|
|
Beagle örökletes betegségek
A
kutyafajták közül a kiváló egészsége és átlagos testmérete miatt a legideálisabb
laboratóriumi kutya a beagle. Sajnos azonban a beagle-nél is előfordulhat, hogy
megbetegszik, erről szeretnénk az alábbiakban tájékoztatni benneteket.
A beagle bár egy hiperaktív, nagy mozgásigényű kutya, sajnos mégis hízásra
hajlamos, amire azért fontos ügyelni, mert az elhízás mozgásszervi- és
szívproblémákhoz vezethet. A másik három betegség, amikről feltétlenül említést
kell tennünk; a vérzékenység, az epilepszia és a Beagle Pain.
A betegség tünetei: láz
és étvágytalanság, kedvtelenség, nehéz,
lassú és megfontolt mozgás, érintésre nyüszítés, nyakmerevség, sántítás,
remegés, és az állkapocs fájdalma miatt a száját nehezen nyitja.
A betegség okozója: sajnos
ez a betegség örökletes.
Meghatározás: A Beagle Pain egy elég ritka betegség, amely erős, folyamatos csontfájdalommal jár, amit úgy lehet észrevenni, hogy minden előzmény nélkül a kutya egyszer csak nem akar mozogni, simogatásra pedig nyüszít. A betegség jellemzően a nyaki csigolyákban jelentkezik, izomgörcsökkel, bénulással, magas lázzal járó agyhártya- és ízületgyulladás. Bár a fájdalom pár nap múlva elmúlik, sorozatos visszaesésre számíthatunk, pár hónap után a tünetek újra jelentkeznek. ABeagle Pain jellemzően 4-10 hónapos korban alakul ki, de jelentkezhet idősebb korban is. Bár a betegséget először beagle-nél diagnosztizálták, előfordult már más fajtáknál (boxernél és bernáthegyinél) is.
Kezelés: sajnos ez betegség nem szüntethető meg, csak tünetmentessé lehet tenni. Kizárólag hosszantartó, szteroidos (gyulladáscsökkentő) gyógyszeres kezeléssel lehet a kutya fájdalmait enyhíteni. amelytől a kutya többet iszik, és vizelet-visszatartási problémái lehetnek.
Szakcikk: Szteroid Reszponzív Meningitis - Erteritis (SRMA)
A betegség tünetei: hirtelen egyensúlyvesztés, támolygás, összerogyás, oldalra dőlés, bizonytalan mozgás, ijedt, zavart tekintet. Súlyosabb esetekben: a fentiek mellett a végtagok futó mozgást végeznek, rángógörcsök, merev test, tág pupillák, hátrafeszülő fej és nyak, habzó száj, nyöszörgés vagy sikító hang. Előfordulhat vizelet- és bélsár visszatartási probléma is. Nyeldeklés, csámcsogás, nyelvöltögetés, fogcsikorgatás, szájzár, nyálzás, felső ajkak felhúzása, megállíthatatlan járkálás.
1. elsődleges, vagy idiopatikus epilepszia: az agyban nincs semmiféle kimutatható morfológiai elváltozás (elhalás, gyulladásos góc, daganat stb.), csupán az agy nem ismert okokból kóros elektromos kisüléseket generál. A rohamok közötti időszakban az állat tünetmentes.
2. másodlagos, vagy szerzett epilepszia: az agyban van kimutatható morfológiai elváltozás (gyulladás, trauma, toxikózis, infartus, agyvérzés, anyagforgalmi betegség, daganat, máj- vesebetegség stb. miatt kialakult idegsejt károsodás), mely a rohamokat kiváltja, tehát felismerhető az a betegség, mely az epilepsziát kiváltja. Az ilyen állatok a rohamok közötti időszakban is mutatnak különböző tüneteket.
