Japán egyik legelső, csak nőkből álló Visual kei rock bandája, az Exist Trace már több kislemezt, albumot és videót jelentetett meg, valamint felléptek Európában és az Egyesült Államokban is.

Néhány héttel az új kislemezük a „Spiral Daisakusen” megjelenése előtt, Jyou (ének), miko (ének és gitár), Omi (gitár), Naoto (basszusgitár) és Mally (dobok) megosztanak velünk pár mélyreható részletet a kinézetükről, zenéjükről és törekvéseikről.


Hogyan történt a tagok találkozása, amiből megalakult a banda?

Miko: Úgy kezdődött, hogy Jyou megkérdezte barátját, Naotot, hogy „hé, lenne kedved egy bandát alapítani velem?” és akkor Mally, aki Naoto egyik gyerekkori barátja, csatlakozott a bandához. Ezek után, Omi és én egy újságban lévő hirdetés által találtunk a bandára.


Hogyan találtátok ki a banda nevét?

Miko: A banda neve „Exist Trace” már akkor megvolt, amikor én csatlakoztam. Jyou, Naoto és Mally összegyűjtötték ötleteiket és Naoto javaslatát az „Exist Trace-t” választották. Számomra, a név „Exist Trace” nem csak azt jelenti, hogy „Meghagyni magunk után a létezésünk nyomát” hanem azt is, hogy „Milyen nagy nyomott tudok hagyni valakiben?” és ez a banda az a hely, ahol ezt megpróbálhatom.


Milyen érzés Tokiói Bandának lenni? Vannak ismerős zenekarok, akikkel szerettek alkalmanként fellépni?

Miko: Tokióban születtem és szeretem azt a helyet. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen egyedülálló városból származik a bandánk, ahol egy csomó különböző kultúra megtalálható. Mostanában turnéztunk Japánban, Osakában és Nagoyában, a Kaishin no ICHIGEKI-vel léptünk fel. Rengeteg király női banda is van, így még több izgalmat szeretnék hozni a lányok színterére!

Mit gondoltok, mi a fő téma vagy üzenet a dalszövegeitekben? Ez az üzenet mindig is ugyanaz volt vagy változott az évek alatt?

Miko: A fő téma az, hogy „élni”. Ez a kezdetek óta nem változott, de mostanában konkrétabb dolgokról írok. Buzgón írok dalszövegeket a határozatlanságról és a szenvedésről, hogy hogyan látja egy nő az életet és a halált, a szerelem különböző fajtáiról és a saját érzéseimről, tapasztalataimról.


Milyen más bandákat kedveltetek, amikor elkezdtétek a sajátotok? Van olyan banda, ami most is hatással van rátok?


Jyou: A Dir en Grey volt az, ami miatt alapítottam egy bandát; még most is nagy hatással vannak rám. Az anime főcímdalaik által fedeztem őket fel és később egy zenei tv adásban láttam őket. Még mindig emlékszem, hogy az őrült előadások mennyire elvarázsoltak engem. Ők az egyetlenek, akik ilyet elő tudnak adni.

Miko: Akkoriban az olyan japán bandákat szerettem, mint a Luna Sea és a Pierrot. Most már szeretem a Rolling Stones-t, Mr. Big-et és a Muse-t is. A kedvenc gitárosaim pedig Eric Clapton, Paul Gilbert, Mathew Bellamy és Hisashi Imai.

Omi: X JAPAN, természetesen. De még nagyon sok más is van.

Naoto: Amikor elkezdtem zenélni, sok Marilyn Manson-t és L’Arc~en~Ciel-t hallgattam. Mostanában fedeztem fel a Queen of the Stone Age-t és majd több számukat is meghallgatom.

Mally: Én olyan japán bandákra néztem fel, mint a Merry és külföldi bandákra, mint az Evanescence, Slipknot és a Bullet For My Valentine. Természetesen, még mindig szeretem őket, de az óta találtam új inspirációt más szerzőktől. Mostanában sok Metallica-t hallgatok.


