A faültetés és fatelepítés módja, szempontjai
A faültetés módja:
A fa ültetésének feltételei a nyugalmi állapot, a levelek hiánya, a lehető legnagyobb gyökérzet és vízzel való telítettség. A külső körülmények szempontjából az alacsony, de még fagypont feletti hőmérséklet, nagy légnedvesség-tartalom, mérsékelt talajnedvesség és szélcsend a megfelelő. Ezek alapján legkedvezőbb az őszi időszak, október közepétől november derekáig.A kivitelezési munkálatok sorrendje a talajelőkészítéssel kezdődik, majd a kitűzés következik. Fenyőket egymástól 2 méterre, lombos fákat általában 5 méterre kell ültetni. A cserjéknél 4 darabot ültetnek négyzetméterenként, az árok szélétől legalább 1 méterre.
A megfelelő ültetőgödör lombos fák esetén 0,8 x 0,8 x 0,8 méteres. A talajba szerves anyagot kevernek, majd betemetés előtt köbméterenként legalább 20 liter vízzel öntözik a csemetét. A földet tömöríteni kell , a magas törzsű fákat pedig mindig karózni úgy, hogy szélirányból nyújtson védelmet. A karó felső vége nyúljon be a fakoronába. Őszi ültetésnél a növények tövét 0,3 méterre kupacolni kell, tavaszi ültetésnél pedig tányért kell készíteni. Télen és nyáron nem végezhető telepítés.
Fenntartás, gondozás:
Az öntözés és tápanyagutánpótlás mellett építészeti elemekkel is segíteni kell a fa életben maradását. A megfelelő vízfelvételt perforált műanyagcső felhasználásával oldják meg.Tápanyagutánpótlás esetén 1 négyzetcentiméternyi törzsfelületre - amerikai kutatók szerint - a koronamérettől függően 14-28 g nitrogén, 12-24 g foszfor és 26-50 g kálium szükséges. A vegyszeres gyomírtást ültetés utáni harmadik évben kell elvégezni, mert ekkorra már megerősödik a csemete gyökérzete.
Fontos fenntartó munkálat a metszés. A nevelő koronametszés alakítja ki a jellemző megjelenését a fának, ezért ezt rendszeresen, a fa 5-6 éves koráig el kell végezni. Néhány fafajta esetén, például gömbakácnál , nagyrügyűeknél és a metszést nem tűrő fajoknál nem alkalmazzák. A fenntartó metszéssel eltávolítják az elöregedett hajtásokat a téli hónapokban. Metszésre van szükség akkor is, ha növekedésre akarják serkenteni a fát viharkárok vagy egyéb sérülések esetén* .
Az utcai sorfák és parkfák telepítésének problémái:
A gyümölcstermesztő gazdaságokban meghatározott szempontok szerint folyik a telepítés, melynek leírása külön lapot igényelne fajtákra bontva ezért most az utak fáiról írok, melyekkel mindenki találkozhat. Pontosabban a telepítésükkel felmerülő problémákról, melyek aggasztó hatással vannak rájuk nézve. Az egér mutatóját rátartva megtudhatod mit rejtenek a képek.
Lakóhelyünket járva láthatjuk, hogy az érvényben lévő szabályok ellenére a fák méltánytalanul ki vannak szolgáltatva a városi /és lassan a falusi/ élet igen változatos ártalmainak; mint pl. a közművezetékek fektetésének, szabályozott és illegális parkolási gyakorlatnak, közterületi műtárgyak és vonalas létesítmények szigorúan betartott védőtávolságának, épületek állagmegóvásának. És akkor még nem szóltam a csökkenő víz- és fényviszokról és a tömbházak között felerősödő, mechanikai sérülést okozó légáramlatokról. Mindehhez társul még, hogy annál a kevés jogszabálynál, amely a fákat hivatott védeni, hiányzik az előírások következetes betartatása és szankcionálása. Megállapítható, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályok nem nyújtanak elegendő védelmet a fáknak. Szükségesnek látszik olyan jogszabály kidolgozása, amely a fentieken túl a fa életterének védelmét is biztosítja.
