Omi ZEAL LINK - exist†trace IguHun ST

ZEAL LINK személyes interjú Omival

Míg a színpadon vad és “agresszív”, Omi ha lent jár, tartózkodó és igen keveset beszél. Mit mond, miért ismerkedett meg a zenekarral és milyen üzenetet próbál átadni az exist†trace gitárosaként? Ebben a sokkoló interjúban szó lesz olyan dolgokról, amiről eddig még nem, valamint mély témákat is áthatóan érint majd.

– Próbálj visszagondolni a gyermekkorodra. Milyen gyerek voltál?

Azt hiszem a természetem nem sokat változott azóta. Keveset tudtam csak beszélni, szegényes beszédkészséggel rendelkeztem. Viszonylag antiszociális típus voltam. Emellett viszont határozottan ott volt a virgonc énem is. Azon kívül, hogy otthon játszottam és rajzoltam, rohangásztam is kint és bogarakat meg szitakötőket fogtam. A zenét is imádtam, már akkor, kicsiként.

– Emlékszel olyan művészre vagy zenészre, aki megdöbbentett?

Kicsit homályosan emlékszem, de persze ott van az X Japan, … A feltűnőségük nem is annyira a lázadásról szólt, igazából egyszerűen arra gondoltam “Ó, ez annyira klassz”! Miután alsó-középiskolás lettem, más műfajokba is belevetettem magam, a SPITZ-el és a Mr. Children-el; és végül is ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy “ezt én magam is ki akarom próbálni”. Mivel nem tudok jól játszani a hangommal, énekes nem lehettem, de arra gondoltam, a gitár kihozhatja belőlem a legjobbat, szóval elkezdtem azon játszani.

– Nagyon zárkózott vagy, de mikor a színpadon állsz, sok emberrel kell szembenézned. Nem vonakodsz ettől?

Azt hiszem mondhatom úgy, hogy kíváncsi voltam… elég hosszú ideig, nem igazán szerettem magamat, így megpróbáltam olyan helyeket találni, ahol a legjobban kifejezhetem magam és megküzdhetek ezzel.

– Szóval azt mondod, mivel olyan ember vagy, aki nem igen tudja kifejezni magát, foglalkoztatott ez a téma?

Azt hiszem. Ezért alapítottam meg, alsó-középiskola harmadik évében az első zenekaromat, egy osztálytársammal. (szerk: elvileg kb. 14 évesen). Mindegyik tag imádta a Visual Keit, így először nyilván a PIERROT-tól a “Last Letter-t” játszottuk. Ekkor igazából nem érdekeltek a műfajok. Amikor azt mondtam “szeretem ezt a műfajt”, leginkább arról volt szó, hogy kedveltem bizonyos számait az X Japannek vagy a Dir en greynek.

-Szóval úgy érzed ösztönösen az erőszakosabb, kemény zenéhez húztál?

Sőt mi több, megfogott az, ahogy a dallamok egy egész világképet alkotnak. Én egy nagyon sötét lelkületű ember vagyok, szóval amikor elég idős voltam ahhoz, hogy már öntudatom legyen, jöttek a gondolatok, hogy “Miért vagyok életben?” “Honnan jöttem?.” Gyerekként semmi máson nem gondolkodtam, csak ezeken, csakis a negatív felemet voltam képes látni. Nem tudtam kifejezni magam, nem tudtam bánni az emberekkel, problémák voltak a családomban… a bennem lévő rengeteg sötétség és viszály miatt inkább balladákat hallgattam. Az ilyen jellegű dalokban sokkal több minden van, amivel együtt tudok érezni.

– Úgy látszik, ezek a szerzemények vigasztaltak téged a nehéz időszakokban. Folytattad a zenélést a felső-középiskolában is?

Igen. A Green Day, Nirvana és L’arc~en~Ciel zenéit dolgoztam fel, játszottam akusztikus gitáron, dalokat írtam… Ahogy a dallamok összerakásával játszadoztam, elkezdtem gondolkodni azon, hogy “azt is meg akarom tanulni, hogyan kell ezt csinálni.” Miután elvégeztem az iskolát, Tokióba költöztem és ahogy zenekart kerestem, találkoztam a többi taggal. Ők négyen “lány együttest akartak csinálni, ami klasszabb, mint a fiúk” és gitárost kerestek. Az interneten láttam, és nagyon megfogott.