Az Exist Trace egy olyan banda, ami szereti változtatni a stílusát, zeneileg és kinézetileg is. Melyik szám volt a legmeglepőbb a rajongók számára?

Miko: Amikor kiadtuk egy albumunk, az Ambivalent Symphony-t, a reakciók az Owari no nai Sekai-ra nagyon megleptek minket. Ez egy „lágy” szám volt hozzánk képest akkoriban, szóval felkészültünk arra, hogy a rajongók szerint ez „nem Exist Trace”. De egy csomó rajongó szerint gyönyörű és inspiráló szám volt és nagyon tetszett nekik.

Ekkor értettem meg, hogy igenis fontos minden oldalunkat megmutatnunk, és hogy minden szeretetet beleadjunk a számainkba, még akkor is, ha meglepő a rajongók és a mi számunkra. Így maradhatunk hűek magunkhoz.


A látható stílus is fontos. Milyen egy japán Visual kei banda?


Miko: A Visual kei egy olyan helyet alkot, ahol félénk japán emberek kifejezhetik gondolataikat egy más személyként. Ez a stílus mostanában változik, de én még mindig az igazi ízléses és elegáns kifejezésmódjait szeretem a Visual kei-nek, ami olyan gyönyörű.


Egy csomó kiadásotok nem egy teljes album, hanem rövidek, mint egy EP vagy egy mini album. Miért szerettek rövidebb albumokat kiadni?

Miko: Nem arról van szó, hogy nem szeretjük a teljes albumokat! Nagyon jó érzés azt kiadni. De most, én úgy gondolom, hogy így sokkal egyszerűbb meghallgatni a CD-nket és szeretném, ha még több ember ismerné meg az Exist Trace-t. Ez az oka, hogy könnyebben és gyakrabban meg tudják venni és hallgatni a zenéinket.


Mely Amerikai városokban léptetek fel? Mi az, ami arra késztet, hogy újra és újra fellépjetek ott?

Miko: Játszottunk Seattle-ben, Boston-ban, New York-ban, Philadelphia-ban, Pittsburgh-ben és Dallasban. Szeretem Amerikát, mióta régen Dallasban éltem. Annyi helyre szeretnék elmenni, ahova csak lehet! A legjobb dolog szerintem az Egyesült Államokban az a fényes, boldog aura, ami körbe veszi az embereket és a csodálatos tájak. Amerika olyan nagy, de minden részét látni szeretném!


A stílusotok és frizuráitok elég sokat változik. Mi alapján döntitek el, hogy mi lesz a következő stílusotok? Fontos megváltoztatni a kinézeteteket minden új albumhoz vagy videóhoz?

Miko: Mindannyian azt a stílust választjuk, ami segít nekünk kifejezni azt a számot. Főleg mióta Jyou és én énekelünk, olyan stílust választunk, amely érzelmileg a dalszöveg fő szereplőihez köt minket.


Mitől különleges az Exist Trace? Mi a legérdekesebb dolog egy Exist Trace élő koncertben?

Jyou: A különleges dolog az a férfias erő a fellépéseinkben! Olyan erőbeütéssel nyomjuk, mint bármely férfi banda. De, az igazat megvallva, még így is egy csomó nőies mozdulat és kifejezésmód van az előadásainkban.

Miko: Az élő fellépéseink mindig kiszámíthatatlanok. Energikus, kemény koncerteket adunk, de aztán hirtelen átválthatunk egy színházi stílusba. Egy számban énekelhetünk a nők pusztító szeretetéről és gyűlöletéről és a következő szám pedig lehet egy rock stílusú mű, ami friss és teljes mértékben férfias.

Omi: A bandánk őt teljesen különböző személyiség keveréke. Ez meglátszik a számainkon, a stílusunkon és kinézetünkön.

