Életrajz, eredmények Hírek, interjúk, cikkek, videók Fórum Galériák Háttérképek, fanfiction-ök, montázsok

 

Irina Antonova Truda7, 2008. február 14.

Az elmúlt két évben Evgeni bár a sportot félretette, mégsem unatkozott. Rendszeresen járt a bíróságra, várta az ítéletet a vagyonmegosztás, gyerekláthatás ügyében, harcolt azért, hogy a fia visszakapja a vezetéknevét, és végre lezáruljon a válás. Eközben üzletemberekkel találkozott, tervei között szerepel egy a nevét viselő összeurópai versenysorozat, illetve egy saját ruházati- és korcsolya márka megteremtése.

A FEJEM ZSONG, AKÁR A MÉHKAS

- Mindent papírt aláírtak már, ami a válást kimondja?

- Nem, még mindig tart a per. Bonyolult folyamat, de azt hiszem, most már nem sok van hátra és hamarosan elvált ember leszek. Másfél éve folyik ez a harc.

- A felesége még mindig igényt tart arra a lakásra, amelyet ön kapott Putyintól?

- Próbálkozik, és a jogi képviselői most azzal álltak elő, hogy az édesapja, George Viktorovics, háromszázezer dollárt ajánlott érte. Ez igencsak meglepett.

- Miért, mennyi a piaci értéke a lakásnak?

- Nem tudom, ajándék volt. Valószínűleg sokkal többet ér, manapság mindenhol felmentek az ingatlanárak.

- Ott is lakik, abban a lakásban?

- Nem, egy másikban, Szentpéterváron. Az a lakás még mindig üres. Egyikünk se költözött be, amíg az a per tárgyát képezi. Mása nagyon meg akarja szerezni magának.

- A felesége apja ellenezte a házasságukat?

- Ellenkezőleg. A volt feleségem egész családja - már így nevezem, bár még nem vagyunk elválva - örült neki. Mindig csak azt hallottam tőlük: "semmire nincs szükségünk, ami a tiéd, pontosan tudjuk, milyen nehezen dolgoztál meg a pénzedért, hogy az egészségeddel fizettél", aztán egyszer csak minden megváltozott. Még amit a papa hotelüzletébe fektettem be, az is elveszett. Volt egy megállapodási ajánlatom: a lakás a hotelrészesedésért cserébe.

- Szerződést írtak-e alá a befektetéséről?

- Dehogy, semmit nem írtunk alá, megbíztam ezekben az emberekben. Különösen George Viktorovicsban bíztam. Nagy kár, hogy ilyen naiv voltam.

- Honnan jöhet ennyi gyűlölet?

- Fogalmam nincs, miért változnak meg az emberek. Még nem sikerült mindent feldolgoznom. Nem tudom, bár a kapcsolatunk már régen elkezdett romlani. Már az esküvő előtt is voltak nézeteltéréseink, de azután csak rosszabb lett. Soha nem volt ugyanolyan, hullámzott, vagy fönt, vagy lent voltunk, mint a hullámvasút.

- Miért házasodtak akkor össze?

- Azt hittem, csak bennem van a hiba.

- Milyen nő lenne az álma?

- Mindenekelőtt, megértő legyen. Nehéz természetem van. Amikor edzésről hazaérve valamit nem találok rendben otthon, felemelem a hangom, de hamar lehiggadok és bocsánatot kérek. Fontos, hogy ilyenkor a párom megértő legyen, mint egy barát. Ha valakinek az a munkája, hogy sportoló és hosszú időn keresztül ő a vezető a sportágában, ez nagyon komoly teher. A helyzet az, hogy én nem hibázhatok. A fejem akár a méhkas, folyamatos stressz, sérülések... Egyszóval, csak a megértés fontos, hogy mindig mellettem legyen és támogasson. Hogy szőke-e, vagy barna... úgyis a szív diktál!

- Mit gondol, vissza fog még térni az anyakönyvi hivatalba, vagy ez a pereskedés örökre elvette a kedvét a házasságtól?