A betegség okozója: Az oka ismeretlen, valószínűleg genetikai eredetű, vagyis örökölhető betegségről beszélünk. Bármelyik fajtájú kutyánál jelentkezhet, de van olyan fajta, ami kifejezetten hajlamos rá. Ilyen pl.: a beagle, németjuhász, labrador, pekingi, stb. A görcsöket kiválthatja a stressz, a félelem, a kifáradás, erős fény vagy hanghatás, időjárás változás, de konkrét külső hatás nélkül, alvás közben is kialakulhat a roham.
Meghatározás: A kutyák leggyakoribb idegrendszeri betegsége az epilepszia, mely ismétlődő görcs-rohamokban jelentkezik. A rohamok közti idő kutyánként változó, van, hogy félévente jön elő, de olyan eset is ismert, amikor naponta többször volt rohama a kutyának. Bár az aggódó gazdinak ez többnek tűnhet, a roham mindössze pár percig tart. De van, hogy az epilepszia másképpen jelentkezik (gócos roham): ízlelési rohama van a kutyának, ha egy bizonyos tárgyat folyamatos nyalogat. A szaglási roham esetében a kutya hirtelen megáll, fejét előrenyújtja és nagy erővel veszi a levegőt pár percig. Ez hallucinációba is átcsaphat: légykapkodás, csillagvizsgáló fejtartás vagy az eb maga elé néz, a semmibe. A rohamok ezutóbbi típusai alatt a tudat lehet tiszta, rászóláskor abbahagyja a kutya a cselekvést, de újra kezdheti, ezért különös figyelmet igényel a probléma és kezelése javasolt, mert mindez később rohamokba torkollhat, ami további agykárosodást okozhat.
Kezelés: A betegség sajnos nem gyógyítható, de tünetmentessé tehető. Míg nincs állatorvoshoz a kutya közelében, ügyeljünk rá, hogy a roham közben a kutya feje ne ütődjön a földhöz, vagy a bútorokhoz. Hogy a nyelvét ne harapja el a kutya, egy pár centis fadarabot célszerű ilyenkor a fogai közé tenni, de a kutya szájába ne nyúljunk, mert öntudatlan állapotában esetleg kárt tehet bennünk. A roham után kedvencünknek pihenésre van szüksége, lehetőleg ne piszkáljuk őt - az sem baj, ha egy elsötétített helyre tud ilyenkor elvonulni a kutyus - az epilepsziás kutyáknak nem árt erre a célra egy külön kis sarkot kialakítani a lakásban. Sűrűn jelentkező görcsöknél gyógyszeres kezelésre van szükség - emellett a kutya tünetmentes; teljes értékű életet élhet. Ha a rohamok 1 hónapnál gyakrabban jelentkeznek, vagy 10 percnél tovább tartanak, mindenképpen állatorvoshoz kell fordulni, hogy megfelelő kezeléssel megakadályozzuk az agy további károsodását.
A betegség tünetei: Az
érintett kutyák sok esetben tünetmentesek és még a mozgásuk sem utal a
betegségre. Súlyosabb esetben a tünetek: sántaság, merevség, nehéz mozgás,
fáradékonyság, bicegés, kacsázó járás, ..
A betegség okozója: A
diszplázia születéskor nincs jelen, a betegség fokozatosan alakul ki a kutya
növekedésével, okozója a kutya genetikai hajlama a betegségre, vagyis
örökölhető, de környezeti tényezők is szerepet játszhatnak a betegség
kialakulásában.
Meghatározás: A
diszplázia mozgásszervi betegség. Nem minden esetben vannak tünetei, de
súlyosabb esetekben a kutya sántításával jár. Annak ellenére, hogy a tünetek
esetleg nem jelentkeznek, tenyésztési szempontból fontos a diszplázia szűrés, a
betegség ugyanis tünetmentes beteg kutyától is örökölhető.
Kezelés: A
diszplázia kezelhető betegség. A gyógyszeres kezelésre csak akkor van szükség,
ha a diszplázia abban a fázisban van, amikor a kutya sántít, vagy más
mozgászavarai vannak. Mégsúlyosabb esetekben műtétre is sor kerülhet. A
tünetmentes kutyának nincs szüksége kezelésre, de a tünetmentes diszplázia a
tenyésztésből kizáró ok.
