ZEAL LINK személyes interjú Naotoval

A bizarr külsejével Naoto, az exist†trace basszusgitárosa, extrém, már-már nem emberi látszatot kelt. Mégis, a zord külső mögött emberi érzéseket. Mi a valódi üzenete azok felé, akik magukban tartják a dolgokat és elvesztek a gondolataiban?

– Az alapján, amit látok, szerintem fiatalabb korodban durva gyerek voltál.

Most ilyen vagyok, ez oké. Nagyon tartózkodó voltam és nagyon utáltam különbözni a többiektől. Bár viseltem újfajta ruhákat és változtattam aprókat, a mai napig félek a változástól, ezért mindig hasonló darabokat hordanék. Persze, ebben mindig volt valami monotonság, és nem voltak szoknyáim, szóval csak nadrágot hordtam… de a hajam azóta mindig is hosszú volt.

– Értem. És ugyanolyan csendes voltál, amikor a barátaiddal játszottál, mint mikor otthon voltál?

Nem, valahogy nem is érdekelt, hogy a többi gyerek mit csinál körülöttem. Bementem az erdőbe, szép színes papírokkal, szépen szétvágtam , aztán vízbe raktam őket, és felsorakoztatva felraktam száradni a fára. Ezután üres bögréket  törtem össze, és amikor megvágtak, ordítottam. Minden, amit csináltam, ilyen bizarr játék volt (nevet). Az egyetlen barátom Mally volt, tulajdonképpen gyerekkorunktól fogva osztálytársak voltunk.

– Van ez így! De ha ilyen félénk kislány voltál, miért ilyen utat választottál önmagad kifejezésére?

Amikor 10 éves lehetettem, volt alkalmam sok ember előtt állni. Azelőtt nagyon rettegtem tőle, de amikor ott álltam egy pillanatig, meglepetten voltam bár, de aztán tudtam valahogy játszani.

Egy teljesen új világ helyett inkább apránként kezdtem változni, és rengeteg új nézet kezdett kialakulni bennem. Csak ebben az időben még nem imádtam a zenét.

– A fordulópont az volt, amikor kapcsolatba léptél a zenével, nem igaz?

Amikor 13-14 körül voltam, volt egy kissé traumatikus élmény az életemben. Amikor kamaszodtam, nem voltam biztos semmiben, akár abban, hogy merre menjek vagy mit csináljak. Ekkoriban, amikor egy barátomnál voltam, egyszer csak, hirtelen meghallottam a Raphael “Eternal wish”-jét a TV-ben és YUKI hangja nagyon magával ragadott. Ezután elkezdtem keresgélni a Raphael után és a gitáros, Satsuki szavai egy pillanat alatt megmentettek és értelmet adtak mindennek. “Oh, minden rendben lesz,” “Nem kell semmi olyat csinálnom, amit nem tudok”, ettől nagyon támogatva éreztem magam. Eztán pedig meg akartam keresni a helyem az életben, és azt akartam, hogy ő is megismerjen… így, ezt észben tartva akartam egy bandához tartozni.

– És ezután mi késztetett arra, hogy basszusgitáron játssz? Ha Satsukit kedvelted, ez alapján a gitárt kellett volna helyette választanod, nem?

Egyszerűen szólva, amikor hallgattam, egyből az jutott eszembe, hogy “mennyire klassz”. Aztán, pár évvel később találkoztam Jyouval, aki imádta a DIR EN GREY-t, és Mallyval meg vele elmentünk egy stúdióba és megpróbáltunk néhány számot összerakni együtt.

– Szóval az exist†trace kezdete ilyen korán jött. Mellesleg, ebben az időben milyen volt Naoto, fizikai értelemben?

Akkortájt már majdnem elértük a végső formánkat (nevet). Relatíve korán lett kilyukasztva a fülem, egy lépcsőházban, és a szám talán, amikor 16 voltam? Természetesen Satsuki rám gyakorolt hatása inspirált először arra, hogy a számban is legyen piercing. Amikor később elhunyt… az nagyon érzékenyen érintett. Az addigi egyetlen támaszom hirtelen elment, és a veszteség érzése még most is elborzaszt. Ennek a közepén, amikor valami nehéz vagy szomorú történt, még több piercingem lett. Elég gyerekes voltam akkoriban. Amikor valamim kilyukasztották, úgy éreztem, mintha egy részem felfrissülne.

