éves korában nyerte meg elsõ aranyérmét, a Samarában megrendezett Crystal Korcsolya Versenyen. Zsenya egy igazi kis csiszolatlan gyémánt volt a jégen.

Aztán 1993-ban a volgográdi jégcsarnokot bezárták. Úgy tûnt, Plushenko korcsolya karrierjének vége, de õ ebbe nem akart belenyugodni. Elhatározta, hogy Szentpétervárra vagy Moszkvába fog menni, hogy ott folytassa az edzéseket, de ennek az álomnak a finanszírozása rengeteg erofeszítést igénylet szüleitol. Makovejev nem akarta, hogy a fiú tehetsége elkallódjon, ezért egy jó barátja figyelmébe ajánlotta tanítványát. Ez a barát nem kisebb személy volt, mint Plushenko jelenlegi edzõje, vagyis Alekszej Nyikolájevics Misin.

Jevgenyij kezdetben nagyon egyedül érezte magát Szentpéterváron. Visszagondolva ezekre az idõkre azt nyilatkozta, hogy szeretné kitörölné az emlékezetébõl ezt a korszakot. Bár az bizonyos volt, hogy egy elsõ osztályú edzõ foglalkozik vele, de egy 11 éves gyereknek egyedül egy idegen városban, 1000 mérföldre a családjától végtelenül nehéz lehetett.

Embertelen körülmények között lakott egy közösségi lakás egyik szobájában. Az apartmant 5 családdal kellett megosztania. Bár édesanyja szeretett volna Szentpétervárra költözni a fiához, de sehol nem talált munkát, így Volgográdban kellett maradnia, hiszen a fizetésére szükség volt ahhoz, hogy Jevgenyij korcsolyázhasson. Mivel a szülõknek nem õ az egyetlen gyermekük, még így is kevés volt az a pénz, amibõl a család gazdálkodhatott. Így az édesanya, Tatjána Vaszilijevna másodállást vállalt, utcák aszfaltozásához vették fel, ami pokoli megterhelõ volt számára, de jobb nem akadt, hát elvállalta. Ez az idõszak Zsenya számára is nehéz volt. Tudta, hogy az anyja milyen munkából tartja fenn a családot, de mégsem tudta rászánni magát, hogy abbahagyja a korcsolyázást, és hazamenjen Volgográdba.

Misinnel rendkívül jó volt a kapcsolata, és ez a mai napig töretlen. Saját bevallása szerint mindent Alekszej Misinnek köszönhet. "Nélküle talán nem lennék senki. Alekszej Nyikolájevics emelt fel a porból, õ állított lábra, és õ tett engem valakivé."

Mikor 1993-ban Jevgenyij Misinhez került, az edzõ csupa nagynevû bajnokkal dolgozott, úgy, mint Oleg Taturov, Alekszej Urmanov, aki egy év múlva olimpiai bajnok lett, aztán õ edzette Alekszej Jagugyint is, az oroszok nagy reménységét és büszkeségét. Jevgenyij újonc volt, a legfiatalabb a csapatban, és nem igen tudott beilleszkedni a közösségbe. Nem voltak barátai, de nem csinált ebbõl presztízskérdést. Dolgozott, méghozzá keményen, hiszen tudta, hogy ez az egyetlen út a sikerhez.

Minden olyan elemet gyakorolt, amit a többiek is csináltak. Kezdetben persze nem ment könnyen, de orrvérzésig gyakorolta az ugrásokat, a forgásokat, fejlesztette az elõadásmódját. Tudta, ha már itt van, azt a sok áldozatot, amit a családja hoz érte, minden erejével meg kell szolgálnia, és ez csak úgy lehetséges, ha õ lesz a bajnok, a legjobb. Ha megvalósítja az álmait. Jobb életet akart, magának is, a családjának is, és fiatal kora ellenére olyan keményen dolgozott, ami szinte a tûrõképesség határát súrolta.

Misin persze látta benne a tehetséget, és késõbb úgy nyilatkozott, hálás Makovejevnek, amiért elhozta hozzá Plushenkót, és hogy a fiú az õ irányítása alatt érhetett meg.

Zsenya 12 évesen már az összes tripla ugrást meg tudta csinálni, és a csapattársaknak is el kellett ismerniük a tehetségét. Az elsõ négyfordulatos ugrását 14 évesen mutatta be. De olyat akart mutatni, amire senki más nem képes. Így kezdte gyakorolni azt a híres Biellmann - piruettet, ami sokáig a védjegye volt.

Misin így emlékszik vissza erre: "Mikor megmutatta a Biellmannt, a többiek fellökték, és mondták neki, hogy ezt hagyja abba. Egyszerûen féltékenyek voltak rá."

