|
True - Igazság
Ostrom a korlátra... A korlátokon túlra Megráztad a fejed, mikor az eső a hirtelen a földre hullott Biztosan tudom, hogy mielőtt szétváltunk, aláírtuk a szabadságforradalmának szerződését Az élgárda, a "szükséges rossz" páncéljába öltözve, Kik elfelejtették ennek dallamát, Ma felkelnek, de még mindig csendben maradnak Ha azt ordítjuk, hogy ez "igazság", hazudunk Elveszítjük látszólagos egyensúlyunk, reszketve menekül Meghúzom a ravaszt, s a mellkasom szorítani kezd a hangod zengésétől De még mindig hallatszik, és egyetlen lökésbe sűrítve áttöri a korlátaim Harcolsz, hogy mindent az igazság békéjére fordíts Beteljesületlenül keresed a segítséget a végtelen labirintusban? Ez a te igazságod? Zűrzavar kezdődik, szóval... Itt az idő, hogy megrázd a földet Meghúzom a ravaszt, a düh és bánat fedi egymást Az eső párájának melódiája aggaszt Aztán megfogtad a kezem és elmondtad a teljes igazságot... Meghúzom a ravaszt, s a mellkasom szorítani kezd a hangod zengésétől De ez az ösztön még mindig él Meghúzom a ravaszt, a jövő sok emléke, amiről álmodtam, fedi egymást Ez az élénk dallam fog örökre a korlátaimon túlra vinni |
|
Kezdőlap • Lap tetejére • Oldaltérkép • Szerkesztő |