Az utcai sorfák és parkfák telepítésének szempontjai:
Egy megfelelő helyre telepített fa vagy fasor a város egyik díszévé válhat, ezért ha csak mód van rá, érdemes utainkat a lehetőségekhez képest fásítani. Sajnos azonban nem minden utcába lehet fát ültetni és a fennálló méretbeli különbségeket is figyelembe kell venni.Jó térhatását csak tágas utcákban fejthet ki, amely legalább 20 méter távolságot jelent, de kevésbé forgalmas utak esetén 12 méteres is lehet a szélesség. A fa ne legyen túl közel a házhoz és azonos magasságú vele. A magasabb koronát képező fákat a házfalak közelébe, az alacsonyan levő koronájúakat pedig inkább távolabb ajánlatos ültetni.
Az észak-déli fekvésű utcákban a kétoldali fasort egyenletesen éri a napfény, míg a kelet-nyugati fekvésűek esetén, ha a magasabb a beépítettség, akkor a déli oldalon levő házsor fala árnyékot vet az út nagy részére. A növények fejlődése így a két oldalon nem lesz szimmetrikus. Ilyenkor a naposabb házsor elé ültetnek fákat, vagy árnyéktűrő cserjéket alkalmaznak. A gyalogosok érdekében a fasort olyan távolságra kell ültetni, hogy főként délben az árnyék a járdára vetüljön.
Szűkebb utcákban meg kell vizsgálni, hogy a fa nem árnyékolja- vagy nedvesíti-e az alsóbb szintek lakásait. Ha ez a veszély fennáll, akkor csak a tartós napsütést kapó oldalra kell fákat telepíteni.
A fa lombozata nem érhet belül az útkorona vonalán. Ezért fontos a szegélytől és a fák törzsétől előírt 0,75 -1 méteres távolság betartása. A keskeny, azaz 1,5 méternél kisebb zöldsávszélesség és a helytelen fajtaválasztás eredménye, hogy a gépjárművek kimetszik a koronát, illetve a fakorona takarhatja a jelzőtáblákat.
Fajtaválasztási szempontok:
Minél kevésbé igényes egy fafaj a talaj, a tápanyag és a klíma szempontjából, annál alkalmasabb utcafásításra. Útmenti sorfának azok a fajok alkalmasak, melyek egyenes törzset, felálló lombkoronát nevelnek, és ágaik nem törékenyek. Kiváló tűrőképességűek, hogy elbírják az időnkénti csonkázást és az egyéb mechanikai sérüléseket. Ezért fontos a jó regenerálódóképesség és betegségekkel szembeni ellenállóképesség.Figyelembe kell venni, hogy mérgező vagy ártalmatlan termése van a fának. Mérgező termésűek például a közönséges tiszafa ( Taxus baccata ), a boroszlán (Daphne) fajok, a magyal ( Ilex ) fajok, a fagyal ( Ligustrum ), szömörce( Rhus ) fajok, stb. Ennek leginkább óvodák és iskolák környékén van jelentősége.
A termőhely szempontjából nem igényes, de jól fejlődő fajtát kell választani, elsősorban őshonost, és csak gazdagítani kell a nem őshonos növényekkel.
Néhány javaslat utcai sorfák megfelelő kiválasztásához a környezeti terhelés szempontjából**:
Forgalmas helyeken: Mezei juhar (Acer campestre), Nyugati ostorfa (Celtis occientalis), Galagonya (Crataegus fajok), Virágos kőris (Fraxinus ornus), Japánakác (Sophora japonica), Ezüst hárs (Tilia argentea).
Kevésbé forgalmas helyeke: Korai juhar (Acer platanoides), Szivarfa (Catalpa bignonioides), Magas kőris (Fraxinus excelsior), Fehér akác (Robinia pseudoacacia).
Szűk utcákban: Szivarfa változat (Catalpa bignonioides "Nana''), Csepleszmeggy (Cerasus fruticosa "Globosa"), Berkenye fajok, Sorbus fajok.
*Kiácz Gy. - Szendrői J., 1980
**Forrás: Nagy Béla, 1980