|
Lost in Helix
Szellem-alak úszik a víz felszínén A teliholdat fürkészve Csak vár az idő forgó kerekére Vajon hányszor nézett fel az égre? A Hold újra és újra megdagad Életen és halálon át Most újjá születtem Újra látni akarlak A kígyózó spirálban Akkor is, ha egy nap a halál ismét elválaszt minket Még egyszer szeretnélek látni azon a messzi helyen Úgy érzem, ha a reményt elvesztem, akkor minden mást is A hullámok szüntelenül háborognak A Hold szüntelen dagad és fogy A Hold kiáltva tűnik el Ez a lélek pedig remegni kezd Mint ahogy te reszkettél, ahogy eltűntél a sötétségben Találkozni akarok veled, ebben a folyton elvesző emlékben Most egy mély álmon kelsz át A halál és az újjászületés közti Hosszú időszakba veszve Látni akarlak Újra és újra a remény hajnalán Hol vársz a lassan forgó spirálban Azzal a kedves, mély tekintettel? Újra látni akarlak A kígyózó spirálban Ha csak egy pillanatra is Még egyszer szeretnélek látni azon a messzi helyen A lelkem örökké veled lesz |
|
Kezdőlap • Lap tetejére • Oldaltérkép • Szerkesztő |