- Meg fogok nősülni egyszer újból, de hogy mikor és hol, még előttem is titok. Most egy darabig biztosan nem.

A GYEREKBŐL SPORTOLÓ LESZ

- Milyennek látja a fia jövőjét?

- Úgy gondolom, hogy Jegor sportolni fog, de még nem tudom, mit. Jégkorong, futball, tenisz, mind szóba jöhet, de azt sem zárom ki, hogy négyéves korától korcsolyáztatni fogom. Edzésként, az egészsége kedvéért, vagy csak a saját örömére.

- Nem olyan régen még meggyőződéssel jelentette ki, hogy a fia műkorcsolyázó lesz és Misin tanítványa. Most mintha nem lenne már ebben olyan biztos.

- Nem tudom, hol fogok élni. Az olimpia után szeretném magam a műkorcsolya fejlesztésének szentelni és ezt Volgográdon kezdeném.

- A külföldre költözést nem fontolgatja?

- Nem vágyom Oroszországon kívülre.

- A fia hasonlít önre?

- Nagyon. Testalkatában ugyan inkább a mamám. Nagyon gyors, nyolchónaposan már futott, nem járt, futott! Most már beszél, akaratos, huncut, nagyon élénk. Játszik sportszerekkel, rúgja a labdát, elektromos autót vezet, amit én vettem neki. Tökéletes gyerek, akiből biztosan atléta lesz! A természete az enyém és a mamámé keveréke.

- Gyakran látja?

- Ritkán, a munkám miatt. Ha egy hónapból egy hetet otthon vagyok, az már nagyon jó.

- A felesége eltiltotta a gyereke látogatásától?

- Nem. Voltak vitáink, de ezt a harcot én nyertem meg.

- Viszont kiderült, hogy a mind a vezeték-, mind a keresztnevét megváltoztatták...

- Sajnos ebben az országban ezt is meg lehet tenni, ha valakinek van elég pénze és kapcsolatai. Tudom, hogy olyan is van, hogy valaki törvényesen eltűnik a gyerekével. A volt feleségem nem ezt választotta, ő átíratta a nevét és megkereszteltette a hátam mögött. Az még külön csapás volt, hogy a legjobb barátom, Alexander Kerzsakov (a labdarúgó), tudott erről, sőt, ő lett a keresztapa, anélkül, hogy engem értesített volna. Csak egy hónappal a keresztelő után értesültem erről a fontos eseményről. Talán mert a felesége és az én volt feleségem nagyon jó barátnők. De ez azért sok volt...

15 ÉVES ÁLMOM VÁLT VALÓRA

- Említette Volgográdot.

- Nyitottunk egy műkorcsolya iskolát ott, amivel végre, tizenöt év után valóra vált egy álmom. A célom, hogy ne csak Moszkvában és Szentpéterváron lehessen műkorcsolyázást tanulni. Keményen kell dolgoznunk majd Volgográdon, hogy a jövőben hasonló iskolákat nyithassunk az ország több pontján. Ez az iskola még csak öt hónapja működik hivatalosan és máris 260 növendék edz ott, ami hihetetlen szám ilyen rövid idő alatt!

- Pontosan mi az ön munkája ott?

- Mesterkurzusokat vezetek, szemináriumokat tartok és az edzőket segítem a munkájukban.

- Vagyis a tanárokat tanítja...

- Erre szükség van. A pontozási rendszer megváltozott és ők már 15 éve távol vannak a versenyektől.

- Evgeni, részt fog venni a 2014-es olimpián, Szocsiban?

- Igen, de minden bizonnyal nem mint versenyző, hanem mint edző, vagy az edző asszisztense.

- Az edzője, Alexej Misin, pedig azt mondta, tervezi, hogy műkorcsolyázóként megy Szocsiba 2014-ben...

- Azt hiszem, 2010-ig fogok csak versenyezni, amikor is már 27 éves leszek.

- De a 2010-es olimpiával Vancouverben azért számol, ugye?

