 |
A terepasztalhoz való vonzódásom már gyerekkoromben kezdődött. Annak idején még Édesapám által egy fa-
rostlemezre ragasztott oválpálya (ugynevezett "dilikör") jelentete a megvalósult álmot két PIKO gőzmozdony-
nyal meg némi személy és tehervagonnal.
Ez a készlet nagyon sokáig kiszolgálta az igényeimet, amihez csak né-
ha vettem ezt-azt a saját zsebpénzemből. Mivel Édesapám és Nagybátyám is repülőmakettezéssel foglalkoztak azaz Nagybátyám még foglalkozik is), én is belekóstoltam ebbe a hobbiba is.
Ez jó hoszzú időre (kb. 20 évre) el-
térített a vasútmodellezéstől, s mivel a pápai vadászrepülő ezrednél töltöttem sorkatonai szolgálatomat, to-
vább erősítette bennem a katonai repülés iránti szeretetet. Az idő fogytával a makettépítésem tere is beszű-
kült, majd megszűnt (azaz nem szünt meg, csak szünetel).
Mivel a padlóra néha-néha lerakott sínek a maguk problémáival hamar elvették a kedvem a vasutazástól, elhatároztam, hogy építek egy olyan pályát, ami nem állandó hanem szédszedhető és ezáltal kis helyen köny-
nyen tárolható. A tervezéssel indult: egy pályatervező programmal meg-
terveztem milyen pályát szeretnék.
Nem akartam nagy lapokat, hogy minél kisebb helyen el lehessen tárolni őket. Nem egy nagy pálya (300x125 cm), nem is komoly, de annál jobb mintha a szőnyegre vagy parkettára lenne lerakva.
Sajnos mivel a tároláshoz kevés a hely, tereptárgyakat (fák, épületek, hegyek, alagutak, stb) nem lehet rá fixen tenni.
Az elkészült és méretre vágott bútorlapból a szobában összeraktam milyem és mekkora is lesz majd.
A sínek fekete talpfásak, ezüst sínszállal.Ez túl életszerűtlen, ezért a sínszálakat kíhúztam és a talpfákat az élethűség kedvéért a fa színűre fújtam.
A sínszálat festés után visszafűztem. Egymás mellett látszik, hogy milyen volt is milyen lett.
Kimértem a sínek helyét és 2-3 mm vastag parafát ragasztottam rá, egyrészt rezgéscsillapítónak, másrészt töltésnek. A sínt ráhelyeztem a parafára, bemértem, hogy jól illik-e minden.
Ha minden passzolt ragasztóval rögzítettem.
Ragasztás közben súlyzó súlyaival nyomattam le a síneket az erős tapadásért.
Száradásig a rögzítést benne hagytam.
A megszáradt ragasztó színtelen lett. Száradás után a sínszálat rozsdabarnára festettem.
Felragasztottam a méretre vágott műfű szőnyeget a sínek két oldalára, természetesen kezdetnek a
8 bútorlapból a legkisebbre.
Ágyazat imitációnak ilyen célra készült Noch kavicsot szórtam a sínek közé és mellé, eligazgattam
a szemeket (hát ha nem is egyesével, de elég aprólékosan), majd ha
kész vízzel higított ragasztóval
becsepegtettem és megvártam míg keményre köt. A sínkavics és a fű közé homokot szórtam.
Itt elkövettem egy hibát: mellékvonal lévén rozsdás kavicságyazatot szerettem volna, ám miután
szórópisztollyal lefújtam rozsda színre nem azt az eredményt kaptam amit vártam.
Így aztán ez a
rész kikerült a terepasztalomból, helyette új lesz, ezt meg fotózásra használom, ahogy
a Mozdonyaim oldalon is látható.
Készül az állomás vágányzata.
A kapcsolópultok az állomás másik oldalán kaptak helyet.
Alakul...
Az első próbakörök.
Ez egy földutas átjáró akar lenni.
Nő a fű...
...egyre jobban.
Alakul az ágyazat is.
Régi PIKO ütközőbak kicsit tunningolva.
Ívek.
Kezd kialakulni a szétszedhető vázszerkezet.
Rákerülnek a modullapok.
Azért jó párszor vonatoztunk jókat rajta...
...de sajnos az asztal nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, főleg szekezetileg. Az új asztal építése ITTkövethető nyomon.
|
|
 |
