Érdekes
  tudnivalók 
Földünk legnagyobb és legimpozánsabb élőlényei a különböző fák három biológiai adottságuknak köszönhetik, hogy a hosszú fejlődéstörténetük alatt sikeresen fennmaradtak: magasra nőnek, rendkívül erős, sokszor nagyon vastag törzset alakítanak ki, és minden élőlénynél tovább élnek. Az eddig megmért fák között az abszolút rekordot egy (ma már kipusztult) óriás tengerparti mamutfenyő tartja, amely 135 méter magas volt, túlszárnyalt minden növényt és állatot. A mamutfenyő akár 4500 évig is élhet, ebben segíti a rendkívül ellenálló gyantatartalmú kérge. Őket csak a szálkástobozú fenyő élte túl, melynek egyik példányát 4700 évesre becsülték.
  
Hány éves a fa?
Vajon hogyan állapíthatjuk meg egy fáról, hogy mennyi idős is valójában? A legegyszerűbb módja, hogy egy kivágott fának megszámláljuk az évgyűrűit; ahány évgyűrűt találunk, annyi éves a fa. Száraz években ez a gyűrű vékony, szinte alig vehető észre, de ha az illető évben sok csapadék és napfény volt, az évgyűrű szép vastagra kerekedik. Belülről kifelé haladva minden évgyűrű világosból sötét tónusba megy át. Ez a jele annak, hogy tavasszal spok nedvességet vesz fel és gyorsan nő a fa. Őszre lelassul a vastagodása, így sötétebb lesz a fakéreg. Ezek a jelenségek pl. a természetkutatók számára a klimaváltozások kutatásaihoz pontos adatokat szolgáltatanak. Régi épületek gerendáit vizsgálva megállapítható, hogy mikor épült a ház. Ásatásoknál a talált fadarabok sokszor pontos évszámot adnak a régészeknek.
Persze nem vághatunk ki egy fát azért, hogy megtudjuk milyen idős is valójában, ezért más módszerrel kell próbálkoznunk. A módszer nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. A talajtól másfél méteres magasságban meg kell mérni a fa kerületét. Ezután el kell osztani 2,5-tel, kb. ennyi idős a fa. (Pl. Kerület=75 cm, 75/2,5=30 év). A fák kerülete évente átlagosan 2,5 centimétert nő, a sűrűbb erdőkben növő fák évenkénti gyarapodása ennek csak a fele.
?
  
A fa törzse
A létrejött szerves anyagok a levél erezetében szállítódnak a felhasználás területére. A kész tápanyagok a fák háncsrészében szállítódnak tovább a raktározás helyére, valamint a felhasználás területeire.
A fatörzs összetett szerveződésű cső és – támasztórendszer. Legfontosabb része a kambium, mert ebből alakul ki a cukrokat szállító háncsrész és a vizet és ásványi anyagokat továbbító farész, a szijács.
A fák legkülső részét a kéreg képezi, ez védi a különböző mechanikai behatásoktól, kórokozóktól és védelmet nyújt az erdőtüzek során is. Egyes fák, mint például a fenyők is, különböző anyagokat termelnek, amik védik a fát az élősködőktől, a nap és a szél rongáló hatásaitól. A fatörzs megtámasztásában a megfásodott szijács játszik fontos szerepet, ezt a részét a fának gesztnek hívjuk.
A választ megtudhatjuk ha 4-től 100-ig beírunk egy értéket. A teljesség igénye nélkül, néhány jellemző példát kiragadva próbálom megmutatni ezeknek az élőlényeknek a sokszínűségét.Az értékek átlagot képviselnek egy-egy fajtára nézve, ezért egyhez több megadott érték is tartozhat.A válaszok minden esetben kifejlett példányra vonatkoznak.
  
A fák gyökerei
A lombos fáknak, ahhoz, hogy a nagy tömegű lombozatot és a törzset képesek legyenek megtartani, fejlett gyökérrendszerrel kell rendelkezniük. Egyetlen főgyökeret fejlesztenek, melyekből kisebb oldalgyökerek nőnek és ezek végén gyökérszőrök találhatók.
A főgyökér többé-kevésbé egyenes és a növény méreteihez képest elég mélyre hatol. A tölgyfa gyökere akár 30 méter mélyre is lenyúlhat. Sok fának azonban sekély, szétterülő gyökérzete van. A homlokfenyő és a juhar a talaj legfelső hatvan centiméterét hálózza be. Ezeket a fákat dönti a legkönnyebben a szél, és a szárazságot is nehezebben viselik, mint a mélyebben gyökerező fák. A felszínközeli gyökérzetnek megvan a maga előnye, ugyanis a talaj legfelső rétegéből szívja fel a vizet, száraz vidékeken a kevés eső ritkán hatol néhány centiméternél mélyebbre a talajba.
A következő oldalon megfigyelheted néhány fafajta leveleit, termését, lombkoronájának alakját.
 

 |