Anata - Te
Ma letéptem a fekete szárnyaim Vérrel szennyezett öröm Imádott szenvedő alak A könnyek nem apadnak Csodásan festenek a falon Szeretlek! Annyira szeretlek! Sóhajod mélyvörös A légzés enyhülése visszhangozva válaszol Testem összeesik, elmosva a jövőt Eksztázisban vonagló nedves patkány A könnyek nem apadnak A tűn a cérna fordítva hatol át Nem tudok semmit az őrültségről Szeretlek! Annyira szeretlek! Sóhajod mélyvörös Az áramvonalas tükör kuszaságot mutat A bőröm a múltat ábrázolja... gyűlölöm, hogy vége van Szeretlek! Annyira szeretlek! |
Kezdőlap • Lap tetejére • Oldaltérkép • Szerkesztő |