-Szóval ilyen voltál iskola óta?

Igen. Ez egy olyan időszak volt, amikor mindenkinek testékszer kellett, szóval az emberek gyakran mondták, “menjünk, csináltassunk mi is” és mindenki piercingekkel járkál. (nevet).Ha visszagondolok… Nem gondolom, hogy jó, hogy voltak ezek a traumatikus élményeim, de ha ez nem lett volna meg, szerintem biztosan elhaladtam volna a Raphael mellett.Amikor az ékszereimre nézek, nyilván visszagondolok azokra a fájdalmas időkre és a támaszom halálából adódó érzelmekre, de tovább tudtam menni a bennük lévő fájdalommal, és nem lennék itt, ahol most vagyok, így hát nem bánok semmit.

– Úgy érted, ha visszagondolsz a múltbéli tetteidre, úgy érzed, rosszul döntöttél, de ezek nélkül nem lennél az, aki most vagy, szóval nem egy “sötét múlt”, amit el szeretnél feledni?

Nem, egyáltalán nem. Most, ha ezen gondolkodom… úgy vagyok vele, hogy az idő a legjobb gyógyszer.

– Az idő?

Így van. A rossz tapasztalatoknak idő kellett, de apránként, a fájdalom bennem elkezdett elolvadni. Nem elfelejtve azt, hogy amikor valamit megtudok csinálni, akkor tényleg érzem magamban, hogy végre előrejutottam a következő szintre Ezért akarom ugyanezt mondani azoknak, akik mélyen magukban tartják az érzelmeiket, hogy nem kell mindig arra törekedni, hogy pozitív maradj; ha valami fáj, akkor rendben van, hogy fáj, és ha sírni akarsz, akkor sírhatsz. Lehet abszurd, ha azt mondom, hogy “a dolgok jól vannak úgy, ahogy vannak”, de nem akarom, hogy az emberek siettessenek valamit. Nagyon nehéz azokat a dolgokat hallani, amiket állandóan kapunk másoktól, hogy “Menj tovább” és “Állj fel!”, szóval ha egy kicsit is a boldogság  katalizátora lehetek a hallgatók számára, akkor tovább fogok zenélni. Persze, amikor elkezdtük a legerősebb érzés az volt benne, hogy “hátra akarok hagyni valamit magamból”, de minél tovább mentem, annál több lehetőségem volt olyan emberek gondolatait hallani, akik hasonlítanak rám és hozzám hasonlóan gondolkodnak. Annyi ember van, akinek problémái vannak az iskolában, a munkában, vagy a másokkal való kapcsolatukban, és annyi, aki azt mondja nekem, hogy oh, nem tudom mit kéne tennem, és annyi, aki nem találja az élete értelmét. Ezért remélem, hogy a szavaim és a gondolataim elérnek azokhoz, akik ilyenek mondanak.

– Ha azok az emberek is úgy érzik veled kapcsolatban, hogy “ő megért engem”, a hangod biztosan el fog érni hozzájuk.

Boldog lennék. Amikor leveleket olvasok, mindig vannak emberek, akik valamiben hasonlóan éreznek, mint én. És mindenki nagyon kedves. Sokan vannak, akik becsapják magukat, vagy azt gondolják, hogy minden az ő hibájuk, ha valami rossz történik. Bár, ha valaki volt is ott, nem okolhatod bármiért. Ha valaki meg is mentett, még mindig te vagy az, aki felemeled a fejed és továbbsétálsz. Ha az előtt akarsz fejlődni, hogy a többiek minden erejükkel motiválni próbálnának, akkor is fogsz tudni járni tanulni, ha már meg tudsz állni a saját lábadon. Mivel az egyetlen ember akinek elkel téged fogadnia, az te magad vagy, az érzések, amiket megértek és sugározni tudok, valamint a gondolataim arról, hogy a talpra állás akarata akarok lenni számodra, soha nem fognak változni.

– Reménykedsz abban, hogy a jövőben ezeket a gondolatokat bele tudod majd tenni dalszövegekbe, vagy valami hasonló?

