A klub kabalájával


És most elmesélek egy történetet, ami egyáltalán nem kapcsolódik a koncerthez…
Egyszer a próba előtt elmentem a gyógyszertárba, ahol a pult mögött egy idős bácsi állt… Olyan nagypapa korabeli lehetett?… A bácsi rendkívül empatikusan és barátságosan bánt az emberekkel… A szívembe zártam azt a melegszívű embert.

Akármilyen kedves vagy, egy ilyen ember mellett mindig seggfejnek érzed magad…
A mai napig elevenen él bennem ez az emlék, pedig sok gyógyszertárban megfordultam már. LoL.

Lehet, hogy soha többet nem fog találkozni az illetővel, mégis olyan kedvesen viselkedik mindenkivel… annak ellenére, hogy csak pár percre találkoztunk, ennyi is elegendő volt, hogy soha ne felejtsem el őt.

Alkalmi szavak és tettek, amelyek gyengédséget sugallnak… az ember maga dönti el, hogy miképpen viselkedik, de én arra akarok törekedni, hogy a koncertek alatt minél több nyomot hagyjak bennetek.
Ez egy ilyen nap volt Takasakiban.


Tőletek…

Ezeket a virágokat, leveleket, üzeneteket, ajándékokat, mind Tőletek kaptam, nagyon köszönöm.

Mind tele volt szeretettel és érzelmekkel… éreztem mindet.
Mindegyik egy-egy igazi kincs.
Őszintén köszönöm.


Találkozzunk holnap is, a Play House-ban, Machida-ban.

~Rima