- Hogyne, most arra összpontosítok! Vancouver szerencsés helyszín számomra. Ott nyertem világbajnokságot 2001-ben, ami hatalmas győzelem volt. Úgyhogy szimbolikusnak is tartom azt a helyet.

MÁR EL IS KEZDTEM A DIÉTÁT

- A térde még mindig fáj?

- A meniscus műtét óta csodálatosan érzem magam. Már edzésben vagyok, Misinnel speciális gyakorlatokat is végzünk.

- Bemutatókon is részt vesz?

- A rövidprogramommal, igen. Nem minden titkomat fedem fel, mivel a versenytársaim is részt vesznek ezeken a show-kon. Nem akarom, hogy előre lássanak mindent.

- Az edzéseken kívül mivel foglalkozik mostanában?

- Mindent félretettem, ami nem kapcsolódik a felkészülésemhez. Az életem gerince most a műkorcsolya. Ahogy tavaly a turném és a törvényhozói testületi munkám volt az, ebben az évben kizárólag az edzésekre összpontosítok. Emellett tervezünk egy turnét a "Stradivari arany jegével", hogy eljussunk azokba a városokba is, ahol eddig nem voltunk, de ez is a 2008-2009-es szezonra való felkészülésem része.

- Mikor lesz az első versenye?

- Szeptemberben a kisebb helyi versenyekkel kezdünk, Oroszországban. Az igazság az, hogy két éve nem versenyeztem, úgyhogy sikertelenségek sem zárhatók ki az elején. De erre fel vagyok készülve, így ha nem sikerül győznöm, akkor se fogok kétségbeesni, hanem folytatom tovább. A célom amúgy is az olimpia.

- Most tehát kétszer egy nap edz, diétázik és igyekszik visszaszerezni a formáját.

- Így van. Napi két edzés. A diéta is már folyamatban van. Találkoztam már az új koreográfusaimmal és most a kosztüm és a zene véglegesítésén dolgozunk.

- Valami neves terezővel dolgozik?

- Hogyne. Robert Cavallival tárgyalunk, ő fogja a kosztümöt elkészíteni. Általában elmondható, hogy minden sínen van.

AVERBUKH MEGHÍVOTT A SHOW-JÁBA

- Említette a Stradivari turnét és erről eszembe jutott, sikerült Averbukh-kal kibékülnie?

- Sohasem veszekedtünk. Sosem voltunk barátok, de megmaradtunk haveroknak. Nemrégiben is együtt léptünk fel Svájcban, a gazdasági fórumon, az ő társulatával. Ilia kérdezett is, hogy nem vennék-e részt a show-jában néhány városban és ha úgy jön ki a lépés, el is fogom vállalni.

- Végül is mi az, ami önök között történt? - Csak annyi, hogy ha egy szűk piacon két vállalkozó hasonló dologgal áll elő, a mi esetünkben két hasonló turné készül, az konkurrenciát jelent egymásnak. Én azonban nem akartam vetélkedni, és meg is mondtam, hogy az én produkcióm más lesz. Mi csak műkorcsolyázókkal dolgoztunk, élő zenére, a Stradivari hegedűvel, míg ő profikkal a show-businessből, mozi-, színházi sztárokkal. Azok az emberek, akik az egyesülésünket szorgalmazták, ezt nem vették figyelembe. Én nem akartam az egyesülést. Az én elképzelésem teljesen eltért az övétől, én csak a műkorcsolya virtuózait akartam közönség elé vinni, míg nála, bár kétségtelenül vannak ismert műkorcsolyázók, a közönség főleg Marat Basharov, Csulpan Kamatova és a hasonló nevek miatt vált jegyet.

- Ilia volt az, aki az egyesülést szorgalmazta?

- Nem. Sokan jöttek hozzám azzal, hogy oldjam meg ezt problémát úgy, hogy társulok az Averbukh show-hoz. Ezzel szemben én a terület felosztását javasoltam.

- Van valami üzleti terve a közeljövőre, amilyen például a Plusheko-féle korcsolyacipők ötlete volt az ön aláírásával?