Plushenko így nyilatkozott a piruettrõl: "Megláttam, ahogy egy lány bemutatja a Biellmannt, és én is meg akartam tanulni. Ez egy valódi varázslat volt számomra." Csakhogy nagyon nehéznek bizonyult. Azonban Tatjána Vaszilijevna azt akarta, hogy a fia valami egyedit, egyénit mutasson be, ezért kérlelte, hogy gyakorolja a forgást. Jevgenyij egyszer így nyilatkozott errõl: "Mondtam anyámnak, hogy ez nagy fájdalommal jár, nekem erre nincs szükségem. De azért csináltuk, és nyújtottunk keményen. Most azt mondom, köszönöm anya."

Mikor Misin megtudta, hogy tanítványa milyen körülmények között él azon a tömegszálláson, odaköltöztette õt Miguel Alegrehez. Majd késõbb, mikor Alegre elment Spanyolországba, az edzõ magához vette Plushenkót. Végül Misin megkérte Tatjána Vaszilijevnát, hogy költözzön Szentpétervárra, és õ maga fizette nekik az albérletet. Alekszej Urmanov is sokat törõdött Zsenyával. Fuvarozta az autóján, figyelemmel követte a pályáját, és mindig gratulált a sikereihez.

Misin azonban sokkal több volt számára, mint edzõ. Szinte apai szeretettel csüngött rajta. Tudta, hogy egyedül van, és befogadta a saját családjába. Törõdött a gondjaival, segített neki mindenben, és sokat gondolkodott a fiú jövõjérõl. Mikor már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Plushenko egy zseni, több edzõ is felajánlotta neki, hogy eddzen nála, sok pénzt is ígértek, de õ nem volt hajlandó megválni Misintõl.

1995-ben kezdett részt venni komolyabb versenyeken. Az Ausztráliában rendezett junior világbajnokságon a hatodik helyet szerezte meg, sõt, 1500 dollárt is kapott a helyezéssel együtt! Egy évvel késobb, 14 évesen már megnyerte a junior VB-t. 1998-ban együtt indult a milánói EB-n Jagugyinnal, ahol Jagugyin elsõ, Plushenko egy bravúros programmal második lett.

Szintén 98-ban részt vett az orosz nemzeti bajnokságon, ahol a tét nemcsak a VB-re való kijutás volt, hanem az olimpiai csapatba való bekerülés is. A bajnokság elsõ két helyezettje indulhatott az olimpián. Ezen a verseny Jevgenyij a harmadik helyen végzett, így egyelõre az olimpiai részvétel még váratott magára.

De a 98-as minneapolisi VB-n a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Még csak 15 éves, és világbajnoki bronzérmes. Ráadásul Zsenya csak éppen azért volt ott, hogy tapasztalatot gyûjtsön, hogy figyeljen. Végül Kulik visszalépett, és helyette Jevgenyij Plushenko indulhatott a világbajnokságon. És nem elég, hogy elindult, de rögtön a harmadik helyen végzett.

Az egész azzal kezdõdött, hogy Plushenko megnyerte a kvalifikációt, maga mögé utasítva még Jagugyint is. Azt nyilatkozta errõl: "Mikor megvertem Jagugyint, elvesztettem az eszem. Hogy csináltam ezt? - kérdeztem magamtól." És nem csak neki jutott eszébe ez a kérdés. Az egész korcsolyafigyelõ világ ugyanezt találgatta. A nézõk, a bírák és az edzõk ámulva figyelték, ahogy ez a fiú minden idegeskedés nélkül szórja a négy- és a háromfordulatos ugrásokat, mintha ez a világ legkönnyebb feladata lenne. Igaz, a mûvészi elõadásmódja nem volt még túl fejlett, hiszen 15 éves volt, de a technikai tudása mindenkit lenyûgözött. Még az a vélemény is megfordult az emberek fejében, hogy ez a kölyök megnyerheti a világbajnokságot.

Van egy érdekes történet róla, és Viktor Petrenkóról, aki olimpiai aranyérmes mûkorcsolyázó, és Zsenya ifjúkori példaképe. Jevgenyij egyszer ezt mondta róla: "Mindig imádtam Viktor Petrenkót. Gyerekkoromban megpróbáltam utánozni õt. Legelõször Szentpéterváro n láttam, a Goodwill Játékokon. Akkor én 11 éves voltam. Emlékszem, mennyire tetszett nekem a trikója, amire az volt felírva nagy, fekete betûkkel, hogy Petrenko N.1. Természetesen kértem tõle autogramot. Négy év múlva újra találkoztunk egy versenyen, a hol legyoztem õt, teljesen véletlenül. Nagyon zavarban voltam emiatt a bálványom elõtt, de õ odajött hozzám, és azt mondta: Zsenya, a sportban minden megtörténhet. Te sokkal fiatalabb vagy nálam, én már veteránnak számítok." Petrenko volt a példaképe azóta , hogy a férfi olimpiai bajnok lett, és 2006-ban Plushenko utolérte bálványát.

