|
Vanguard - Előőrs
Valaki éneke gyengén És csendesen áramlik a ködbe A vízcseppként ragyogó hangszín A szívverés dallamát játssza A fogak alattomosan tépték őket darabokra Mielőtt a szemeik kinyíltak Az a reszkető hang most halkan énekel értük Az esti ködben ragyogó téboly És szenvedés éneke visszhangzik Mielőtt a szemeik kinyíltak A fogak alattomosan darabokra tépték őket Aztán felperzselték a reszkető hangot Ha egy nap visszatérek Az átlátszó ég legmélyére... Határok nélkül, sápadtan, mélyen Még akkor is, ha ebben a korlátolt világban Egyedül, sérülten meg akartam már halni A dobogás eddig begyógyította a sebeim A reggeli páraként színjátszó hang A képzelgés dallamát játssza Mielőtt a szemeik kinyíltak A fogak alattomosan darabokra tépték őket Aztán felperzselték a reszkető hangot Ha egy nap szabad leszek Akár az ingatag felhők Határtalanul, magasan, messze... Még ha az idő korlátai között Összetörök is egyedül kóborolva A dobogás még mindig keresni fogja a te „alvó” tested Ha egy nap visszatérek Az átlátszó ég legmélyére... Határok nélkül, sápadtan, mélyen Még akkor is, ha ebben a korlátolt világban Egyedül, sérülten meg akartam már halni A dobogás eddig begyógyította a sebeim Mielőtt a szemeik kinyíltak A fogak alattomosan darabokra tépték őket Aztán felperzselték a reszkető hangot Mielőtt az indok felébredt volna A fogak alattomosan darabokra tépték őket Aztán felégették a megtört érzéseket |
|
Kezdőlap • Lap tetejére • Oldaltérkép • Szerkesztő |