- Van most is egy terv - csak terv, egyelőre - professzionális korcsolyacipőkre, melyek minőségi termékek, nem csak a rajongók igényeit elégítenék ki, mint az a korábbi elgondolás volt. Svájcban már tervezik is a kézjegyemmel ellátott korcsolyákat, de ez további átgondolást igényel, szakértők bevonásával, erre pedig most tényleg nincs időm.

- És a neve alatt piacra kerülő ruhakollekció terve még mindig napirenden van?

- Az ötletet még nem vetettem el, de nem tetszett sem a gyár, ahol a ruhaneműk készülnének, sem a tervezők. Nem feltűnő ruhadarabokra van szükség, hanem minőségi termékekre. Az igazság az, hogy sokszor megveszel valamit egy nagynevű designertől, és azt veszed észre, hogy máris elszakadt. Mellesleg, nemsokára megalapításra kerül a Plushenko-verseny Volgográdon. Ez egy országos verseny lesz, melyet én finanszírozok, saját zsebből. A gyerekek megkapják a pénzt a ruhára és a korcsolyára. Ezenkívül a legjobbakat és a legfiatalabbakat díjazzuk is. Nem járok a fellegekben. Odafigyelek a pénzemre. Ha korábban voltak is idők, amikor arannyal és briliánsokkal aggattam tele magam, ma már csak órákat gyűjtök és egy apró kereszt lóg a nyakamban. A kocsikat imádom, úgyhogy azokat veszem továbbra is, ahogy imádom a motorokat is, a motocrosst. Nemrégiben egy volgográdi jó barátom lovakat mutatott nekem. Nagyon megtetszettek, úgyhogy ebbe is bele szeretnék kóstolni.

NEM SZERETNÉK MOSZKVÁBAN ÉLNI

- Miért utasította vissza a Jégkorszakban és a Tánc a jégen 2-ben való részvételt?

- Már kipróbáltam magam, mint műsorvezető, így a feladat nem volt többé izgalmas a számomra. Azonkívül számos nehézség adódott a szervezők részéről. A Sztárok a jégen után ráadásul a Hegyek urában is dolgoztam és ez rendkívül kimerítő volt, a rengeteg forgatási óra a lehetetlen időzítésekkel nagyon megviselt. Be kellett látnom, hogy sportoló lévén, az egyetlen helyes megközelítés számomra a műkorcsolyázóé. Ha ez még nem lenne elég, a tavalyi év tévészereplései egybeestek volna a külföldi meghívásaimmal. A mi korcsolyázóinknak szinte kizárólag csak Oroszországban van lehetőségük fellépni, míg én keresett vagyok külföldön is. Az az igazság, hogy én egy világszínvonalú korcsolyázó vagyok. Ha meghívnak, kötelességem kihasználni az alkalmat, hogy népszerűsítsem az orosz műkorcsolyázást a határainkon kívül is.

- Esetleg 2010 után, amikor végleg visszavonul a versenyzéstől, elképzelhető, hogy visszatér a tévéhez?

- Nem zárható ki ez a lehetőség sem. Mindazonáltal, a tévézés azzal jár, hogy a fővárosban kéne élnem, én pedig nem szeretnék Moszkvába költözni. Hónapokig éltem ott, amikor a Sztárok a jégent forgattuk és nagyon hiányzott Szentpétervár. Pillanatnyilag Moszkva kényelmetlen lenne számomra.

- Akkor inkább edzői minőségben tudja magát elképzelni a jövőben?

- Nem tudom még. Szép álom elképzelni, hogy egy olimpiai bajnokot edzek, de ez igen nehéz feladat. Ehhez a teljes szívedet, lelkedet kell adnod, minden erőddel azért a versenyzőért kell élned, át kell érezned minden örömét, fájdalmát. Attól kezdve az az életed. Nem titkolom, hogy mindez igaz az én edzőmre, Alexej Misinre.

Eredeti hír

Fordította: Zsuzsa

 
Fõoldal | Webmiss | Linkek | Archívum

Copyright © 2004 Betti