Kuchibiru - Ajkak
Az angyal a süllyesztőben Kecsesen lengeti az uszályát A bebörtönzött angyalt A négyzetes tengerben, gyönyörűen felemésztette a szorongás Belefáradtam a jófiúkba, akiket már megszelídítettek Nem szép így ez a csodálatos élet? Menj tovább Az ajkakat és az arcokat pirosra színezed Végigfutva az utcákon, még a fekete macskák is megfordulnak utánad, hogy megbámulják gyönyörűséged Éjfélkor te még mindig szikrázol; körülvéve fénnyel, te, aki a drágakőre is hasonlítasz Tudsz a játékdobozról, ami papírmaséból készült Az angyal a süllyesztőben Játssza a bolondot, lágyan lengeti a testét A bebörtönzött társnak Nincs többé bátorsága elmenekülni, fél Hát nem szép felhagyni azzal, hogy várd a boldogságot? Véget kell vetni a valóságból való menekülésnek Másként az egyikünk összeomlik Végigfutva az utcákon, a keskeny úton a fekete macskákkal Menj csak tovább így, a reggel még nem jön; ez most képtelenség Azon a helyen, ahol visszafordulunk, a halál nem fog változni Az ajkak vörösek, az arcok pirosak; ha mindenki változik Akkor mindenki az utcán fog bujkálni, ahogy te is; rendben, gyere ide Légszomj, álmatlan éjszakák, engedd el őket Mint egy macskát, te, aki névtelen vagy |
Kezdőlap • Lap tetejére • Oldaltérkép • Szerkesztő |