|
Kimi no masshirona hane - Hófehér szárnyaid
Még a fehér, ártatlan lelket is Feketén mocskolja a vágy Vajon miért ilyen ostobák az emberek? Az élet a bűnről és az árulásról szól Csak egy múló csoda Te miért nem piszkolódsz be A kétségbeesés sötétjében? Hé, mutasd a szárnyaid! Takarj el azokkal a hófehérekkel! A világ végén A szárnyak lágy fénnyel zuhannak le A menny sóhajt Annak a kettőnek pedig nincs így hová mennie Tudod, nem szabadott volna találkoznunk Ez a bűn és ez erkölcstelenség sorsa Tovább vergődöm ebben az ostoba szerelemben, de... Most már nem akarok semmit Még ha a szárnyaid fel is hasadnak Akkor is megvédelek téged A világ végén A szárnyak lágy fénnyel zuhannak le A menny sóhajt Az a kettő pedig rab marad Az égen a szárnyak magasan kavarognak Az altatódal szendergésre hív Ők ketten becsukják szemeik és halkan nevetnek A világ végén A hófehér szárnyak örök álomba zuhannak Ne engedd, hogy a kezeink szétváljanak... |
|
Kezdőlap • Lap tetejére • Oldaltérkép • Szerkesztő |