Naoto: Az egy tény, hogy különböző számaink vannak és az előadásaink is változatosak. Emellett van egy szenvedélyes és erőteljes oldalunk meg egy szexi és gyengéd. A nőknek különböző oldalaik vannak.

Mally: Akik először látnak, minket teljesen odavannak az 5 különböző karakterünktől, amit a színpadon láthatnak és mindent megteszünk, hogy nagyon jól szórakozzanak!


Van már tervetek egy új turnéhoz/show-hoz?

Miko: Sajnos most éppen nincsenek terveink külföldi turnéhoz, de Japánban vannak fellépéseink minden hónapban! Tervezünk egy pár meglepő és előre kidolgozott pillanatot, szóval szeretnénk, ha a külföldi rajongók is el tudnának jönni!


Mostanában az Exist Trace rengeteg albumot adott ki világszerte az iTunes-on és Spotify-n. Milyen érzés tudni, hogy a zenétek mindegyik rajongótokhoz eljuthatnak?

Miko: Nagyon örülök, hogy az érzéseink eljuthatnak bárkihez, a nyelvi korlátok ellenére, főleg, hogy régebben voltak problémáim az angol miatt. Hiszem, hogy a zene egy csodálatos dolog. Szeretném eljuttatni a zenénket a rajongóinkhoz mindenhol a világban.


Mit szeretnétek, mit jegyezzenek a hallgatók a számaitokból első hallás után?

Miko: Örülnék, ha az a személy arra emlékezne, hogy mit érzett akkor, abban a pillanatban, amikor a zenénket hallgatta. Ezek az érzelmek a legfontosabbak. Ne gondolkozz, ÉREZZ! (Nevet)


Mire számíthatnak a rajongók tőletek a jövőben?

Miko: Mostanában sokkal aktívabb voltam, főleg az élő fellépésekkel, szóval szeretnénk olyan helyekre eljutni, ahol még nem voltunk. Szeretnénk visszamenni Európába és Amerikába, nagyon szeretnénk még több helyen fellépni. Célunk egy Világturné!


Bármiféle bölcsesség tőletek?


Jyou: Majd ha újra fellépünk az Egyesült Államokban, szeretnék mindenkit látni, aki ezt olvassa! Boldog lennék, ha egy forró, szenvedélyes időt töltenénk együtt!

Miko: Mindig keményen dolgozunk, annak ellenére is, hogy tudjuk, erőtlen japán nők vagyunk; nem szeretnénk veszíteni a macsó férfi bandákkal szemben, így megmutatjuk, hogy mi az, amit csak mi tudunk megmutatni és eljuttatni a világ számára. Kezdetnek, szeretném, ha meghallgatnátok a CD-ink és megismernétek minket! És ha bejövünk neked, szeretnénk majd látni egyszer az egyik élő fellépésünkön!

Omi: Szeretnék egy újabb show-t Amerikában és szeretném veletek együtt felpezsdíteni a testem és lelkem.

Naoto: Nagyon remélem, hogy majd újra meghívnak minket Amerikába. Szeretném, ha várnál ránk, miközben Exist trace számokat hallgatsz. Tiszta szívből szeretem Amerikát.

Mally: Szeretném, ha mindenki Amerikában megérezné a legjobb, legforróbb dalunkat! Amikor majd visszatérünk az Egyesült Államokba, elvezzük együtt a zenét és táncoljunk! Hamarosan látjuk egymást!


Interview by Natalie Perez
May 5, 2014


Fordította: Non


Team
Üdvözlet az IguHun-tól!
Elérhetősgek/forrásaink
Norce szavai
Rima szavai
A tagokról
Dalszövegfordítások
Interjúk
Feliratos videóink
Jyou blogbejegyzései
Mally blogbejegyzései
miko blogbejegyzései
Naoto blogbejegyzései
Omi blogbejegyzései
miko tweetek
Mally tweetek
Rajzoltak!
Első bejegyzéseik