Hát, nem, persze régen voltak “gondolataim, amiket nem tudok átadni máshogy, csak a blogomon”, de most egyáltalán nem. A viselkedés, vagy a zene a színpadon olyan dolgok, amiket nem nagyon tudok kifejezni szavakkal, szóval ebben az egy-két évben, a színpadon állás teljesen megváltoztatta a zenélésre való felkészülést.

– Szóval ez a kemény külső egyike azon lépéseknek, amikkel közvetíted az üzeneteket.

Igen. Ezúttal a smink valami többet is jelent nekem. Ha közelről megnézed, láthatod, hogy van egy csillag a szemem mellett; és vegyük úgy, hogy ez a csillag én vagyok: a többi középpontjában van…más szavakkal, remélem, hogy a rajongók összegyűlnek körülöttem. A szem számomra egy nagyon fontos rész, de szeretem a kezeimmel is kifejezni magam.

– Hogy meglegyen az összehatás. A laza ruhákkal és a nemtelenség koncepciójával, Naotonak tényleg nem-emberi a megjelenése. Mintha az erdő közepén találtad volna őt (nevet).

Nem törekedtem erre túlzottan, de boldoggá tesz, hogy ezt hallom. Egyszerűen azt hordom, ami tetszik, úgy, ahogy tetszik, anélkül, hogy megmondanák, hogy fiús legyek vagy lányos; mindkettő oké. Bárhogy is, a nézők úgy érzékelnek, hogy szeretnének.

– Másrészről, mire szeretnéd irányítani a figyelmünket, ha az előadásokról van szó?

Egyszerű, az “Erről van szó!” érzés meggyőző jelenlétére, amikor zenélünk. Végtére is, nincs ott valami, amit a hangokon keresztül lehet továbbítani? A meggyőzőség, a hang, fontos nekem. Ezen felül, ha a “Naoto-hangzás” egyénisége is kijön, az hab a tortán.

– És ez mind bele lett ültetve az új albumba, ami Március 16-án jön ki.

Persze. Az érzések, amiket magammal hordozok és a dolgokat, amiket éreztem, és minden amit mostanáig sikerült megéreznem, bele lett töltve ebbe az albumba. De ezúttal könnyebbé tesszük azok dolgát, akik most hallottak először az exist†trace-ről És nem csak ez, de most, azoknak is könyebbé tesszük a dolgát akik csak most először hallottak az exist traceről, most megkaphatják az albumunk egy csupán 1000 yenes CD-vel! Próba verzió. Így megízlelhetik a zenénk és beköltözhetnek az életünkbe. Szeretném ha mindenki kipóbálná azt a felszabadulást amit a zenénktől érezhet, vagy még jobb, a levegőn át terjedő fertőzését a zenénknek. Számomra, azok az érzések amelyeket a szinpadról közvetitek még mindig erősek, szóval ha látod és érzed azt, az nagyon boldoggá tenne engem.

– Hű maradsz önmagadhoz a legvégéig, nem igaz? Végül, tudnál egy-két tanácsot adni azoknak a lányoknak, akik zenekart szeretnének alapítani?

Nem tudok semmi különlegeset mondani. Semmi sem kényelmetlen, és ha megpróbálsz természetesen belevágni, nincs semmi, ami miatt aggódnod kéne. Ha bandát akarsz indítani, sok dolog lesz vele, de ezeknek semmi köze nincs a nemekhez. Azoknak pedig, akik nem tudják, mit csináljanak, először is: mit szólnátok, ha keresnétek másokat, akikkel megoszthatjátok a hobbitok? Elvégre, ha a hobbitok hasonló, a céljaitok is ugyanúgy hasonlókká válnak; és higgy abban, hogy ezeknek az embereknek veled közös a sorsuk. Ha mész előre, az eredmények is valószínűleg gyorsan követni fognak, szóval ahelyett, hogy megijednétek, én azt akarom, hogy vágjatok bele és lökjétek magatokat bele. Mert ha továbbsétáltok, biztosan hagytok magatok után nyomokat.

Forrás: http://morphinejunkie.tumblr.com/post/146005425721/translation-zeal-link-personal-interview-naoto