– És akkoriban tisztán előtted volt már az a kép, hogy “csak nőkből álló visual kei bandát” akarsz?

Olyan zenekart akartam, ahol minden tag lány. Egyszerűen jobban éreztem magam a lányokkal, mint fiúkkal. Úgy éreztem, egy vegyes banda, ahol lányok és fiúk is vannak, nem működhetne jól. Na, meg imádtam a visual kei kinézetet, a sminket, és valami igényes, menő együttest szerettem volna, szóval a “klassz női banda” elég jónak tűnt.

– Mégis, a fiúk irányította visual kei terepén egy női zenekart alkotni meglehetősen nagy akadályokba ütközik.

Amikor először összegyűltünk, akkor még egyáltalán nem is gondoltunk erre. Csak arra, hogy csinálni akarjuk és be akarjuk tenni a lábunkat a színtérre. Ahelyett, hogy szimplán szigorúak lettek volna… a közönség szemében láttuk a “Mi a fene ez?” kérdéseket, mindenki csak ült és sminkelt a koncertjeink alatt és a vendégkönyvbe azt írták, dögöljünk meg. Ez a néhány dolog volt a beavatásunk. Ez egy olyan világ lett volna, amibe nem tudtam volna belépni. Akkor és ott egy falat éreztem magam előtt.

– Tehát tényleg bajos női együttesként. Ennek ellenére, mivel motiváltátok magatokat, hogy ne veszítsétek el a lelkesedéseteket?

Igazából azzal, hogy nem akartam veszíteni sem a környezetem, sem magam előtt és hogy amikor folytattuk, a hallgatóinktól kapott visszajelzések elkezdtek megváltozni. Éreztem a falat és megtámadtam…. Mi is emelhettünk volna egy falat ezen az egészen keresztül, de nem hiszem, hogy ez történt. Azon túl, hogy élveztem magát a zenét, egyre jobban ki akartam nyúlni a közönséghez vagy együtt akartam érezni velük. Egyre több ember küldött üzenetet a családi hátteréről és a kapcsolatairól és arra gondoltam, milyen szép lenne, ha a létezésemen és a zenémen keresztül átadhatnám az Én üzenetemet: hogy nincsenek egyedül. Főleg azokat értettem meg, akik szenvednek a megnyílással, vagy egy szexuális kisebbséghez tartoztak.

– Mikor jöttél rá?

Amikor alsó-középiskolába jártam. Beleszerettem valakibe a saját nememből… Elszigeteltnek éreztem magam, tudva, hogy különbözöm mindenki mástól.

– Mivel fiús a kinézeted, az emberek hajlamosak rossz következtetéseket levonni, de nem arról van szó, hogy fiú akarsz lenni, igaz?

Nem erről van szó. Egyszerűen annyi, hogy amikor úgy öltözöm fel, ahogy a legklasszabbnak látom magam, akkor úgy nézek ki, mint egy fiú. És, hogy mindkét nemben van valami, ami megfog. A többi tagnak sem mondtam el, de miután leveleket kaptam a szexuális kisebbségekről, izgatott lettem és gondolkodás nélkül elismertem, hogy “Én is az vagyok!” Ekkor a rajongók visszajelzései is megváltoztak. “Nagyon bátor vagy.” Ezt sokat hallottam.

– Mivel ritkán mutatod ki az érzéseid, sok olyan ember van, akinek megérintetted a szívét, olyanoknak, akik úgy érzik, hogy nem olyanok mint mások, igaz?

Ez egy kényes kérdés… Szerintem sok ember van, aki szenved és nincs ezt kivel megbeszélnie.

– A gondok közül, amiket az előbb említettél, voltak köztük olyanok, amiket befolyásolt az exist†trace zenéje?

Igen… Például a “Tokoyami no yoake” c. dal, amit a TRUE 2011-es megjelenése alatt vettünk fel; közvetítette a fájdalmat, amit a családom miatt éreztem. Amikor a saját gyötrelmem zárom egy dalba, a rajongók, akik hasonlókat tapasztalnak és gondolnak, azt mondják, ez megmenti az életüket.

– Azzal, hogy a gyötrelmed művészetté formázod, erőt adsz a hallgatóknak - ha ez az ok az exist†trace gitárosának létezésére, akkor a fájdalom forrása az, ami miatt " más vagy, mint a többiek". Egy, a fegyverek közül. Mostanára pozitívnak látod ezt az állítást?

