|
Futatsu no koe – Kettőnk hangja
Aa, elfelejtettem, miket kiáltottál, a hangodat Együtt visszhangzanak ezen a helyen Ismétlődő tragédia, értelmetlen viszály Megfosztani a változatlan dolgoktól Összetörök, ahogy kezem átcsúszik az elmosódott testen Szökni hagyom a saját erőtlenségem könnyeit A kétségbeesés szakadékában lézengő én A szemeim olyanná lettek, mint a te mosolyod A magány két reszkető árnyéka beragyogja a holdfényes éjt Aa, elfelejtettem, miket kiáltottál, a kezedet Mintha sosem szakadnánk el egymástól Óvatosan bekötözöm a ballépés... a ballépés fájdalmának hegét A búcsú és a gyász napja visszatér a szívembe Ígérem, holnap együtt reszketünk majd Sötét éjen sétálok a fényben, bár megnevettetnél még valamikor Csendesen ázik az arcom A bánat esőjét erőmmel megszokom Aa, elfelejtettem, miket kiáltottál, a hangodat Együtt visszhangzanak ezen a helyen Ha ölelném a dobogó fájdalmad... Felnézni az emelkedő égre... Éljük most együtt az őrülten... őrülten lefestett álom jövőjét |
|
Kezdőlap • Lap tetejére • Oldaltérkép • Szerkesztő |