17 évesen Szentpéterváron vásárolt két lakást, egyet a nõvérének és az unokahúgának, egyet pedig magának és a szüleinek. A siker lehetõvé tette számára, hogy újra összehozza a családját. A szüleinek innentõl kezdve nem kellett dolgozniuk, Jevgenyij gondoskodott mindnyájukról.

Sok felejthetetlen program fuzodik a nevéhez, de az is elofordult, hogy nem értették meg, mit akart kifejezni. A Story of an Artist egy nagyon eredeti program volt, meglehetõsen hatásos és technikailag erõs. A bírók végül Jagugyint ítélték jobbnak, igaz, nagyon szoros versenyben. Azt mondták, hogy a program jó volt, de õk nem értették igazán. Erre Plushenko azt nyilatkozta: "A program negatív reakciót váltott ki a közönségbõl és a bírókból egyaránt. Nem tudom, miért."

2002-ben reményekkel telve érkezett meg Salt Lake Citybe. Olimpiai bajnok akart lenni, de mindenki megdöbbenésére elesett a rövid program quadra - tripla kombinációjában. Tudta, hogy ezzel az aranyérem elveszett. A negyedik helyre sorolták. A szabadkorcsolyázás azonban visszaadta a hitét. Itt mutatta be elõször a Carment a nagyközönségnek, és valóban hatalmas sikere volt. Itt ugrott eloször 4-3-3 kombinációt, majd egy nagyon ritka 3 axel-1/2 loop-3 flip variációt is láthattunk tõle. Ezzel a muvészi és profi programmal elnyerte az ezüstérmet, ami nem volt rossz eredmény, hiszen elõször indult az olimpián. Az aranyat azonban Jagugyin kapta meg.

2003-ban és 2004-ben is jól szerepelt a világversenyeken, leszámítva azt a 2004-es budapesti Európa Bajnokságot, ahol a szabadprogramban, a Tribute to Nizhinsky címû gyönyörû kûrben sorra elrontotta az ugrásait, és "csak" ezüstérmet szerzett. Nyilván nem várható el senkitõl, hogy folyton a legjobb legyen, de Evgeni teljesítménye ettõl függetlenül is egyenletesnek, kiegyensúlyozottnak mondható. Rengeteg sérülést szerzett már az évek alatt, hát, térd és ágyékproblémák nehezítették a felkészülését és a versenyzést.

A 2005-ös év jól indult számára. Minden versenyt megnyert, amin elindult, és mindenki nagy várakozással nézett a világbajnokság elé, ami Evgeninek hazai pályán, Moszkvában került megrendezésre. Ami ott történt, arra senki nem számított. A kvalifikációt és a rövidprogramot nagyon rossz fizikai állapotban csinálta végig, ágyékproblémái olyan súlyossá váltak, hogy csak fájdalomcsillapító injekciók segítségével tudott jégre lépni. A szabadprogramot már le sem futotta, Evgeni Plushenko életében elõször arra kényszerüt, hogy feladja a versenyt.

Szerencsére egy mûtéti beavatkozás lehetõvé tette számára, hogy a VB után két hónappal újra elkezdhesse az edzéseit, és hamarosan fellépéseket is vállaljon.

Evgeni Plushenko immár olimpiai bajnok, boldog férj, apa, és az oroszok nemzeti kincse, legeladhatóbb terméke. A versenyzés mellett a tanulásra is gondolt fordított. A Lesgaft Academy hallgatójaként edzõi végzettséget szerzett.

Az Olimpiai aranyérem után egy szezonnyi pihenõt engedélyezett magának, de ígéretet tett, hogy ezután a kihagyás után visszatér a versenyzéshez. Pályája már így is teljes. Története a népmesék legkisebb szegénylegényének történetéhez hasonló, aki elindult szerencsét próbálni, és megszerezte a király fele királyságát, illetve egy teljes királyságot épített fel magának. Eredményei utolérhetetlenek, neve sporttörténelmi fejezetcím lesz a lexikonokban. Nemcsak teljesítményével ad példát követõinek és csodálóinak, de egész lénye, jelleme, megnyilvánulásai és férfias tartása olyan egységet alkot, ami csak ezzel a fogalommal fejezhetõ ki: EVGENI PLUSHENKO.

***

2006. november:

Legújabb hírek szerint házassága zátonyra futott, de legalábbis válságban van. Rebesgetik, hogy Tatiana Totmanina és Evgeni között szerelem szövõdött. Pillanatnyilag nincs hivatalos hír arról, hogy mi igaz ezekbõl, vagy hogy miként alakultak így a dolgok.

***

(A korai évek adatai a Kingonice - ról származnak)

Fõoldal |Webmiss | Linkek | Archívum

Copyright © 2004 Betti