Nem…. mert ez még most is tud fájni. Mindig van rossz és mindig van jó. Vannak emberek, akik képesek látni a dolgok napos oldalát, de a fájdalom nem múlik el végül.

– Sokaknak hihetetlen lehet, hogy te ilyesféle fájdalomtól szenvedsz. Mégis, van egy kapcsoló, amit el kell fordítanod ahhoz, hogy azzá a bátor Omivá válj a színpadon, akit mi látunk.

Van egy “kapcsolóm”. Amikor fenn állok a színpadon, a hidegebb én akarok lenni. Most júliusban, a one-coin albumnak, a “Shout Out-nak” volt pár sora: “A tükörben visszaverődik/ Egy ronda mosoly, várva, hogy üsd/ Repülj ki/ A ragyogó színpad felé.” Ezt a részt magamról írtam. Van egy részem, amit annyira gyűlölök, hogy ki akarom tépni magamból, de amikor színpadon állok, tökéletesen jól vagyok. Az egyetlen helyen, ahol úgy érzem, hogy csillogni tudok, a színpadon van.

– Ez egy hatalmas változás. Mindemellett, sok embernek, aki a világon szenved, nincs színpada, mint ahogy neked van. Szerinted nekik mit kellene tenniük a ragyogásért?

Rengeteg ember van és mind különbözően élnek… Ennek ellenére, ahol a legjobban érzem magam és a legjobban ragyogok, az a színpad, koncertek alatt, ahol a tagok, a rajongók és én felszabadulhatunk; ez egy olyan hely, amit mind megosztunk. Ha eljössz egy koncertünkre, minden fájdalmat tisztán érezhetsz, vagy elgondolkozhatsz azon, hogy újrapróbálod, hogy holnap majd keményebben fogsz dolgozni.Ha képes vagy ezeket a dolgokat érezni, az mindennél jobb.

– Más szavakkal, ha nincs meg valakiben az erő, hogy széttörje az utált énjét a tükörben, attól azt szeretnéd, hogy menjen exist†trace koncertekre, hogy az emberek több erőt adjanak neki, igaz?

Így van. Szeretem az efféle helyeket.

– Pontosan ez az, amire készülsz a Shibuya TATSUYA O-West-es önálló koncerteteken, December 26-án, igaz?

Ez lesz a harmadik önálló O-West-es koncertünk. Noha ez alkalommal robbanni akarunk, sok fal van, amit át kell törni és én tovább akarok menni, hogy beszélhessek a létezésünkről, hogy “Itt vagyunk”! Március 16-án megjelenik majd egy albumunk és bár elég keménynek tűnik, el akarjuk bűvölni az embereket a mostani énünkkel. Nem akarjuk, hogy dobozba legyünk zárva, tai-banokat csinálunk, sok, különböző műfajú bandával; megpróbáljuk megmutatni, hogy érezhető a frisseségünk a tiszta hangokon keresztül. Biztos vagyok benne, hogy el tudjuk az embereket bűvölni, mindegy milyen műfajban dolgozunk és ezt szem előtt tartva hozzunk létre valamit.

– Na és milyen tanáccsal látnád el búcsúzóul azon női olvasókat, akik zenekart szeretnének alapítani, ahogy az exist†trace tette?

… Ez egy bonyolult kérdés. Ha csinálni akarsz valamit és magabiztos vagy abban, hogy mit, biztosan fogsz találni embereket hasonló érdeklődési körrel. Ha van olyan hangszer, amin játszani szeretnél, dolgozz keményen, hogy jól menjen és találd meg a szórakozást a fellépésekben; aztán minél ügyesebbé válsz, annál többen fognak majd elmenni a koncertjeitekre. Legfőképp, keress embereket, akik hasonlóan éreznek, és a lehetőségek ki fognak nyílni előtted. Ne add fel, és folytass mindent, amit csinálsz. Ez után pedig mosolyogj sokat, és hidd el, hogy van oka annak, hogy élsz.

Forrás: http://morphinejunkie.tumblr.com/
Pontosabban: http://morphinejunkie.tumblr.com/post/138296176193/translation-zeal-link-personal-interview-omi
Köszönjük szépen a lehetőséget!